Ma, ahogyan kattintgattam a HBO Max-on egy furcsa kisfilm jött szembe velem: egy francia mindössze 19 perces kisfilm, az “Erratum” (magyar címekből kettőt is kapott: “Elírás”, máshol “Értelmezés Kérdése”), melynek rendezője: Giulio Callegari. Amikor megnéztem, egyszerűen nem kilógott az értelmezési horizontomból: mint egy jól megtermett kocadisznó a ruhásszekrényből. Arra gondoltam, mintha csak Rejtő Jenő írta volna a forgatókönyvet. Képzeld el azt a világot Nyájas Olvasó, ahol a régészet és a modern slágerlisták összefonódnak és a múlt üzenetei a jelen lingójával keverednek. A történetünk hőse, Florence (Aurelia Petit), egy lelkes kutató és tanár, aki egy napon olyan felfedezést tesz, ami próbára teszi nem csak a racionalitását, de a humorérzékét is.

A történet szerint Florence és tanítványa (Xavier Lacaille) egy nap, miközben gall-római freskókat tanulmányoz, egy modern francia kifejezésbe botlik az egyiken: “Kurva anyád” (franciául: “Sa mère, la pute”). Itt az a pont, ahol Rejtő Jenő vagy Moldova György szelleme felnevet a háttérben, míg mi csak kapkodjuk a fejünket. Hogyan kerülhet egy ilyen vaskos üzenet egy ezeréves falra? Vajon egy időutazó humorherold akart megviccelni minket, a jövő régészeit? Vagy talán a gall-rómaiak már előre látták a modern francia társadalmi viszonyokat?

– Most mi van? – ráncolhatjuk össze a szemöldökünket a film elején.

A Racionalitás és Az Abszurd Találkozása

Florence, mint minden jó tudós, próbál a racionalitás sziklaszilárd talaján maradni. Elkezdi vizsgálni a festék összetételét, a környező földrétegeket, sőt, a helyi időjárás-mintákat is, hátha azok magyarázatot nyújtanak. De ahogy egyre mélyebbre ás a rejtélyben, egyre világosabbá válik, hogy itt valami sokkal mélyebb dologról van szó. Lehet, hogy egy ősi falfirka-troll üzenetét találtuk meg, aki az időkön átívelve, üzenetet hagyott nekünk, a modern kor embereinek?

A történet igazán a szatíra stílusában bontakozik ki, ahol a humor és az abszurditás keveredik a mélyebb mondanivalóval. Florence éppen a mentális összeomlás előtt áll meg az értelmezés útján: a légbőlkapott, álmatematikával összeeszkábált koordinátákon, amelyet az üzenetnek tulajdonít nincs más, csak egy római kori ruhába öltözött katona. Ő az, aki a csattanót szolgáltatja: néha a múlt üzenetei nem arra valók, hogy értelmezzük őket, hanem arra szolgálnak csupán, hogy megnevettessenek minket és emlékeztessenek arra, hogy az emberi természet változatlan, akár a gall-római időkben, akár a modern Franciaországban élünk.

Az “Erratum” kisfilm így nem csupán egy rejtély megfejtése, hanem egy örök igazság felfedezése: a humor és az abszurditás képes átívelni az évszázadokon, és összeköt bennünket a múltbeli elődeinkkel.

Záró gondolatok

Florence története arra emlékeztet téged, Kedves Olvasóm, hogy az élet tele van meglepetésekkel és néha a legjobb, amit tehetünk, hogy nevetünk rajtuk. “Elírás”/”Értelmezés Kérdése” így nem csak egy film a régészeti rejtélyekről, hanem egy meghívás , hogy ne vedd túl komolyan magad és találd meg az örömöt az élet apró abszurditásaiban.

Ha legközelebb egy ősi falra botlasz, amin valami modernnek tűnő üzenet díszeleg, ne ess kétségbe. Lehet, hogy csak egy ősi elődünk viccelődött egy kicsit. Vagy ki tudja? Talán egy időutazó üzenete ez neked, hogy ne feledkezz meg a nevetés erejéről.

Derűs kutatást és sok-sok nevetést kívánok neked, Nyájas Olvasóm!