munka
2021.06.05.
Egyre idétlenebb címeket adok, de nézd el, Nyájas Olvasó, ez már csak rosszabb lesz. A héten két, nem munkával és személyemmel kapcsolatos bejegyzés kidolgozását is a fejembe vettem, de végül nem lett az egészből semmi. Eredetileg a már régen beígért Érkezés című film nyelvészeti elemzésének második részén dolgoztam egy-két órát, majd egy új sorozatot terveztem
- 2021.05.31.
Teljesen ambivalens zene a bejegyzés olvasásához: Bármennyire is szeretném, nem tudom mellőzni a mindennapok leírását a blogomból – és őszintén, nem is szeretném. Annyira küzdök azért, hogy pozitívan tudjam megélni mindazt, ami velem történik, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan életszakasz a családom valóságában, amiben nagyon nehéz meglátni a jót. Írtam egy bejegyzést nemrégen
- 2021.05.08.
Éppen azon gondolkozom nagyon erősen, hogy továbblépek a mostani cégemtől. Mindjárt kifejtem, hogy miért. Sajnos nem az első eset az életemben, amikor a céges kultúra hiánya miatt kell továbblépnem, de most először bánom, hogy eddig fajultak a dolgok. Első esetben – ahogy már néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam róla – egy országos, zenével foglalkozó cég sajtóreferense
- 2021.04.30.
Megint egy olyan téma, ami személyes érintettségből született meg, de a jelenséget már több hónapja figyelem megdöbbenve. A vacak hét után ma szinte arcul csapott az emberek rosszindulata, bunkósága. Mindenki feszült és rosszindulatú. Mindehol Covid, oltás és oltásellenesség. Annyira unom már… Az alapprobléma: Programozást kellene tanulnom a fentebb említett okok miatt, de az a tanfolyam,
- 2021.03.22.
Pont ma egy hete, hogy írtam az álláskeresés eredménytelenségéről. Azóta eltelt egy nagyon mozgalmas hét. Ma pedig végre sikerült nyélbeütni egy álláslehetőséget: körülbelül 2-3 órája tudtam meg, hogy húsvét utántól, április 6-tól dolgozom junior Java/JavaScript szoftverfejlesztőként egy viszonylag komoly kihívásokkal és projektekkel bíró cégénél. Nem a fővárosban, de egy nemzetközileg is ismert vidéki cégnél. De
