Now Reading: Újabb álláshajsza?! – 3.hét (vége?)

Loading

Újabb álláshajsza?! – 3.hét (vége?)

Olvasási idő: 7 perc.

Szóval, hogy stílszerű legyek: Admin vagyok, péntek óta hivatásos programozó.

Ez azonban nem jelenti az álláshajsza végét.

De nézzük a hetet „röviden”.

Hétfő és kedd

Borzalmas lázzal és hidegrázással, extrém köhögésekkel ébredtem hétfő reggel. Bár nem szerettem volna, muszáj volt egy hét szabadságot kérnem, mivel nem engedhettem meg magamnak a táppénzt. Hálistennek sikerült hétfőn és kedden összeszednem magam annyira, hogy szerdán már tudjak „földi dolgokkal” is foglalkozni, de a hét elején csupán fetrengtem és gyógyultam.

Szerda

Holland multicég 9:08-kor küldte a próbafeladatot. A tavalyihoz képest körülbelül duplájára nőtt a nehézsége. Most már konkrétan a Google Calendart akarták velem lemásoltatni, mint kinézetben, mint funkciókban (nem vicc!).

Emellett mindent, amit el tudsz képzelni – beleraktak: autentikációt, Spring Security-t, CRUD-ot, különleges, reszponzív kinézetet. Három adattáblával – ofkorz. Igényelt stack: React + TypeScript és Spring Boot.

Annyira felszökött a vérnyomásom, hogy az csak na! Kifejezetten mondtam a csávónak a telefonban, hogy Angular stackem van. Le is okézta. Az életben nem dolgoztam még Reacttal.

A feladat érezhetően nem arra volt kitalálva, hogy megoldják. Nem is probálkozom tovább vele. Ez egy senior szintű feladat – felesleges rá időt áldozni.

Jan.31-ére ütemeztem egy levelet a cégnek, amiben leírom, hogy már nem keresek állást. Amúgy meg basszák meg magukat – ide többet nem jelentkezek!


15 órakor interjú a „Játékos Kft.”-vel. Csak címszavakban: nemzetközi játékosítással foglalkozó kisvállalat, családi házas iroda. Nagyon kedvesen fogadtak, bár alig tudtam beszélni a náthától: tudom, a nemzetközi álmoskönyv szerint sem ildomos betegen állásinterjúra menni, de sajnos a koldusok nem válogathatnak.

Érezhetően szimpatikus voltam nekik, szívesen dolgoznék ott, ha más stackről lenne szó: ők vanilla PhP-t és JQuery-t kérnek, illetve egyre több projektben Vue.Js-t használnak.

Alapvetően szimpatikusak voltak számomra is, de ahogyan telik az idő és egyre inkább megismerem a programozó szakmát – egyre inkább érzem: nem szívesen tanulnék 2 totál új stacket egyszerre, főleg nem próbaidő alatt. Volt már rá példa és nem lett jó vége. Még 1 új technológia beleférne.

Elköszöntünk egymástól, majd küldik a feladatot: egy CRUD-ot ígértek. (Update – azt is kaptam feladatként.)

Úgy gondolom, hogy összerakom nekik a feladatot és beküldöm. Legalább lesz még egy önbizalomnövelő állásajánlatom.

Aha, ahogyan Móricka azt elképzeli.

Akkor a hétvégémről – a feladatmegoldásról:

Hogy ne tördeljem szét a sztori ívét, megmondom őszintén: egész hétvégén ezt írtam. Azzal is tisztában voltam, hogy nagy valószínűséggel nem fogok itt dolgozni, mert a vanilla PHP nagyon nem nekem való. Hihetetlenül sok boilerplate kódot kell írni és ha valahol nem kérted vissza az adatokat – egyszerűen üres tömböt kapsz vissza. Az őrületig kerestem, hogy miért nem adja vissza a GET kérés azt a rühes, nyamvadt allProducts tömböt?

Körülbelül 5 verziót próbáltam ki különféle GitHub repókból illetve a YouTube-videók alapján megcsinálni – de amelyik működött, az nem volt MVC, amelyik pedig MVC volt, az nem működött.

Végül hatodszorra találtam egy YouTube-videót, mely teaser volt egy Udemy kurzusra, ahol egy csávó végre azt és úgy csinálta, amit én kaptam feladatul és működött is a dolog. A bibi csak az volt, hogy kedvezményesen 15 euró volt a kurzusa – végül persze megvettem és neki álltam refaktorálni a kódot, hogy a saját igényeimre alakíthassam.

A csávó persze darabokban rakta fel a kódjait – fejezetenként, nem egyben a projektet.

Ez megint elvett egy napot, de végül nagy nehezen megértettem és átalakítottam a kódját a saját igényeimhez és megírtam hozzá a dokumentációt és a request-táblázatot a használható requestekből.

Frontendem még nem volt: amikor érteni kezdtem a Vue.Js-t, akkor pofáncsapott, hogy TypeScriptet kell használnom. Végre nagyvonalakban érteni kezdtem (közel 3 abbahagyott verzió után), hogy hogyan fogadok adatokat a frontenden, de az a kibaszott autentikáció betette a kaput és a CORS-policy blokkolta a kéréseimet. Node.Js-en ez nem egy nagy kaland: npm cors, azt’ csókolom. Itt – a pontos megoldásról fogalmam sincsen.

De vanilla PHP-ben hiába tettem az index.php-be „Access-Control-Allow-Origin: *” headert, baszott működni.

Jelenleg itt tartok. Életem legelső vanilla PHP CRUD API-jét írom már körülbelül 3-4 napja és még mindig nincs backendem. Azt, amit Angular és Node.Js-ben körülbelül 3-4 óra alatt kompletten be tudnék fejezni, már lassan egy hete gyűröm. Az Angular rohadt kényelmes: minden benne van, ha kell routing, telepíted, az útvonalakat beleteszem, azt kész. Itt, Vue.Js alatt – szinte semmi sincsen  a projektben: a Vite-et kezdtem használni, az egy kis segítséget jelent.

Azt sem értem, ha a Vue és a React alapvetően JavaScript alapúak, akkor miért kell erőltetetten TypeScripttel használni őket? Ha TS támogatás kell, az Angular natívan támogatja.

Azt már a harmadik nap után tudtam, hogy ezt én nem szeretném hivatásszerűen, évekig csinálni. Mivel eléggé stabil hátterem van, úgy tippelem, hogy 1,5-2 hónap maga lenne a pokol, mielőtt felvenném a tempót.

Inkább csak önbizalomboost kellene a fontos, Túlelit Kft.-s állásinterjúkhoz.


Szerda este hívott végül a „0 + 1. cég”, amely a 0. céggel együtt egy magyar nagyvállalat leányvállalata. Bevallom, hogy azért adtam be ide a jelentkezésemet, mert december olvastam a cikket, ha a halódó, a városban legrosszabbul fizető „0 + 1. céget” felvásárolta a nagyvállalat. Tehát – helyesen gondoltam – van pénz lóvéra. Mint kiderült, valami rosszul értelmezett közös HR integráció miatt a budapesti cég interjúztat a helyi céghez is. Kezdő-Tróger Krisztofer pedig ezért hívott az ismeretlen kft.-től.

Ide adtam be a helytelen megoldást, de a kód mégis meggyőzte őket, hogy érdemes velem dolgozni. Ultra Pökhendi Viktor hívott, hogy mindenképpen tudjam meg, hogy mennyi a felmondási időm és egyeztettünk egy időpontot péntek 10 órára.

A csávó be sem mutatkozott, kb. háromszor csörgött, majd letette. Úgy hívtam vissza.

Majdnem biztos voltam benne, hogy ajánlatot akar tenni – mégsem voltam igazán boldog.

Csütörtök

15 órakor a „Túlelit Kft.” egyik HR-es képviselőjével volt interjúm. Nagyon ígéretesnek tűnik a cég, nem adom fel az esélyemet itt.

A kiscsajt a feleségem ismerte látásból: ő is egy kiugrott bölcsész volt, pszichológus. A csajka orrkarikával, a pszichológusok átható pillantásával vallatott: körülbelül 60-70 HR-es állás interjúnyi tapasztalatom van, kis túlzással bárhol és bármikor képes vagyok interjúzni. Itt sem vallottam kudarcot.

Nem is maga az interjú volt a legfontosabb, hanem maga a cég: igazi kis ékszerdoboz lenne. Már évekkel ezelőtt is ékszerdoboznak, álommunkahelynek tartottam, ahogyan hallottam a juttatási csomag tartalmát, az hittem álmodom: havi 50 ezres cafeteria, kötelező home office, céges villásreggeli, ha mégis bemész, mobilflotta tagság, egyéni magán betegbiztosítás és kétnapos céges happening minden évben a Balatonon.

Tényleg őrületesen idevágyok és megszerzem magamnak a helyemet – még most.

Nagyon motivált vagyok arra, hogy tanuljak azért, hogy itt dolgozhassak: a csaj elmondása alapján még 2 szakmai interjú lesz.

Péntek

Végül megírtam jövő kedd 9:25-re ütemezve a próbanapos cégnek és a holland multinak is az elbocsátó szép üzeneteket. Megmondom őszintén, teljesen más nemet mondani, mint nemet kapni. Úgy érzem, hogy ezek a lehetőségek nem érik meg nekem: egyrészt egyre biztosabb vagyok benne, hogy a sitebuilding meló nem nekem való. Azon matyizni, hogy navajo white legyen a fejléc és navy blue a keret, hát nem érdekel.

A kifejezetten szopatós, több hetes projekteket nem szeretem próbafeladatként: bár gyakorlásnak isteni a feladat, mégsem szeretném a 2 hetet, melyet a projektre kaptam állandó stresszel eltölteni. Elengedtem a dolgot.


Tehát nagy betegen, bebuszoztam a „0 + 1. cég” vezetőjével interjúzni. Persze korábban érkeztem, így 20 percet álltam a szakadó hóban a buszmegállóban.

Amikor nagy nehezen bejutottam, valami randó programozócsávó kérdezte, hogy ki vagyok, majd jött a főni.

Ellenszenvesen azzal kezdte, hogy 3 hiba is van a kódomban, meg hogy tudom-e, hogy a karakterek megváltozhatnak. Mondom, mivel függvény, ezért ha meghívod, adatokat kell, hogy átadj neki. Ugyanez volt egyébként 2 évvel korábban is, amikor „interjúztatott”: rettenetesen nagypofával, lenézően kérdezgetett akkor is.

Végül kinyögte, hogy egy Springes és Vue.Js-es projektre tenne, kb. fél évig, utána pedig lesznek még más projektek is.

Bemondtam neki 490 bruttót fizetési igényként: ezt még anno a felkészítő tréningen mondták, még októberben. Nem mertem többet kérni.

Kezet rázott velem, nagy kényszeredetten, majd körülbelül 20 perc múlva már ott sem voltam. Még aznapra ígért visszajelzést.

Végül 13.49-kor jött a telefonhívása, hogy elfogadtak és megvárnak: ha kell, két hónapig is. Hivatalos levél, stb. nem jött.

Ami a legszebb: a cég irodája a mostani munkahelyem MELLETTI utcában van. Csak remélni tudom, hogy egyetlen kollégám sem látott meg, amikor interjúztam.

Bár elfogadtam az ajánlatot, azonnal tudtam, hogy nem szeretnék itt dolgozni: a vágyálmom a Túlelit Kft. lenne. Ha ott sikerülne a maradék 2 körül technikai interjú (sikerülni fog) és ajánlatot kapok, vissza fogom mondani ezt a lehetőséget.

Végül az említett kft. is adott időpontot a második (szakmai) interjúkörre: 2023.02.03 08.30-10.00. Nagyon drukkolok és egészen biztos, hogy az egész hetemet annak szentelem, hogy végül mindent megtanuljak, ami az interjúhoz kell.

Bár a csávónak többször is ígértem, de nem fogok hétfőn felmondani: ezt a hetet még a felkészülésre szánom. Úgy tervezem, hogy 02.06-án mondom majd fel és kérem a közös megegyezéses lemondást.


Tehát jöjjön a részösszegzés, mivel előreláthatólag ezek a számok nem fognak jelentősen változni. A végső adatokat az álláshajszát lezáró bejegyzésben közlöm.

Álláskeresés kezdete (az első jelentkezéssel): 2023. január 7., szombat, 15:57.

Az első állásajánlat: 2023. január 27., péntek, 13:49.

Álláskeresés vége: ???

Megpályázott pozíciók száma: 22 db.

Egyértelműen elutasítottak: 8 pozícióról.

Nem kaptam választ: 7 + 1 cégtől (az utolsó telefonos kapcsolatfelvételt ígért e-mailben, ami nem történt meg)

Pozitív visszajelzés: 5 cégtől.

Állásinterjúk száma: 6 darab (3 online, 3 személyes – még egy harmadik körös, online interjú idejön legalább)  + 2 telefonos gyorsinterjú.

Állásinterjúk általános időtartama: 40-45 perc.

Egyértelműen lenne esélyem – ha szeretném: 4 cégnél.

Teljesen esélytelen a jelenlegi tudásommal: 1 cég próbafeladata – extrém időbefektetés és legalább egy senior fejlesztő segítsége kellene a próbafeladathoz.

(Eddig kapott) próbafeladatok száma: 1 live coding (eddig: +2 majdnem biztos) és 2 e-mailben kapott feladatsor, 1 mentorprogram.

Helyileg legkeresettebb stackek (jelen pillanatban): PHP (Laravel és vanilla) és Vue.JS

Azok a stackek, amivel eddig konkrét állásajánlatokat kaptam: Spring Boot és Vue.Js/Angular.

 

 

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    Újabb álláshajsza?! – 3.hét (vége?)