Körülbelül háromnegyed éve kezdtem újra templomba járni. A majdnem-válásom után úgy éreztem, hogy hálával tartozom az Úrnak, mert megmentette a családunkat a széthullástól. Nem gondolkodtam sokat, abba a templomba kezdtem járni, melyben az egyházi esküvőnk is volt és ahová az utcajegyzék szerint tartozunk. Katolikus vagyok, az a fajta, aki nem lázadozik a szabályok ellen: elfogadom
Szóval éppen rendezgetem a szobámat felkészülve a “szigorú” képzési vizsgára, melyen majd 360 fokban körbe kell mutatni a helyiséget és egyetlen papírlap sem lehet szem előtt. Szóval pakolgattam bőszen, közben megtaláltam egy másik élet bizonyítékát: még 2019-ben érettségiztettem a történelemből (és 2020-ban is, de akkor csak 1 főt kellett szóbeliztetni). Annyira untuk magunkat a bizottságban,
Mára éppen berendelte a MÁK feleségemet, hogy valami rettenetfontos papírt autografáljon és én persze itthon maradtam a gyerekkel, mert hát ki más? Pont úgy alakult a dolog, hogy hallomásból és látásból már ismerem a gyerek kedvenceit, de persze teljesen már kajálás közben, kikapcsolt aggyal bámulni egy rózsaszín cickányt, míg teljesen más másfél óráig figyelni a
A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Watch this video on YouTube Watch this video on YouTube Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam,