2023.03.24.Megint mozgalmas hétkezdet jutott az új munkahelyemen, de nem bánom.
Hétfő
Eljutottam addig, hogy a pénteken írt Doctrine migrációs scriptet befejeztem. A segítőkész “emberem” nem jött: táppénzen lesz a héten. Szóval igyekeztem ellenőriztetni a dolgot, amit működött is: küldtem tehát egy pull requestet, ami – végül 14:30 körül jött vissza – ez:
“itt egy régi file tartalma lett átírva, ez nem működőképes megoldás mert minden migrációs file 1x fut le. Külön file kell minden migrációs dolognak”
Prev Post
Az én válaszom:
Tényleg nem értem. Emellett kaptam még 2 feladatot: az egyiknek neki is álltam, de ameddig nem sikerül ez a migrációs script-dilemmát megoldani, ezt sem tudom befejezni. Mindenesetre megcsináltam, ameddig tudtam.
A másik feladatra még nem néztem rá, ez is egy feature továbbfejlesztése, ami azért nem atomfizika.
Végül 14:35-kor kaptam egy páros programozási feladatot egy olyan, majdnem kezdő kollégával, aki itt sincsen az irodában. Tényleg érdekesnek látszott a dolog. A feladatadás:
Látható, hogy ezt kibaszott nehéz lesz személyesen megoldani, hiszen nincs itt személyesen emberünk. Végül abban maradtunk, hogy csütörtökön majd leülünk és átbeszéljük a dolgot.
Amúgy próbáltam a vezető fejlesztőtől valami visszajelzést kicsikarni:
XY válasza ennyi:
Személyesen kérdeztem tőle kb. 2 órával később a pontos időpontról: “ő nem tud pontosabbat mondani, mert nem látja előre a hetét. Ma biztosan nem alkalmas.“. Kísértetiesen hasonló hozzáállás, mint az előző helyen. Tényleg nem tudom, hogy mit tehetnék: igyekeztem minden olyat kikerülni, mely a másik helyen problémát vagy konfliktust okozott. Eddigi munkám során önjáró voltam, proaktívan kérdeztem és egyedül próbáltam megoldást találni a problémákra. A közös ebéd kivételével – ami számomra tabu, én egyedül ebédelek – minden beszélgetést meghallgattam, mindenkihez volt pár jó szavam.
Az abszolút kedvenc a gyakornok gyerek a főnöknek: hát hiába, nem is lehet azzal versenyezni, ha a főnökkel ebédelsz étteremben. Neki jutnak megbeszélések és mentorálások. Én csak gyártom a feladatokat, de egyetlen sor kódomat sem használták még fel.
Persze, ilyenkor mindig azt sugalmazom magamnak, amit az előző munkahelyemen, a Legkisebb Alezredes mondogatott mindig, ha valami konfliktus volt: “ne vedd személyesre, nem neked szól, lehet, hogy csak rossz hete/hónapja van az embernek“. De nehéz – főleg így, ilyen előzmények után. A többiekkel tényleg jól kijövök, segítenek is, de pont a vezető fejlesztő kezd megint befakkolni.
Próbáltam odamenni dumálni, próbáltam tanácsot kérni, de csak ilyen cinikus hozzámakkantásokat kapok. Pénteken konkrétan bármit szóltam, annak az ellentéte miatt érvelt. Kibaszott gyerekes. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem Tőle kérdeztem?
Nem tudom. Egy biztos: itt nem fogok felmondani, bármi is történjék. Van egy másik állásajánlatom, ha itt befuccsol a történet.
A képkeretező persze nem hívott fel: végül 14:40 körül én hívtam fel telefonon a megadott számot. A pasi persze engedi végigmondani, majd csak annyit mond: már készen van, lehet érte jönni. És mikor tetszettek volna szólni, ha én nem telefonálok?
Tényleg nagyon érdekes kezd lenni a történet. Itt még mindig nagyságrendileg jobb és toleránsabb a társaság, mint amott volt.
Apropó: a másik CEO szervezett nekem szerda 13.00 órára egy projektmenedzseri megbeszélést: hogy legalább az alapvető információkat átadja a területről. El vagyok képedve, tényleg jól esik, hogy a nagyfőni még ilyesmire is gondol!
Kedd
Röviden: folyamatos pörgés.
Egyre-másra jöttek a Trello kártyák a fejlesztendő feladatokról: itt azonban elkövettem egy hibát. Túl gyorsan dolgoztam. A kollégák esetében látszódik, hogy pont annyi energiát tesznek bele a feladatokba, hogy elég legyen a hétre: olyan 3-5 kártyát oldanak meg, ha csak nincsen “top prio“, vagyis azonnal fejlesztés. Én csak MA 4 kártyát oldottam meg: természetesen minden áll, hiszen nem commitolhatok a develop ágba, hanem pull requestet kell küldenem, amire szarnak a “nagy emberek”, így minden feladatom áll.
Végül kaptam egy tesztelős-hibakeresős feladatot, ami péntek délelőttig el fog tartani. Ha nem is tart addig, majd teszek róla, hogy addig tartson.
“Menet közben kell az önbizalmat megszerezni.” – mondta A Tanú című filmben Virág elvtárs. Ezt én is átérzem: kezdetben fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni, de aztán végül kikokoskodtam a megoldásokat: egyes egyedül. Van körülbelül 2 senior szintű fejlesztő a csoportban, de a többiek körülbelül az én szinten vannak, leszámítva persze a helyismeretet és a keretrendszer ismeretét.
Ma végre megszülte a vezető fejlesztő, hogy hogyan is kíván velem és a gyakornokkal kommunikálni. Idézem a Trello kártyáról:
Ez egyrészt biztató, hiszen más nagyvállalatoknál ugyanígy működik a seniorokkal való kommunikáció: heti 1-2 óra kijelölve, a junior gyűjti a kérdéseket, aztán jól megbeszélik a megadott időpontokban, ezt az időszakot leszámítva pedig békénhagyják a “kicsik” a seniorokat. Ebben a cégben mégis kissé furcsa a dolog, hiszen nem ez volt a policy: a CEO nyíltan hirdeti, hogy a cégnél a “nyitott ajtók“-elve van, tehát, ha nincsen megbeszélés (amiket a csukott ajtókból lehet látni), akkor oda lehet menni, meg lehet kérdezni bármit, lehet e-mailben vagy írásban is kommunikálni.
Emberünk, a vezető fejlesztő (kódnevén a H.O.D, Head of Development – vagyis a hód – végre kapott ő is nevet 🙂 ) Gerzson, az elején még kedvesen, mosolygósan próbált kérdéseimre válaszolni, de körülbelül 1,5-2 hete beleállt ebbe a gestapós tiszti szerepbe: “nincs időm, foglalj időpontot, nem érek rá“. Érezhetően távolságtartóbb velem: ez egy pillanatig úgy tűnt (ld. tegnap), hogy nekem szól, de aztán megfigyeltem és a többiekkel sem beszél. Van 1-2 kedves embere, de amúgy totálisan magába van zárkózva.
Mindegy, Moldovától tudjuk, hogy “amit nem mond el Péter, majd elmondja Pál“: kérdezek éppen attól, aki hajlandó felelni.
Csak sajnos ezt a görcsös hatalmi státuszvédelmet kellene oldani Gerzsonkában: tényleg csak dolgozni szeretnék és elvégezni a munkámat. Ez, hogy 4-5 feladat áll “On hold” státuszban, mert leszarja – huzamosabb ideig nem mehet tovább.
Csak szigorú zárójel: megjött a lakásbiztosítás idei számlája: 50 ezer Forinttal (!!!) nőtt annak dacára, hogy nem volt káresemény. Bontottam is fel a szerződést – izibe.
Visszajött az átírt, általam bírált szaktanulmány is. Alapvetően elégedett vagyok vele: ma vagy holnap generálok valami elfogadó szöveget. De még ezzel is törődni kell… Őrültekháza ez a hét!
Szerda
Ma elhatároztam, hogy nem szaggatom az istrángot: szépen csinálom a saját projekteket is, lazán elbeszélgetek ésatöbbi. Tegnap már letettem annyit az asztalra, hogy egy fél hétre is elég lenne, szóval csendben dolgozgatok ma.
Ma 13 órától meetingem van a projektmenedzserekkel: folytatódik a céges infóátadás. A srácok nagyon rendesek: a főni 2.0 kissé morcos, nehezen oldódó típus, akárcsak én, míg Erika (nem így hívják) a csapat bohóca: mindig vidám és ontja a poénokat, de kissé sok tud lenni. Amúgy nagyon érdekes megbeszélés volt: a tankönyvszagú “product owner” szerep itt átalakult, tekintve, hogy nem is agilis módszertan szerint dolgozunk.
Konkrétumokat nem tudtam meg, de legalább átláttam a dolgokat. Gyakorlatilag a marketing csapat kivételével mindenkit megismertem: ők azonban csak részmunkaidősök, nem nagyon tartják a kapcsolatot a többiekkel (leszámítva a főnökséget). Én csak a hétfő 9 órás hétnyitó meetingen találkozom velük – online kivetítve.
A nap további részében a saját projektekkel foglalkoztam: megírtam a bírálat körülbelül 85%-át, átfutottam az átírt tanulmányt, utánanéztem a gyerek “beóvodáztatásának”, emellett a Steam-en vettem 3X1 eurós retro, bundle-packokat is, a napom utolsó óráit ezzel töltöttem. Mivel nem fárasztottam ki magamat, így este volt még erőm a saját programommal is foglalkozni.
Kell ilyen nap is. Hiába törném magam, Gerzson nem fog érdemben foglalkozni velem péntekig – minek is sietnék?
Csütörtök
Ma a gyakornok sráccal kell egy problémán dolgoznunk – a páros programozás módszertana szerint. A naptárba 9-11 között írtam be, remélem, hogy addig sikerül befejezni a dolgot.
Persze nem sikerült időben végzünk, a nap további részében is ezt csináltunk. Körülbelül 11 órára jutottunk el odáig, hogy egyikünknek sem volt további ötlete, így Gerzson adott egy kickstart-ot, de végül délután háromra lefejlesztettünk a kért funkciót. Mivel a srácnak volt céges Macintosh laptopja, nekem meg csak egy böszme 17 collos Asus Rog Strix G, amely körülbelül 3-4 kilós, így roppant kellemetlen fogású izé. Éppen ezért ő volt a “sofőr” és én a “navigátor”, tehát főleg hibajavítottam és a kód koherenciáját néztem, de azért adtam ötleteket is. Én délután 15 órakor hazamentem, a srác még 15:32-ig dolgozott a kódon, pár szépítést csinált még, de gyakorlatilag elkészültünk.
Végül 14:54-kor érkezett meg az elveszett pecsétnyomóról készült rendőrségi határozat: 1351 Forint kárt okoztam a Rendőrségnek, így ezt fizessem meg 15 napon belül. Megtettem. A levelet elküldtem a volt főnökömnek és az okoskodó ügyvédcsajnak. Részemről az ügyet lezártnak tekintem. Hagyjanak már békén, baszkikám!
A nap végére teljesen, az út mindkét oldalán éppen zárták le a munkahelyemre vezető út utolsó szakaszát, plusz a buszforgalmat és a buszmegállót is áthelyezték. Remek, mondhatom! Ez is tipikusan magyar dolog, hogy csütörtökön 15 órakor kezdik lezárni az egyik főbb utat járdástul, autóutastul – mindenestül. A parasztok meg pattogjanak, mint a nikkelbolhák.
Péntek
A tegnapi erőltetett menet miatt még mindig kicsit kótyagos vagyok. Van még egy tartalék feladatom, legfeljebb annak nekiállok.
Ma van a NAGY NAP, végre beszélhetek Gerzsonnal délután 13-15 óra között. Sok mondanivalóm lesz, majd meglátjuk, hogy hogyan alakul a dolog.
Persze végül átnézték a pull request-jeimet is: a háromból egyet elfogadtak, kettőt még javítani kell. Bár az ember tudja előre, hogy mi fog történni, meg persze, hogy csak így lehet fejlődni a kódminőségben, de valahogyan iszonyúszar látni, hogy szétcincálják a kódodat.
Nem volt semmi bántó benne, de egy kissé rosszul esett a kódelemzés.
Aztán persze a stand-up: a végeláthatatlan disputák otthona. Amikor fingfűrészeléssel eltöltjük az időt, mert egy progressbar nagyságáról és milyenségéről vitatkozunk. A mai stand-upon véletlenül belevágtam egy kollégám szavába, mert vagy ő és a többiek vagy öt alkalommal újrakezdték a vitát, pedig a “flow stoppolása tilos” a “stand-up policy” szerint. Plusz ezekkel a távolba révedő, csendes 3-5 másodpercekkel nem tudok mit kezdeni. Aztán még ő kérte ki magának, hogy “amúgy még lenne mit mondanom“. Hát igen, eddig is azt csináltad. Én igyekszem röviden és tömören kifejezni magamat: mert így célszerű, egyszerű és illedelmes.
Elnézést kértem(!), de azért bassza már meg. Amikor egy kissé már komfortosabban érezném magam egy munkahelyen, mindig jön a feketeleves: még új vagyok, az én helyem a kutya mellett van a padlón. Félreértés ne essék, elbírom a magányt: introvertáltként semmi bajom nincs abból, ha 1-2-3 napig nem szólnak hozzám, de ha kell, tudok beszédes is lenni.
Értem persze, hogy nekem kell legutoljára beszélni, az én munkám a legkevésbé fontos, de ebből már elegem van. Én itt programot írok: valahogyan úgy érzem, hogy még mindig nem vesznek komolyan.
A kedvencem a “nem így gondoltam” vagy “mi nem így szoktuk“. Persze, de ha nem mondod el, akkor melyikőtök valagából szívjam ki, baszkikám?
Tényleg sok volt már ez a hét és egyre nehezebb felölteni a pléhpofát a többiekhez. Szeretnék már valamiben egyértelmű sikert elérni: az állandó fáradtság és kedvtelenség, pénztelenség teljesen összenyom. Nehéz, de még ki kell tartanom.
Erőn felül próbálok szociálisnak látszani, de ez már sok.
Végül sikerült a Hóddal beszélnem, utána kicsit oldódott a dolog. Mint kiderült, az cseszte a csőrét, hogy én kérdezés nélkül beleugrom a feladatokba enélkül, hogy kérdeznék. Megbeszéltük a dolgot és megígértem, hogy innentől kérdezni fogok.
Utána picit felengedett és rettenetesen gyorsan ledarálta a fejlesztési protokollt. Nem is értem, hogy miért nem sikerült már előbb elmondani ezt. Magamat értékelve elmondhatom, hogy ezen a héten sikerült viszonylag gyorsan fejlődöm és a magam értékelése szerint jó hatásfokkal oldottam meg a feladatokat.
Remélem viszont, hogy az egy órával korábbra órállítós jövő hét már kevéssé lesz intenzív.