A bejegyzés választott címét Deáky Andrásnak, Gyimesbükk talán legfontosabb emberének könyvéből kölcsönöztem, mert remekül összefoglalja azt az igazságot, amelyet jómagam is megtapasztaltam az erdélyi kirándulásunk közben. A szervezés Alapvetően spórolási célzattal fizettünk be egy pécsi utazási irodánál egy erdélyi körútra, még júliusban. 2012-ben voltunk nyaralni legutoljára, még Egerben, hátizsákos turistaként: a feleségem akkor még csak
A héten egy szomorú apropóból kellett néznem a híreket: az egyik hivatásos, pécsi rendőr kollégánkat elfogták, mert megalapozottan gyanúsíthatóvá vált a pécsi és néhány budapesti bankrablás kapcsán. Ez rendkívüli megtörte az amúgy sem rózsás morállal rendelkező kollégáim hangulatát. Mint egy, a Rendőrségnél „fegyverviselés nélküli szolgálati jogviszonyban” dolgozó alkalmazott, pontosan látom, hogy mennyire megdöbbentett ez mindenkit.
Szóval úgy van, hogy ez egy nem tervezett bejegyzés. Két aspektusa van a megszületésének: 1. Újra van (ideiglenesen) Netflixünk. A feleségemmel családi hagyomány nálunk, hogy decemberben és januárban egy-két-három fizetős műsorcsomagra előfizetünk. Netflixünk ma éppen két hete van. 2. Megnéztem délután a sorozatot és éppen aludni indultam, amikor nem jött álom a szememre. Tapasztalt mocsári
Mindig is imádtam hangoskönyveket hallgatni: egyrészt (mivel elég rossz a szemem) megkímél a folyamatos könnycsorgástól és csillagvillogástól, másrészt pedig imádom a férfias, rekedt hangú szinkronszínészek vagy lágyhangú szinkronszínésznők hangját hallgatni, amivel adnak még egy élvezeti réteget egy amúgy is remek könyvhöz. Mióta megjelent a Voiz nevű applikáció, csak azt hallgatom, miközben utazok bárhova. Naponta körülbelül