Egyre idétlenebb címeket adok, de nézd el, Nyájas Olvasó, ez már csak rosszabb lesz.

A héten két, nem munkával és személyemmel kapcsolatos bejegyzés kidolgozását is a fejembe vettem, de végül nem lett az egészből semmi. Eredetileg a már régen beígért Érkezés című film nyelvészeti elemzésének második részén dolgoztam egy-két órát, majd egy új sorozatot terveztem a legjobb, alig ismert dokumentumfilmek személyes bemutatójából, de aztán végül ideszart az ördög és az egész héten csak szakmáztam, így teljesen kimerülve pedig nincs türelmem hétvégén is dolgozni.

A fejlemények:

Az előzményt már ismered, Kedves Olvasó. Hétfőn kissé összerúgtam a port a vezető programozóval, miután ismét megalázott. Kevés dologban vagyok annyira jó, mint az emberismeretben, így rögtön láttam, hogy ennek még (kellemetlen?) folytatása lesz.

Lett is.

Szerdán – mint derült égből a villámcsapás – Főnök No.2 írt rám Slacken, a belső kapcsolattartási fórumon. Azonnalra kellett neki egy pályázati anyag lektorálása és másfél napon belülre egy szakszöveg angol fordítása. Nem értettem, mert bár felajánlottam, hogy szívesen segítek ilyen típusú munkákban is, de eddig bárhogyan könyörögtem, nem bíztak rám érdemi munkát.

A szöveg nevetségesen nehéz volt: közgazdasági és informatikai kifejezések tömkelege volt benne. Igaz ugyan, hogy felsőfokú, komplex, angol nyelvvizsgám van, de szakfordító még nem vagyok. Ennek ellenére megcsináltam – még aznapra. Sőt, amiről ők nem is tudnak, van egy nagyon jó szakfordító ismerősöm, akivel átnézettem – ő azt mondta, hogy a helyzethez képest meglepően jól sikerült, és ha neki kellett volna megcsinálnia, egy hetes határidővel vállalta volna.

Első esemény:

Olvasat 1.: Végre komolyan vesznek és tényleg látják, hogy bízhatnak bennem.

Olvasat 2.: A szöveg nehézsége és mennyisége láttán a szakfordító ismerősöm azt mondta, hogy “ennek gyanúsan próbamunka szaga van“. Tehát tesztelnek. Mivel Tasziló, a vezető progmanus megvádolt azzal, hogy én tulajdonképpen összecsaltam a programot, amivel felvetettem magam. Ennek valószínűleg hangot is adott a vezetői értekezleten, s valószínűleg végigmentek az önéletrajzom összes elemén, hogy nem hazudtam-e valamiben? (Jelentem nem, pont az ilyen esetek miatt soha nem hazudok állásinterjún.) Tesztelnek.

Második esemény:

A céges munkaidő-nyilvántartó rendszerben látom a főnökség heti időbeosztását. Az eheti találkozóik között látszódott egy egyórás időtartamú, ami fura volt. Általában a találkozók leírásába beleírják, hogy a meghívott ki is: “Kiss Gyurka, a nemesmedvesi erdőkerülő dalárda marketingmenedzsere és ügyeletes bicskanyitogatója“. Itt nem volt feltüntetve leírás. Én utánanéztem, a srác velem egyidős, programozó.

Olvasat 1.: Tök jó, új kollégát vesznek fel, mert eléggé sokan elmentek.

Olvasat 2.: Új kollégát interjúztatnak pont most, amikor összerúgtam a port a főnökséggel. Nem lehet véletlen.

Harmadik esemény:

Ma (szombaton), éjjel 0:05 perckor(!) írt rám Slacken a Főnök No.1. Hogyaszongya:

“Szia Admin! A hétfői reggeli szeánszot a Taszilóval áttettem szerda ebéd utánra. Van egy húzódó határidős feladat, amit szeretnék lezárni, s minden mást levettem a Taszilóról. Ettől függetlenül azonban azt kérném, hogy hétfőtől újra az irodában töltsd a munkaidőt. Egyre több kolléga jön vissza, s az ismeretek felvételéhez talán ez jobb környezet lehet. A hét első felében szeretnék is leülni veled, hogy áttekintsük hol tartasz, hová jutottál el 2 hónap alatt. Szép hétvégét!”

Olvasat 1.: Végre, be akarnak mutatni a csapatnak (dacára annak, hogy a jelenléti íven ugyanaz az 5 kolléga van beírva az irodában), végre terveznek velem.

Olvasat 2.: Felmondás előtt még meg akar puhítani. Berendel, mert azt hiszi, hogy itthon semmit sem csináltam? De most komolyan, éjfélig törte a fejét rajta, hogy kirúgjon-e? Valószínűleg szerdán csak hatszemközt elküldenek a virágos picsába és megkapom a felmondásomat.

Egész héten ezen filóztam. A család már nem is mer hozzámszólni. A feleségem – aki legendásan meg tudja jósolni a családot érintő események végkimenetelét – szintén tanácstalan: szerinte túlgondolom a dolgot.

Még egyszer elmondom, hogy amit ők akarnak/elvárnak tőlem, az szinte teljesen lehetetlen. Amit eddig sikerült megvalósítanom:

– Megtanultam (befejeztem) a Java SE-t. (volt még belőle 18 fejezet)
– Megtanultam a Maven használatát (7 fejezet).
– Megtanultam a Git verziókövető használatát (4 fejezet).
– Elkezdtem a JPA (Hibernate) modult (7 fejezet). –>Ezek kellenek a Spring megtanulásához.
– Gyorstalpaló JavaScript elkezdése.

Hátra van még:

– JavaScript befejezése.
– TypeScript gyorstalpaló.
– Angular megtanulása.
– Spring megtanulása.

Látható, hogy nem unatkoztam. Emellett azt a rohadt játék programot kellett pofozgatnom, ami hetente elvett egy-két napot a felkészülésből. Most is két változatot készítettem belőle: egy konzolost és a grafikus változatot.

Nem nagyon értem, hogy mi van most ezzel a céggel.

Ez tipikusan az a helyzet, amit lehet így, lehet úgy is érteni:

“A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Hát, a jövő héten úgyis kiderül, hogy mit akarnak.

Egy biztos, ha így kirúgnak, nem fogok “túl sok” könnyet ejteni a dologért.