Jelen sorok írója nem orvos, bár – önképzés során megszerzett némi orvosi ismeretet. Jelen írás inkább a logikára és a józan észre épít. Kérem, hogy ha egyértelmű logikai hibát vétenék, írj az e-mail címemre vagy ide megjegyzést.

Csokonai Vitéz Mihály, a felvilágosodás kori magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja már életében is igen ellentmondásos személy volt: 1795-ben már kicsapták a Debreceni Református Kollégiumából, mert nem tudott elszámolni a rábízott pénztárral. Mivel hivatalos képesítést nem szerzett, Csokonai az életének utolsó 10 évében gyakorlatilag szellemi szabadfoglalkozású költőként tengette életét.

Ez a nem túl stabil megélhetés alapvetően tovább gyengítette a költő már amúgy is gyenge fizikumát, amely 1804. április. 15-én érte el a végső tűrőképességének határát. Csokonainak sietve egy terjedelmes halotti szöveget és búcsúztatót kellett írnia

Néhai mélt. kohányi Kátsándi Terézia asszony, csász. és kir. aranykulcsos kisrhédei Rhédei Lajos házastársának eltemettetésekor.

Csokonai ezt gyakorlatilag önpusztító üzemmódban tette, pontos keletkezési történet híján feltételezhető, hogy mindössze 1-1,5 hét alatt.

A költemény maga itt megtekinthető, elolvasható. Roppant munka, a korszak túlzó nemesi igényeinek is tökéletesen megfelelő, a mai szemmel is kiváló alkotás. Személyes véleményem, hogy ez Csokonai költészetének summázata, tetőpontja. Körülbelül 60 évvel az Arany János Hamlet fordítása előtt (1866), – amely elhozta a dráma jól megérdemelt helyét a magyar irodalomba – már Csokonai egy jó szerkesztő módjára érezte, hogy ebben a műben valami fontos és mély gondalatiság fészkel. Használja is rögtön az első verssorban az ikonikus gondolatot:

Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése!

Nem is rossz, bár 1794-ben már Kazinczy németből lefordította a Hamletet, de jóformán visszhangtalan maradt.

De ne tartsunk irodalomórát. Maradjunk a tényeknél.

Az a végzetes temetési szertartás…

Csokonai tehát megbízást kapott Rhédei Lajosné búcsúztatójának megírására, amit ő 1804. április 15-én eleget is tett: elutazott a nemesi temetési szertartásra Nagyváradra, amelyen felolvasott egy hosszú, 29 gépelt oldalnyi terjedelmű verset (ez kéziratban könnyedén lehet a 2-2,5 szerese is).

Az Arcanumban levő, előbb linkelt verzió terjedelme (amely a végleges, megjelent verzió) 6152 szó, szóközökkel 39811 karakter. Vegyük figyelembe, hogy a szöveg felkérésre íródott, halotti szöveg, költői mű. A felolvasás hideg, 1804. április 15-i napon történt Nagyváradon.

A megadott szöveg felolvasásának időtartamát úgy lehet megbecsülni, hogy figyelembe vesszük az átlagos felolvasási sebességet, ami általában körülbelül 150-180 szót jelent percenként. Azonban a szöveg felolvasási idejének becsléséhez figyelembe kell vennünk a költői szövegek lassabb, alaposabb felolvasását. Az átlagos felolvasási sebesség ilyen szövegek esetében általában 120-130 szó per perc.

Kiszámítsuk ki a szöveg szavainak számát és becsüljük meg a felolvasási időt.

Becsült Felolvasási Idő:

• Szavak száma: 6152
• Felolvasási sebesség: 120-130 szó per perc

Kiszámíthatjuk a becsült felolvasási időt ezekkel az adatokkal:

• Minimum idő (lassúbb felolvasás):
• Maximum idő (gyorsabb felolvasás):

A szöveg felolvasása Nagyváradon, 1804-ben, egy hideg napon körülbelül 47-51 percig tartott, figyelembe véve a költői stílust és a temetési szertartás formális jellegét.

Ez bár sok, de aligha elégséges egy tüdőgyulladáshoz.

Vegyük figyelembe azonban, hogy a temetési szertartások akkoriban jelentős társadalmi események voltak, különösen a nemesség körében. Az alábbiakban bemutatom, hogyan zajlott egy ilyen szertartás:

1. Vallási Ceremónia: A temetési mise vagy istentisztelet általában 30-60 percig tartott. Ezt a helyi szokások és az egyházi előírások határozták meg.
2. Búcsúztató Beszédek: A szertartás részeként a családtagok és a közeli barátok gyakran búcsúztató beszédeket tartottak, amelyek szintén hosszabb időt vehettek igénybe.
3. Versfelolvasás: Csokonai személyesen szavalta el a búcsúztató versét, amely körülbelül 50 percig tartott. A vers hosszúsága és tartalma jelentős érzelmi és fizikai megterhelést jelentett a költő számára.
4. Temetkezési Szertartás: A vallási ceremóniát és a beszédeket gyakran követte egy processzió a sírhoz, ahol további 15-30 percig tartott a végső búcsúztatás.

Egy nemesi temetés összesen 3-5 órát is igénybe vehetett, különösen, ha figyelembe vesszük az összes ceremoniális elemet és a résztvevők számát. Az 50 perces versolvasás valószínűleg a szertartás egyik kiemelkedő része volt, és ezt követhette vagy megelőzhette a formális egyházi ceremónia és a sírnál történő szertartás. Az időjárás és a hőmérséklet további kihívásokat jelenthetett, különösen egy hosszabb, szabadban tartott szertartás esetén.

Az 1804-es április közepi időjárás Nagyváradon valószínűleg hűvös volt, a hőmérséklet 5-10 °C körüli lehetett. A hosszabb ideig tartó hidegben való tartózkodás növelhette a megfázás kockázatát, különösen, ha Csokonai nem volt megfelelően öltözve. Azonban a hideg önmagában nem okoz tüdőgyulladást; ehhez egy fertőzés is szükséges.

De mit történik, ha az egyenletbe foglaljuk a temetés előtti 1-1,5 hétnyi túlmunkát és az utazást is?

Utazás Debrecenből Nagyváradra

Csokonai Debrecenből utazott Nagyváradra, ami körülbelül 75 kilométer távolságot jelent. Az utazás akkoriban többféleképpen történhetett:

• Lovaskocsival: Az utazás ideje 6-8 óra volt, attól függően, hogy milyen állapotúak voltak az utak és a lovak.
• Gyalog: Ez több napot is igénybe vehetett, de valószínűleg Csokonai lovaskocsit vett igénybe, mivel ez volt a leggyorsabb módja az utazásnak.

Az utazás és a lázas igyekezet hatása a tüdőgyulladás kialakulására

A lázas igyekezetben megírt hosszú, 29 oldalas halotti vers, valamint a gyors utazás Nagyváradra mind hozzájárulhatott Csokonai kimerültségéhez, ami végső soron gyengíthette az immunrendszerét. Nézzük meg részletesen, hogyan befolyásolhatta mindez az egészségét:

1. Fizikai és Szellemi Kimerültség

• Intenzív Szellemi Munka: A vers megírása nagy szellemi és érzelmi megterhelést jelentett, különösen, ha rövid idő alatt kellett elkészülnie.
• Stressz és Alváshiány: A stressz és a megfelelő pihenés hiánya gyengítheti az immunrendszert, fogékonyabbá téve a szervezetet a fertőzésekre.

2. Utazás Hatása

• Debrecen és Nagyvárad távolsága: Debrecen és Nagyvárad közötti távolság körülbelül 75 kilométer.
• Utazási Körülmények: Az utazás az 1800-as évek elején lassabb és kényelmetlenebb volt, mint ma, ami szintén kimeríthette Csokonait, különösen, ha sietve tette meg az utat.

3. Egészségügyi Kockázatok

• Kimerült Állapot: Az utazás és a vers megírása miatti fáradtság hozzájárulhatott ahhoz, hogy Csokonai immunrendszere kevésbé volt ellenálló a fertőzésekkel szemben.
• Meglévő Egészségügyi Problémák: Ha Csokonai már eleve nem volt teljesen egészséges, ez még inkább növelte a tüdőgyulladás kockázatát.

A lázas igyekezetben megírt vers, valamint a Debrecenből Nagyváradra történő gyors utazás valószínűleg hozzájárult Csokonai fizikai és szellemi kimerültségéhez, ami fogékonyabbá tette a megfázásokra és végül a tüdőgyulladásra. A 75 kilométeres utazás nehéz körülményei szintén hozzájárulhattak az immunrendszer gyengüléséhez. Ezek a tényezők együttesen alakíthatták ki azt a környezetet, amelyben a betegség végül kialakult.

Amit biztosan tudunk, hogy Csokonai 1804. április 22-én indult haza Debrecenbe Nagyváradról, ami – a már tárgyalt útviszonyokat tekintve – másnapi. 1804. április 23-i érkezést feltételez.

Itt azonban van 9 hónap és 5 nap, azaz 280 napnyi hiátus Csokonai halála előtt, amely nem teszi valószínűvé a tüdőgyulladást, tekintve, hogy ez 2-3 hónap alatt valamiféle egészségügyi „egyensúlyi állapotra” került volna (amit nevezhetünk gyógyulásnak is), ha Csokonai nem hal bele.

Legtöbb kutatás  Csokonai Vitéz Mihály Tüdőgyúladásomról című saját versét hozza fel a pneumóniát támogatandó érvnek a költő betegségére. Véleményem szerint éppen a vers cáfolja meg a teóriát. A költemény gazdag költői képekben ábrázolja a betegség okozta testi és lelki gyötrelmeket. A leírt tünetek alapján megpróbálhatjuk elemezni, hogy valóban a tüdőgyulladásra, vagy inkább valamilyen más betegségre, például tuberkulózisra utalnak-e. Vizsgáljuk meg a vers különböző részeit, és hasonlítsuk össze a leírt tüneteket a két betegség ismert jellemzőivel.

Tüdőgyulladás (Pneumonia) Tünetei

A tüdőgyulladás olyan légúti fertőzés, amely a tüdőhólyagokat (alveolusokat) érinti, és az alábbi tünetek jellemzik:

• Láz és hidegrázás
• Köhögés, amely lehet száraz vagy köpetes
• Mellkasi fájdalom, amely mély lélegzetvételkor vagy köhögéskor fokozódik
• Légszomj
• Gyengeség és fáradtság

Tuberkulózis (TBC) Tünetei

A tuberkulózis egy krónikus, lassan előrehaladó betegség, amelyet a Mycobacterium tuberculosis baktérium okoz. A tünetei közé tartozik:

• Tartós köhögés, gyakran véres köpet
• Fogyás
• Láz és éjszakai izzadás
• Mellkasi fájdalom
• Fáradtság és gyengeség

Elemzés a Vers Tünetei Alapján

1. Versszak

„Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom,
Mondd meg nekem, hol fekszem én?
Ágy-é, amelyben hánykolódom,
Vagy a koporsó az szintén?”

Elemzés: A vers kezdete már utal a költő erős testi szenvedésére és a halál közelségének érzésére. A bizonytalanság és a halálfélelem inkább jellemző a tuberkulózis krónikus, elhúzódó jellegére, ahol a betegség súlyosbodása fokozatos.

2. Versszak

„Fojtó szirokkóknak hevétől
Asznak tüdőhólyagjaim,
S a kriptáknak fagyos szelétől
Borsódznak minden tagjaim.”

Elemzés: Az állandó hőmérséklet-ingadozás érzése (forróság és hideg) inkább a lázas állapotokra utal, ami mindkét betegségre jellemző lehet. A „fojtó szirokkók” és a „tüdőhólyagok” égése a tüdőgyulladás tüneteire emlékeztet, ahol a fertőzés az alveolusokban gyulladást okoz.

3. Versszak

„Szívem megett egy láthatatlan
Kéznek nyila bélőve áll,
S mellem csontboltján irgalmatlan
Sarkával rúgdos két halál.”

Elemzés: A mellkasi fájdalom itt erőteljesen jelenik meg, amely mind a tüdőgyulladás, mind a TBC jellemző tünete lehet. Az „irgalmatlan rúgás” a súlyos mellkasi fájdalom intenzitását tükrözi.

4. Versszak

„Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,
Vagy egy kivégez már, vagy más,
Ájúlok, érzek és ocsúlok:
Haj! mely szörnyű hányattatás!…”

Elemzés: A légszomj, a fáradtság, és az ájulás érzése mindkét betegségben előfordulhat. A „fúlok, lehellek” kifejezés a tüdőgyulladás légzési nehézségeire, illetve a TBC légzőszervi tüneteire is utalhat.

5. Versszak

„Te illetéd rózsás újjoddal
Mellyemnek rokkant bóltjait,
S elindítád pillantásoddal
Az élet dobbanásait.”

Elemzés: Itt a gyógyulás reményének és az élet visszatérésének képe jelenik meg, ami arra utal, hogy a költő időnként jobban érezhette magát, majd újra romolhatott az állapota, ami a TBC jellegzetes, hullámzó lefolyását is tükrözheti.

A vers elemzése alapján a leírt tünetek mind tüdőgyulladásra, mind tuberkulózisra utalhatnak. Az intenzív mellkasi fájdalom, a láz és hidegrázás, valamint a légszomj és gyengeség mindkét betegségben előfordulhatnak. Azonban a versben megjelenő krónikus gyötrelem és a halál közelségének érzése inkább a tuberkulózisra jellemző, amely hosszabb ideig tartó szenvedést okozhatott Csokonainak. A versben bemutatott tünetek alapján nehéz egyértelműen kizárni bármelyik betegséget, de a TBC krónikus jellege jobban összhangban lehet Csokonai hosszú betegség lefolyásával.

Új információk Csokonai betegségeiről

Csokonai Vitéz Mihály életéről és egészségügyi állapotáról újabb kutatások és felfedezések érdekes részleteket tártak fel, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak a költő életébe. Dávid Andrea irodalomtörténész munkája érdekes adatokat és tényeket adott a költő gyenge fizikumáról és családi kórtörténetéről. Ebben a részben az ott megismert tényeket veszem górcső alá.

A Csokonai-család sorsa és a családtagok korai halála szomorúan példázza egyfelől a 18. század emberének kiszolgáltatottságát a fertőző betegségekkel szemben, másfelől a korra szintén jellemző magas gyermekhalandóságot.

Csokonai szüleinek összesen öt gyermeke született, minannyian fiúk voltak, és Mihály volt az elsőszülött. Második öccse, József 28 évesen hunyt el tüdőtályog miatt, a harmadik fiú még csecsemőként meghalt, a két legkisebb pedig két- és hároméves korában. Édesapjuk, Csokonai József 39 évesen halt meg, tüdőbajban, felesége, Diószegi Sára pedig – aki végül mindannyiukat túlélte – 55 évesen hunyt el „szárazbetegségben”, vagyis tüdőbajban, ugyanúgy, ahogy férje és fiai.

Orvos barátjával (aki visszaszállította saját kocsiján Nagyváradról Debrencenbe) Sándorffy Józseffel való levelezése során Csokonai gyenge egészségéről is írt, amit Sándorffy egyik levelében „születésétől fogva gyenge Machinának” nevezett. Debrecenbe visszatérve Szentgyörgyi József, egy jeles debreceni orvos vette át a költő kezelését. Dávid Andrea adatai megerősítik, hogy bár az áprilisi tüdőgyulladásból Csokonai felépült, sosem nyerte vissza teljesen egészségét, és az év hátralévő részében több kúrára és gyógykezelésre is szüksége volt.

Kezelések és nehézségek

A kezelések részleteiről keveset tudunk, de Csokonai leveleiben említ lemosásokat és a hátgerinc masszírozását, melyek a korabeli orvosi gyakorlat részét képezték. Egy december 4-én, anyjának kelt levelében arról ír, hogy a legjobb kezelés a „hátgeréncznek végig való dőrgőlése” lenne, de „mással pedig nints kivel tétetni.” Csokonai ekkor régi kollégiumi barátainál, a „három rézmetsző atyafi”-nál tartózkodott, de a zavartalan nyugalmat keresve Derecskére utazott egy másik barátjához.

Itt próbált meg újabb gyógykezeléseket folytatni, de ezek nem hozták meg a kívánt javulást. Egy következő levelében már arról tudósít, hogy „sokkal rosszabbul vagyok, mint voltam, a lábam nem bír, nem eszem, amit eszem is, kihányom, hogy a köhögés szakadatlanul rajtam.” Végül visszatért Debrecenbe, ahol édesanyja gondoskodott róla.

Visszatérés Debrecenbe és az utolsó napok

Debrecenbe való visszatérése után Csokonai állapota tovább romlott. Bár anyja házában próbált pihenni és gyógyulni, egészsége folyamatosan gyengült. A legenda szerint halála előtt, 1805. január 28-án, barátaival még vidáman tréfálkozott, és egyik barátjának megígérte, hogy rövidesen személyesen ajánlja őt Jézus Krisztus figyelmébe.

Összegzés

Csokonai Vitéz Mihály betegségének tünetei, ahogyan azokat a történelmi források és saját írásai leírják, valóban nem illenek pontosan a klasszikus tüdőgyulladás (pneumónia) képébe. Az említett tünetek, mint például az étvágytalanság, hányás, állandó köhögés, gyengeség és a „láb nem bírja” állapot, inkább egy hosszú lefolyású, krónikus légzőszervi betegségre, mint például a tuberkulózisra (TBC) utalhatnak.

Bár a tüdőgyulladás volt Csokonai halálának hivatalos oka, a betegség kialakulását valószínűleg több tényező kombinációja okozta, beleértve a fizikai és szellemi kimerültséget, a korábbi egészségi állapotát, és a hideg időjárást. A történet máig érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között éltek és dolgoztak a 19. század eleji értelmiségiek.

Csokonai Vitéz Mihály élete és halála nem csupán egy tehetséges költő sorsát tárja elénk, hanem rávilágít a 19. század eleji magyar értelmiség nehézségeire és küzdelmeire is. Az ő története jól példázza, hogy a korabeli művészek milyen kihívásokkal néztek szembe, legyen szó anyagi bizonytalanságról, egészségi problémákról vagy a korlátozott orvosi lehetőségekről.

Csokonai rövid, de rendkívül termékeny élete során számos művészi értéket teremtett, amelynek hatása máig érezhető a magyar irodalomban. Bár a pontos haláloka rejtély maradhat, életműve és a róla szóló emlékek fennmaradnak, tanúsítva zsenialitását és a korabeli irodalmi élet kihívásait. Az ő esete emlékeztet bennünket arra, hogy a nagy művészek gyakran a legnehezebb körülmények között alkotják meg maradandó műveiket, amelyek az utókor számára is inspirációt és tanulságot hordoznak.

Zárszóként álljon itt egy olyan gondolata, melyet az utókor bölcs életvezetési tanácsként is vehet: „Éljünk vidáman és minél kevesebb gonddal, mert egyszer meghalunk; ez a régi lyricusok philosophiája; ha pedig élnünk és örülnünk kell, hagyjunk élni és örülni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája.”

De valóban tüdőgyulladás okozta Csokonai halálát?

A történelmi feljegyzések és Csokonai Vitéz Mihály betegségének időtartama – számomra – kérdéseket vet fel a pontos halálokkal kapcsolatban. A közvélekedés szerint Csokonai tüdőgyulladásban hunyt el, azonban az a tény, hogy 9 hónapig szenvedett, valószínűtlenné teszi, hogy a halálát egyetlen tüdőgyulladás okozta. Az akkori orvosi ismeretek és diagnosztikai lehetőségek korlátozottak voltak, így valószínű, hogy az orvosi diagnózisok pontatlanok vagy hiányosak lehettek.

A 19. század elején az orvosi ismeretek és diagnosztikai eszközök korlátozottak voltak. A betegségeket gyakran csak a tünetek alapján diagnosztizálták,és nem voltak modern laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatok, vagy pedig antibiotikum a kezeléshez.

Az akkori kezelés elsősorban pihenésből, diétából és esetleges természetes gyógymódokból állt, amelyek nem mindig bizonyultak hatékonynak súlyos fertőzések ellen.

Lehetséges Halálokok

1. Tüdőgyulladás és folyamatos felülfertőződés

• Tüdőgyulladás: Bár a tüdőgyulladás önmagában is súlyos lehet, 9 hónapon át tartó fennmaradása és a betegség során való életben maradás valószínűtlen. Valószínűbb, hogy a tüdőgyulladás kezdetben fellépett, de aztán más komplikációk alakultak ki.
• Felülfertőződés: Ha Csokonai immunrendszere legyengült, könnyen lehetett kitéve ismételt fertőzéseknek, amelyek tovább súlyosbíthatták az állapotát. Én a legvalószínűbbnek a folyamatos légúti felülfertőződést tartom, amely a kezeletlen tüdőgyulladás visszamaradott állapotából indulhatott ki. Csokonai valószínűleg azonnal dolgozni kezdett, amikor jobban érezte magát, így esélyt sem adott az immunrendszerének, hogy regenerálódjon. Csokonai még 3 befejezett verset és 3 töredéket írt a kérdéses időszakban (az egyik befejezett vers a Tüdőgyúladásomról címet viseli).

2. Tuberkulózis (TBC)

• TBC Jellemzői: A tuberkulózis egy krónikus, lassan előrehaladó betegség, amely akkoriban gyakori volt és gyakran halálos kimenetelű. A TBC tünetei között szerepel a tartós köhögés, fogyás, láz és gyengeség, amelyek hasonlóak lehetnek a tüdőgyulladáshoz, de hosszabb ideig fennmaradnak.
• Valószínűség: Csokonai hosszú betegség lefolyása és az időszakos javulások, majd a végső romlás inkább a TBC-re utalhatnak, mint egy egyszerű tüdőgyulladásra.

3. Egyéb Krónikus Betegségek

• Más krónikus légzőszervi betegségek: Lehetséges, hogy Csokonai egyéb, ismeretlen légzőszervi vagy immunrendszeri betegségekben is szenvedett, amelyek hozzájárulhattak az állapotának súlyosbodásához.

Csokonai Vitéz Mihály hosszú betegeskedése és halála valószínűleg egy krónikus, hosszan tartó betegség, például tuberkulózis következménye lehetett, amelyet esetleg ismétlődő felülfertőzések kísértek. Bár a tüdőgyulladást gyakran említik halálokként, a történelmi kontextus és a betegség lefolyása inkább arra utal, hogy a diagnózis ennél bonyolultabb volt. A történet rávilágít arra, hogy mennyire nehéz volt pontosan diagnosztizálni és kezelni a betegségeket az akkori időkben, ami sok művész és értelmiségi életét befolyásolta.

Összegzés

Bár a tüdőgyulladás volt Csokonai halálának hivatalos oka, a betegség kialakulását valószínűleg több tényező kombinációja okozta, beleértve a fizikai és szellemi kimerültséget, a korábbi egészségi állapotát, és a hideg időjárást. A történet máig érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között éltek és dolgoztak a 19. század eleji értelmiségiek.