Éppen a templomban tűnődtem az egyik vasárnap: két viháncoló kisgyereket figyeltem mise közben, akik bámulatosan letojták a környezetüket. hangosan vihorásztak. Aztán eszembe jutott, hogy nekem ezt tulajdonképpen ha nem is élveznem kellene a cuki kisgyerekek játszadozását, de felnőttként legalább kedvesen mosolyognom kellene hozzá. De képtelen voltam rá. Sokkal inkább nehezteltem azokra a fantasztikusan kivagyi, a
Van egy ötéves fiam. Egy kis őrült, tele élettel és lendülettel. Ha nem lenne, most talán nem is érteném, mennyire kegyetlen tud lenni a sors és milyen őszinte humorral szúr oda, ha éppen arra van kedve. Két éve próbálunk neki testvért adni, a feleségemmel minden megteszünk, amit csak lehet. A női oldal “‘hiányosságait” feltételezte a
Már hetek óta nincsen hozzászólás-spam a tárolóban, szóval még a spammerek is nyaralnak. Jól teszik. Az elmúlt héten egymás után jöttek a fasságok, amelyek miatt megint nem tudtam egy sort sem írni: a melóban végre valamelyest konszolidálódott a helyzet, ekkor kaptam el egy (egyre fokozódó) durva torokgyulladást, amivel a héten itthon kell maradnom. Tényleg jártányi
Már idejét sem tudom, hogy mikor jelentkeztem. Túl vagyok egy majdnem-váláson, egy már majdnem elvégzett front-end tanfolyamon és egy majdnem-költözésen. De hát a “majdnem halál, nem halál” – mondta House doki. A majdnem válásom hihetetlenül összetett dolog, erről nem is akarok beszélni vagy írni jelenleg. Annyit mondhatok, hogy sokáig-nem-jelentkezés és a válóper között egyenes arányosság
Manapság egyre-másra gondolkodom el azon, hogy mi a szeretet és mi annak az abszolút jellemzője, ha úgy tetszik, az értelme? Modernségünkben, amikor gombnyomásra gyártják nekünk az érzelmeket, s azokat gyakorlatilag a Netflix akaratának megfelelően éljük meg, mit jelent nekünk a szeretet? Van-e még ilyesmi? Trendi ez még, vagy pedig csak az létezik, amiről e-mailes visszaigazolást
Watch this video on YouTube És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Watch this video on YouTube Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A