Egyre idétlenebb címeket adok, de nézd el, Nyájas Olvasó, ez már csak rosszabb lesz. A héten két, nem munkával és személyemmel kapcsolatos bejegyzés kidolgozását is a fejembe vettem, de végül nem lett az egészből semmi. Eredetileg a már régen beígért Érkezés című film nyelvészeti elemzésének második részén dolgoztam egy-két órát, majd egy új sorozatot terveztem
Teljesen ambivalens zene a bejegyzés olvasásához: Bármennyire is szeretném, nem tudom mellőzni a mindennapok leírását a blogomból – és őszintén, nem is szeretném. Annyira küzdök azért, hogy pozitívan tudjam megélni mindazt, ami velem történik, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan életszakasz a családom valóságában, amiben nagyon nehéz meglátni a jót. Írtam egy bejegyzést nemrégen
Nem szeretném “kedves naplóm”-szerűvé tenni a blogot, sokkal inkább a fejemben levő több tízezer kérdésre adandó milliárdnyi választ szeretném leírni bejegyzésenként. De hát az élet történik. “Jobb inkább a tűzben égni, mint ázni a húgyban” – csak hogy egy klasszikust idézzek. 2021. április 7-től dolgozom junior szoftverfejlesztőként, természetesen “null kilométeres” vagyok. Előtte ilyesféle munkatapasztalatom nem
Pont ma egy hete, hogy írtam az álláskeresés eredménytelenségéről. Azóta eltelt egy nagyon mozgalmas hét. Ma pedig végre sikerült nyélbeütni egy álláslehetőséget: körülbelül 2-3 órája tudtam meg, hogy húsvét utántól, április 6-tól dolgozom junior Java/JavaScript szoftverfejlesztőként egy viszonylag komoly kihívásokkal és projektekkel bíró cégénél. Nem a fővárosban, de egy nemzetközileg is ismert vidéki cégnél. De
Kedves Olvasóm! Hogy még követhetetlenebb legyen a blogom, a szakmai és félszemélyes anyagok mellett egy új, remélhetőleg ideiglenes rovatot indítok: az álláshajsza címűt. Ennek témája a mostani álláskeresésem története. Nem vagyok már naposcsibe: két-három pukedlit tettem már az álláspiacon eddig is. Dolgoztam eddigi életemben egy országos kulturális cége sajtóreferenseként (ezt tuti, hogy megírom 🙂 ),