Szóval, amikor ezt írom, ismét túl vagyok egy másfél hetes munkahelyi kihagyáson: fél hetet szabadságon voltam a végső kifáradás előtt, míg egy hétig középfülgyulladással feküdtem programoztam otthon. Ez az év mintája volt az erőltetett menetnek: két, államilag elismert szakmát szereztem; sikeresen megmentettük a házasságunkat, új munkát szereztem, plusz előkészítettem egy esetleges karrierváltást a portfólió kiépítésével.
Szóval éppen 24 órája értesített ki Ó. r. őrnagy asszony e-mailben, hogy Tájékoztatom, hogy a X.Y. Kiképző Központ által 2022. évben kiírt „Innováció a rendészeti pályaorientációs képzésben” című szakmai pályázati felhívásra benyújtott pályaműve a szakmai döntés alapján elismerésben részesül. Remek hír, tényleg hálás vagyok érte. Legalább fél éve írtam a pályázati anyagot és teljesen elfelejtkeztem
Watch this video on YouTube És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Watch this video on YouTube Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A
Gratulálnom kell magamnak, mert sikerült egy héten “tripláznom” a hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok számát tekintve. A legutóbbi blogbejegyzésemben ígértem néhány gondolatot a szüleinkről, akik sikeresen “felküzdötték magukat” mérgező szülőkből mérgező nagyszülőkké. Az elmúlt 2 napban olyan szinten negligáltak bennünket, hogy így éreztem, hogy a mai nap a legjobb arra, hogy kitálaljak. Ezeknek a bejegyzéseknek az
Ez a kifejezés is egy szakzsargon, a pszichológiai terminológia része. Ha jól tudom, akkor Susan Forward 1989-ben megjelent “Mérgező szülők” (Toxic parents) című könyvével alkotta meg a fogalmat. A bejegyzés olvasásához egy kis zene: Figyelem, már most, elöljáróban közzétenném, hogy nem vagyok pszichológus, de sajnos saját élményeim vannak a jelenségről, azokat írom le. A mérgező