Mindig is imádtam hangoskönyveket hallgatni: egyrészt (mivel elég rossz a szemem) megkímél a folyamatos könnycsorgástól és csillagvillogástól, másrészt pedig imádom a férfias, rekedt hangú szinkronszínészek vagy lágyhangú szinkronszínésznők hangját hallgatni, amivel adnak még egy élvezeti réteget egy amúgy is remek könyvhöz. Mióta megjelent a Voiz nevű applikáció, csak azt hallgatom, miközben utazok bárhova. Naponta körülbelül 45-50 percet töltök az olvasás tisztán esztétikai élményével. Ez és a blogírás az egyetlen hobbim mostanában. A mai bejegyzésem témája egy most hallgatott könyv ismertetése lenne. William B. Irvine – Útmutató a jó élethez (A sztoikus öröm ókori művészete) című könyvet körülbelül két hete kezdtem …