Szóval íme a második, kiegészített csonk, amit 2021.06.22-e óta képtelen voltam befejezni, de ahogyan a Sparos önkiszolgáló kassza hangja felidézte a filmben szereplő Zed-10-et, már rögtön rávágtam a film mottóját: „A bűn nem kifizetődő.”

A Fortress – 33 emelet mélyen a pokolban magyar című, 1992-ben elkészített sci-fi beillik a 90-es évek másodsodratú tudományos-fantasztikus filmjeibe: költségvetése a jó filmhez kevés, a művészfilmhez sok. A rendezői koncepció az 1986-ban már Hegylakóként már bizonyított Christopher Lambertben vélte felfedezni azt a főszereplőt, aki majd sikerre viheti a filmet.

A filmet gyanúsan el szokták kerülni a kritikusok: nagyon kevesen neveznék „kultfilmnek”. Én mégis kedvelem, hiszen az otthoni VHS-ek közül – szigorúan átmásolva – megvolt és nagyon tetszett az alapötlete. Úgy vélem, hogy érdemes egy kissé jobban elemezni és átgondolni a filmet, hiszen az mélyebb társadalmi és morális kérdéseket is felvet.

A „Fortress” című film egy sötét és disztópikus jövőképet mutat be, ahol a természetes szaporulatot szigorúan szabályozzák. Az 1992-ben bemutatott sci-fi thriller Stuart Gordon rendezésében egy olyan világba kalauzol el minket, amely a túlnépesedés és az állami kontroll kérdéseit járja körül. Ebben az esszében részletesen elemzem a film cselekményét, karaktereit, valamint a természetes szaporulat szabályozásának morális dilemmáit és társadalmi hatásait, amelyeket a film bemutat.

A film cselekménye és karakterei

A „Fortress” története egy olyan jövőben játszódik, ahol a népességnövekedést szigorú törvényekkel korlátozzák. A pároknak csak egy gyermekük lehet, és minden további terhesség súlyos büntetésekkel jár. A főszereplők, John és Karen Brennick (Christopher Lambert és Loryn Locklin alakításában), a második gyermekük megszületéséért küzdenek, emiatt megkísérlik Mexikóba történő átszökésüket is, ám sajnos a határon elkapják őket és ennek következtében egy szigorúan őrzött, föld alatti börtönbe kerülnek, amely 33 emelettel a föld felszíne alatt található. A börtön szinte teljesen automatizált, és a rabok életét folyamatos megfigyelés és kegyetlen bánásmód jellemzi.

John Brennick karaktere egy volt katonatiszt, akinek célja, hogy megvédje családját és biztosítsa a szabad szaporodáshoz való jogukat. Karen, aki második gyermekükkel várandós, szintén erős és bátor nőként jelenik meg, aki kész mindent megtenni a gyermekükért – ha jól emlékszem, akkor az első gyermekük már meghalt. A film antagonista alakja, Poe igazgató (Kurtwood Smith), a börtön vezetője, aki megtestesíti az elnyomó rendszer kegyetlenségét és embertelenségét. Fontos megjegyezni, hogy a 1990-es évek elejének női karaktereitől függetlenül Karen, John felesége, nemcsak passzív résztvevője az eseményeknek, hanem aktív és bátor harcos is. Terhessége ellenére mindent megtesz azért, hogy megvédje születendő gyermeküket és családját. Karen karaktere az anyai szeretet és a családi kötelékek erejét szimbolizálja, amely minden akadályon átsegít.

A „Fortress” film egyik központi eleme a Brennick család küzdelme a börtönben, ahol szövetségeket kell kötniük és szembeszállniuk az elnyomó rendszerrel. A börtönkomplexumban John és Karen Brennick nemcsak saját túlélésükért harcolnak, hanem új barátokat és szövetségeseket is szereznek, akik kulcsszerepet játszanak a szabadulásukban. A csapat tagjai különböző háttérrel és képességekkel rendelkeznek, amelyek elengedhetetlenek a szökési tervük megvalósításában.

Nino Gomez (Clifton Collins Jr.) egy fiatal, energikus rab, aki gyorsan szövetségesévé válik a Brennick házaspárnak. Gomez karaktere okos és találékony, gyakran a technológiai rendszerek meghekkelésével segít. Ő az, aki ismeri a börtön hálózatának gyenge pontjait, és gyakran tanácsokat ad Johnnak a szökés tervezése során. Nino lojális és bátor, mindig készen áll arra, hogy kockáztassa az életét a szabadságért. A magyar változat vége értelmezhetetlenül más: Nino és Brennickék kihajtanak a Mentel börtönből és elmennek a szabadságba. Igen, de az angol vég más: itt a gyerek születése már megtörtént Mexikóban, de azután Ninot elüti és széttrancsírozza az AI által vezetett rabszállító kocsi, majd John szétrobbantja a szerkezetet.

Abraham (Lincoln Kilpatrick) az idősebb, bölcs rab, aki már hosszú évek óta raboskodik a börtönben. Ő jelképezi az emberi ellenállóképességet és kitartást. Abraham karaktere mély morális iránytűvel rendelkezik, és gyakran nyújt lelki támogatást a csapat többi tagjának. Bölcsességével és élettapasztalatával segít a Brennick házaspárnak átvészelni a legnehezebb pillanatokat. Ő az, aki először „két vasat tart a tűzbe”, mert egyszerre akarja szolgálni Poe igazgatót és segíteni Brennickéket is. Sokáig úgy tűnik, hogy Abrahamet Poe fogja felszabadítani, de egy együgyűség miatt annyira megharagszik rá, hogy nyíltan megmondja neki: hogy ne is álmodjon arról, hogy szabad lehet. Csak ekkor lesz a Brennick csapat elkötelezett tagja.

D-Day/magyar változatban: Doki (Jeffrey Combs) egy excentrikus, de zseniális technikai szakember, aki szintén a börtön foglya. Az ő mérnöki és technikai tudása kulcsfontosságú a szökési terv megvalósításában. D-Day képes bármilyen gépet és eszközt megjavítani vagy átalakítani, ami nagy előnyt jelent a csapat számára. Bár furcsa és különc, D-Day lojalitása és szakértelme elengedhetetlen a sikerhez.

Maddox (Vernon Wells) az egyik legfélelmetesebb rab, egy erős és agresszív figura, aki először ellenségként jelenik meg, de később a Brennick csapat szövetségesévé válik. Fizikai ereje és harci tapasztalata fontos szerepet játszik a börtönőrök elleni harcokban. Maddox karaktere azt mutatja, hogy még a legkeményebb környezetben is lehetséges szövetségeket kötni és közös célokért harcolni.

Természetes szaporulat vs. szabályozott szaporulat

A „Fortress” című film morális és társadalmi kérdéseket vet fel a természetes és szabályozott szaporulat kapcsán. A Brennick család küzdelme a szabad szaporodásért azt mutatja, hogy az egyéni szabadság és a család iránti szeretet milyen erős hajtóerő lehet még a legnehezebb körülmények között is. A film emlékeztet minket arra, hogy az emberi jogok és a személyes szabadság védelme alapvető fontosságú egy igazságos és emberi társadalom fenntartásához.

A film egyik legfontosabb üzenete, hogy az emberi jogok elnyomása soha nem vezet valódi társadalmi jóléthez. Az állami kontroll és a büntetőintézkedések helyett a társadalomnak inkább olyan megoldásokat kell keresnie, amelyek tiszteletben tartják az egyének jogait és szabadságát, miközben fenntartható módon kezelik a népességnövekedés kihívásait. Hogy maga a társadalom és a börtönkomplexum sem tud mit tenni a megszületett „felesleges” gyermekekkel azt onnan látjuk, hogy kvázi az „élet és halál közé száműzi” ezeket a gyerekeket: és a filmben is látható kiborg katona-robotokat készít belőlük. Így – utólag – Brennickék küzdelme mindenképpen helyes és igazolt lesz annak ellenére, hogy megszegték a törvényt.

A természetes szaporulat az emberi lét egyik alapvető eleme – egyre több és sürgetőbb problémagócpontokat fog eredményezni a modernebb korban, bár a film mondanivalójával ellentétben pont nem a modern államokban, hanem a fejletlenebb afrikai és ázsiai területeken. A modern jóléti államok egyre inkább elöregszenek és kihalnak.

Persze vitatkozhatunk azzal, hogy az emberek természetes vágya a családalapítás és az utódok nevelése. Ez a vágy nemcsak biológiai, hanem kulturális és érzelmi szükségletekből is fakad. A szaporulat szabályozása nélkül az emberi faj természetes ütemben növekedne, amely számos pozitív és negatív hatással járna. A természetes szaporulat kielégíti az emberek biológiai szükségleteit, és hozzájárul a családi kötelékek erősítéséhez. A nagyobb családok erősebb társadalmi és érzelmi támogatást nyújtanak, ami hozzájárul a kulturális örökség továbbadásához. A természetes szaporulat lehetőséget biztosít az egyének számára, hogy szabadon döntsék el családjuk méretét és jövőjét A szabályozatlan népességnövekedés azonban túlnépesedéshez vezethet, amely környezeti és gazdasági problémákat okozhat. Az erőforrások korlátozottak, és a növekvő népesség nagyobb terhet ró a bolygóra, ami hosszú távon fenntarthatatlan lehet.

Ha a filmbeli rosszak szerepébe húzódunk, akkor is láthatjuk az előnyöket és hátrányokat. A szabályozott szaporulat célja a népességnövekedés korlátozása, hogy elkerüljük a túlnépesedésből adódó problémákat. Azonban ez a megközelítés komoly etikai és morális kérdéseket vet fel. A szabályozott népességnövekedés biztosítja, hogy az erőforrások elegendőek legyenek mindenki számára, és hozzájárul a gazdasági stabilitáshoz. Ez segíti a gazdasági tervezést és a jóléti rendszerek fenntarthatóságát, valamint minimalizálja a környezeti terheket. A szaporulat szabályozása azonban súlyosan megsérti az egyének alapvető jogait és szabadságát. Az élet és halál feletti kontroll etikai kérdéseket vet fel, amelyek súlyos lelkiismereti konfliktusokhoz vezethetnek. A film rávilágít arra, hogy a túlzott állami kontroll és a szabadság korlátozása hosszú távon több kárt okozhat, mint hasznot – ráadásul a Poe igazgató, mint „majdnem emberi robot” maga is felveti annak kérdését, hogy van-e értelme az emberi életnek, ha robotok és érzelemképtelen lények vesznek körül? Hiszen az Igazgató csak látszólag képes az érzelmekre, a saját pozíciója megmentése miatt a szerelemnek hitt Brannicknét és annak gyerekét is feláldozza a Mentel Rt.-nek, csakhogy visszakaphassa az állását.

A „Fortress” nemcsak egy izgalmas sci-fi thriller, hanem egy mélyen elgondolkodtató film is, amely morális és társadalmi kérdéseket vet fel. A film vizuális megjelenítése és a börtön atmoszférája nyomasztó és hatásos, jól tükrözi a disztópikus világ kegyetlenségét. Christopher Lambert és Loryn Locklin alakítása hiteles és érzelmes, különösen a családjukért folytatott küzdelem ábrázolásában.

Ebben a filmben persze jóelőre felsejlik minden, amit 30-32 éve még csak lehetetlennek, hagymázas álomnak láttunk: AI, kiborgok, digitális térkép, társadalmi szabályozás.

Következtetés

A „Fortress” egy erőteljes disztópikus történet, amely morális és társadalmi kérdéseket vet fel a természetes és szabályozott szaporulat kapcsán. A film arra ösztönöz bennünket, hogy gondolkodjunk el a személyes szabadság és az állami kontroll közötti egyensúlyról, valamint a szaporulat szabályozásának etikai vonatkozásairól. A Brennick család története emlékeztet minket arra, hogy az emberi jogok és a személyes szabadság védelme alapvető fontosságú egy igazságos és emberi társadalom fenntartásához.

Mindenkinek ajánlom a megtekintését.