Volt időm átgondolni az előző kudarcot: de akárhogyan is töröm a fejem, bizony 2/3-ad részt nem rajtam múltak a dolgok. Buktatási körülménynek venni (100%-os írásbeli vizsga mellett), hogy “nem eléggé magabiztos volt“, meg hogy “döbbenten láttuk, hogy nincs ipari tapasztalata” dacára annak, hogy minden specifikus kérdésre megfeleltem példásan úgy, hogy hivatalosan csak JS-ből és Angularból kérdezhettek volna, de végigvettük a HTML-t, architekturális döntéseket, CSS/SCSS kombót, TypeScriptet, minimális (!) RxJS-et is. Megfogadtam, hogy ha cég spórolni akar rajtam 2-300 bruttót havonta, akkor én innentől a minimális kivételével semmiben sem fogom segíteni a céget. Bár a főnökömnek megígértem, de innentől nincs Angular-tanítás, nincs Java-tanítás, nincs előadás és ingyenmunka. Németezni fogok, megszerzem a Google Associate Cloud Engineer (ACE) tanúsítványt és közben folyamatosan képezni fogok magam arra, hogy legkésőbb szeptemberben egy senior vagy pedig egy medior + állást megszerezzek.

Ennek több oka volt:

1. Azok a rongyos anyagiak. 2023 végén, amikor elfogadtam a cég ajánlatát egy kis sufnicégnél dolgoztam előtte PHP Juniorként. Szeptember végén gyakorlatilag főnöki nyomásra kellett felmondanom: abban az évben a teljes létszám felét leépítették. Sajnos nem voltak anyagi tartalékaink (a feleségem hasonlóan járt egy másik munkakörben), így karácsony előtt megkapva ezt az állást igazi felüdülés következett be – vagy azt hittem. A fizetés a junior fizumhoz képest álomszerű volt, de nem tudatosult bennem azt, hogy én mediornak számítok Java technológiában (így is vettek fel), így kb. 300 ezerrel rövidítettek meg azonnal. Mivel azóta sem kaptam fizetésemelést, a hiányzó rész a fizetésemből most körülbelül 500-600 ezer Forint bruttóban manifesztálódik. Éppen emiatt gondoltam, hogy majd most jól levizsgázok és csökkentek a hiányból. A cég azonban nem akart többet fizetni nekem: el is fog veszíteni egy jó szakembert teljesen.
2. A munka unalmassága: Minimális, juniorhoz méltó feladatok, ráadásul rosszul tervezve. Túl sok munkatárs, akik egyáltalán nem akarnak segíteni nekem, dacára annak, hogy így egyetlen ticketet nem lehet elintézni. Az előnye, hogy békén hagynak: meetingekre kell menni és kész. A programozási feladatok a munkaidő töredékét töltik ki: cserébe van tér a fejlesztésre (hahaha!) és a fejlődésre. Ki is fogom használni.

Csak egy mellékgondolat: a srác, aki lelépett sietve januárban, senkitől el nem köszönve és sejtelmesen titkolva, hogy hová is megy el – nos ő, végre kitette az új munkahelyét LinkedIn-re. A helyi KKV-k közül egy jobb hírű, de presztízsben és feladatokban jóval szegényebb céghez ment el: idézem “ugyanazért a fizetésért, mínusz a juttatások“. Köszi, tehát kevesebbért mentél el egy szar helyre. Mit is tanulhattam ebből? A srác kapkodott: valamiért bepánikolt és hanyatt-homlok elmenekült egy olyan munkahelyről, amely lehetővé tette, hogy egy év alatt AWS vizsgát tegyen és nagy részben befejezte a háza építését – munkaidőben. Most bemehet minden nap az irodába és csinálhatja a kulimunkát. Én nem ezt fogom tenni.

3. Rájöttem, hogy nincs értelme a cégen belül projektet váltani: A fizetésem ugyanannyi marad, csak a projektváltozások és az új technológiák csinálnának ki. Nincs biztosíték arra, hogy ott is ilyen laza lenne a munkaidő, mint ezen a projekten. Maradok tehát, ahogyan Reményik Sándor is írta:

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

A hitelek és a német tanfolyam vizsga része körülbelül augusztus elején járnak le: addig maradok mindenképpen. Utána pedig majd szépen, nyugodtan készülök interjúkra és egy jó állást fogok keresni. Nem sietek, ezúttal nem hajt a tatár.

Ennek a folyamatnak a lépéseiről szólnak ezek a blogbejegyzések.