Now Reading: Az amerikai Szomszédok – temetkezési vállalkozókkal. Sírhant Művek kritika (2001-2005)

Loading

Az amerikai Szomszédok – temetkezési vállalkozókkal. Sírhant Művek kritika (2001-2005)

Bevallom, hogy a “Sírhant Művek” sorozat öt évadának megtekintése nem volt egyszerű feladat számomra:  a harmadik és a negyedik évad megnézése között majdnem egy év telt el és több hónap után csak tegnap este értem a sorozat végére. Amikor az okokat boncolgatom (huh…szópoén :D) akkor arra jutok, hogy a szereplők olyan sablonos cselekedeteket hajtottak végre, amelyek csaknem mechanikusan ismétlődtek és mindig beleestek az azonos, kiszámítható élethelyzetekbe, mégis, valahogyan képesek voltak minden alkalommal úgy szenvedni, mint aki először tapasztalja a fájdalmat.

Azon tűnődtem, vajon miért ragadtam le ennek a sorozatnak az ismétlődő mintázatain, amikor hirtelen egy félálomban villant be: nem ez-e az élet maga? A “Szomszédok” klasszikus sorozatának mindennapjai is hasonló monotonitást mutattak: Vágási Feri véget nem érő bunyói, Janka néni örökös piafogyasztása, A Nagy Fehér állandó anyagi zűrjei. De talán éppen ebben a monotonitásban rejlik a varázs, a művészet, ami a “Sírhant Művek” valódi lényegét adja.

Ha csak a nyers történetet, a szüzsét szeretnénk összefoglalni – nem lesz nehéz dolgunk: a sorozat egy kisvárosi temetkezési vállalkozás körül forog, ahol a halál mindennapos, de mégis tabu. A Fischer család – akik a vállalkozást generációk, pontosabban 1941 óta vezetik – személyes és szakmai életét követve a sorozat bátor kérdéseket tesz fel az életről, halálról és mindarról, ami közöttük van. A sorozat első részében az idősebb Nathanael meghal, és fiatalabb gyermeke gyakorlatilag belekényszerül a családi vállalkozásba – ha nem akar éhenhalni. A sorozat első felében gyakorlatilag a cég financiális és talpra állási nehézségeinek lehetünk tanúi, majd a sorozat egyre inkább a szereplők (és a kvázi főszereplő Nate) magánéletére fókuszál – engem itt kezdett elveszíteni a sorozat. A cselekvésekből a jellemábrázolásokig jutunk el a sorozat végére.

A “Sírhant Művek” egyik legmarkánsabb motívuma az elhunyt apa szelleme, aki nem csupán emlékként, de valóságos, szinte életre kelt entitásként jelenik meg a Fischer család életében – értelmezésem szerint ő jeleníti meg a mindenttudó Halált. A családfő szelleme nem hagyja nyugodni sem a fiait, sem a feleségét; tanácsokkal látja el őket, kritizálja döntéseiket, és olykor kegyetlenül őszinte megjegyzésekkel illeti őket. Ez a karakter a sorozat egyik legizgalmasabb és legmélyebb rétegét képezi, mivel a halál állandó, de láthatatlan jelenlétével kénytelenek szembenézni. Nate, a sorozat egyik központi alakja, az idő előrehaladtával maga is hasonló “szellemi” szerepet tölt be, reflektálva arra, hogyan formáljuk és hogyan formálnak minket azok, akik már nincsenek köztünk.

A “Sírhant Művek” különösen erős a karakterfejlődés és a belső konfliktusok ábrázolásában. A sorozat részletesen bemutatja a szereplők érzelmi utazását, amint küzdenek saját démonaikkal, szembenéznek múltjukkal, és próbálnak értelmet találni az életben. A nézők képesek mély empátiát érezni a szereplők iránt, mivel a sorozat őszinte és nyers bemutatása a karakterek belső világának lehetővé teszi, hogy azonosuljanak velük. A konfliktusok és a fejlődés üteme hiteles, ami mélyreható élményt nyújt a nézők számára.

Persze itt is megjelenik a 2000-es évek elejének ébredő, Woke-ábrázolása: a melegpárok gyermekvállalásának és coming-outjának kérdésköre, amely sokszor és sokat megjelenik a sorozatban, gyakorta túlzottan is reprezentált jelleget ölt. A “Sírhant Művek” bátran és előremutatóan kezeli ezeket a témákat, amely abban az időben még viszonylag ritka volt a televíziós sorozatokban. A sorozat megpróbálja bemutatni a meleg közösség kihívásait, küzdelmeit és győzelmét a társadalmi elfogadásért, ami egyrészt dicséretes, másrészt időnként a narratíva túlsúlyába billenhet. Érzésem szerint a sorozatot jogosan bírálták azért, mert ezek a témák olykor erőltetettnek vagy egyoldalúnak tűnhetnek, amelyek megszakítják a narratíva folyamatosságát vagy a többi téma mélyebb kibontását. A “Sírhant Művek” így valamiféle egyensúlyozó aktusként szolgál, megpróbálva megfelelni a társadalmi elvárásoknak, miközben igyekszik hű maradni saját karaktereihez és történetéhez, ami nem mindig egyszerű feladat egy olyan sorozat számára, amely igyekszik valósághűen tükrözni a változó társadalmi normákat és értékeket.

A “Sírhant Művek” valóban bátor vállalkozás a halál tabujának feldolgozására. Ez a kettősség, ahol a halál egyben életet és megélhetést biztosít a sorozat szereplőinek, egyedülálló narratív alapot teremt. Valóban, a sorozat gyakran kezdődik egy újabb halálesettel, ami nem csupán a temetkezési vállalkozás napi rutinját mutatja be, de egyúttal a halál körüli érzelmek, emberi kapcsolatok és társadalmi szokások bonyolult hálóját is felfedi. Ezen események középpontjában a Fischer család áll, akik sajátos kapcsolatban állnak a halállal: mindennapi kenyerüket jelenti, miközben szüntelenül emlékezteti őket a saját és szeretteik mulandóságára.

A sorozat különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán a halállal való fizikai találkozást helyezi előtérbe, hanem a halállal kapcsolatos érzelmek, gondolatok és kérdések sokrétűségét is. A Fischer család tagjai, a halál szakértői, mégis újra és újra megküzdenek a veszteség, a búcsú, a bánat és a továbblépés érzéseivel. Ezáltal a sorozat lehetőséget ad a nézőnek, hogy szembesüljön saját érzéseivel, félelmeivel a halál témájában.

A “Sírhant Művek” nem kerüli el a nehéz kérdéseket, inkább bátran feszegeti azokat, miközben a humor és a tragédia egyensúlyozó aktusával könnyíti meg a feldolgozást. A sorozat üzenete szerint a halál, bár elkerülhetetlen, része az élet természetes ciklusának, és ennek elfogadása, sőt, a halálból való tanulás és az élet pillanatainak értékelése kulcsfontosságú leckét jelent mindenki számára.

A “Sírhant Művek” tehát nem csupán arra ösztönzi a nézőket, hogy gondolkozzanak el saját halandóságukon, de arra is, hogy nyíltabban és őszintébben kezeljék az élet ezen elkerülhetetlen részét. A sorozat arra inspirál, hogy bátran szembenézzünk a halállal, mint az élet szerves részével, és így, paradox módon, még inkább megbecsüljük az élet minden egyes pillanatát. Az, hogy a halállal való ilyen nyílt szembenézés milyen mélyreható hatással lehet a nézőkre, egyedülállóvá teszi a “Sírhant Műveket”, amely így nem csak szórakoztat, de társadalmi és személyes szinten is fontos üzeneteket közvetít.

Összefoglalva

A sorozat egy mélyen emberi, érzelmekkel és filozófiai kérdésekkel teli utazás a halál, a gyász, a családi kötelékek és az élet értelmének keresésébe. A sorozat bátorsága abban rejlik, hogy nem kerüli a nehéz témákat, hanem szembenéz velük, miközben a karakterek jól kidolgozott belső világán keresztül bemutatja az emberi lélek bonyolultságát.

A “Szomszédok” sorozattal párhuzamba állítva a “Sírhant Művek” azt mutatja be, hogy bár a mindennapok monotonitása és ismétlődő mintái elkerülhetetlenek, ezek a rutinok és élethelyzetek lehetőséget adnak a karakterfejlődésre, az emberi kapcsolatok mélyítésére és az élet apró örömeinek felfedezésére. Mindkét sorozat, saját módján, azt üzeni, hogy az élet – akárcsak a halál – tele van lehetőségekkel az önvizsgálatra, a változásra és a növekedésre.

A “Sírhant Művek” a halállal való szembenézés révén kínál egy mélyebb, életigenlő perspektívát, ami arra ösztönzi a nézőket, hogy értékeljék az élet minden egyes pillanatát és bátran nézzenek szembe saját halandóságukkal. Ebben a sorozatban a halál nem a vég, hanem egy új megértés kezdete, amely lehetővé teszi számunkra, hogy teljesebb életet éljünk.

Nem egy könnyű sorozat, de a 2000-es évek eleji bája, mára már-már retróvá váló képi világa és a sajátos, gyakorta akasztófahumorrá savanyodó mondanivalója miatt mindenképpen megérdemli, hogy belenézz, Kedves Olvasó!

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    Az amerikai Szomszédok – temetkezési vállalkozókkal. Sírhant Művek kritika (2001-2005)