Mindenható, Örök Isten, Mennyeknek Királya,
Azt mondtad, hol ketten vannak, ott leszel, te Drága.
Segíts Uram, hisz többen vagyunk, mégsem találunk,
Rózsaablakok alatt Téged hiába várunk.

Kupolájuk takarja eged… Száműztek, Isten!
Uruknak, Pénznek áldoznak, ő birtoka minden.
Lezárták padjaikat, imádkozni sem lehet,
Hol vagy most Szent Seregek Ura, adj nékünk jelet!

Szükségem van haragra, mint Jézusnak, ki dúlt-fúlt,
Mikor a kufárokra ostor, s szent dühe zúdult!
Bánatos, párás szemmel hagyom el a templomot,
Ezt az üres, Isten-elhagyta gyászos birtokot.

Hol a hívők csendje, amely egykoron hittel szólt,
Vagy mint téli szélben a lomb, már régen eltűnt, holt?
Hiába várjuk a csodát, a jelet, mi fényt ad,
A világ zajában zsibbadunk, az időnk vérpad.

Hol vagy, ki egykor vezetted népedet szent úton?
Most sötét árnyak közt rágódunk, hűtlenül: múlton.
Segíts, hogy újra megtaláljuk szívünkben a Szegényt,
A Leghíresebb Ártatlant, a Bárányt, a Napfényt!