Mindig is szerettem a bonyolult, többdimenziós történeteket – olyanokat, amelyeket nem lehet első hallásra kétbites erkölcsi böfögéssel polcra tenni, hanem órákat, jobb esetben hónapokat kell rajta gondolkodni. Ez persze hamis perspektívákat sugall, hiszen a szereplőknek gyakorta csak egy-két szívdobbanásnyi ideje volt dönteni. A másik nagy kedvencem a tárgyalótermi dráma vagy dokumentumsorozat: mivel ez pedig szembemegy a modernitás „azonnal oldjuk meg” sürgetésével és hetekig vagy akár évekig keresi az okokat a cselekvések mögött.

A mostani kritikánk alanya pontosan ilyen: körülbelül háromnegyed éve láttam az HBO dokumentumfilmjét, a „Szeretlek, most halj meg” (eredeti cím: „I Love You, Now Die: The Commonwealth v. Michelle Carter„) című alkotását, mely egy rendkívül összetett és megosztó történetet tár elénk. Ez a film a modern technológia, a mentális egészség és a jogi rendszer metszéspontjában helyezkedik el, miközben egy fiatal lány, Michelle Carter és az őt érintő vádpontok történetén keresztül vizsgálja az emberi kapcsolatok és felelősség kérdéseit.

A Történet Középpontjában

A dokumentumfilm Conrad Roy tragikus öngyilkosságát veszi górcső alá, aki 2014-ben, 18 évesen végzett magával. A középpontban Michelle Carter áll, Conrad barátnője, akit azzal vádoltak, hogy üzenetek és telefonhívások sorozatával bátorította Conradot az öngyilkosságra. A film az ő perüket mutatja be, amely világszerte figyelmet és vitát váltott ki az etikai, jogi és mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekről.

Mindez persze csak jogi szakszövegnek tűnhet, de a dokumentumfilm alaposan, témákba szervezve bemutatja és külső tanúkkal is alátámasztja vagy cáfolja a „szerelmesek” közötti sms-ekben foglaltakat. Magánemberként már azzal is bajban vagyok, hogy egyáltalán szerelemnek tekinthető-e a két fiatal közötti nexus? Egyáltalán szeretet volt ez? Mert mit is ír a Biblia a szeretetről? A szeretethimnusz a Korintusiaknak írt I. levél 13. fejezetében olvasható, a 4 és 8. versek között:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.

S ez egyáltalán nem azt mutatja, hogy Michelle szerette volna Conradot. Bár Michelle erre azt felelte: „De hát Conrad akart meghalni, én csak segíteni akartam neki, hogy teljesíthessem a végakaratát„. Ez szép gondolat, de vajon miért kellett egy nyilvánvalóan mentális beteg, fiatalsága virágában lévő, testileg teljesen egészséges fiúnak segíteni meghalni?

Minden kérdés újabb kérdéshez vezet.

A dokumentumfilm két részből áll, amelyek a bonyolult jogi és érzelmi szálakat bontják ki. Az első rész Michelle vádlottként való bemutatására és a vádakra koncentrál, míg a második rész mélyebben beleás a karakterek pszichológiájába és a média szerepébe ebben a tragédiában.

Michelle Carter és Conrad Roy tragédiájukkal a modern kor egyik leginkább vitatott jogi és etikai dilemmájának középpontjába kerültek. A dokumentumfilm bemutatja az üzenetváltásaikat, a családjaik reakcióit, és a jogi csatározásokat, amelyek végül Michelle Carter elítéléséhez vezettek.

Elemzés

A „Szeretlek, most halj meg” egyike azon dokumentumfilmeknek, amelyek képesek arra, hogy a nézőt egyszerre tartják informálva, szórakoztatva és elgondolkodtatva. A film mélyrehatóan vizsgálja az emberi psziché sötét zugaiban rejlő motivációkat, az online kommunikáció veszélyeit és a modern világban a felelősségvállalás kérdéseit.

Az etikai és jogi kérdések, amelyeket a film felvet, különösen fontosak a digitális korban. Hogyan befolyásolják az online interakciók a valós életbeli döntéseket? Hol húzódik a határ a szabadság és a felelősség között? És vajon a jogrendszer képes-e lépést tartani a technológia rohamos fejlődésével?

Azok, akik Michelle Carter mellett érvelnek, gyakran az empátia és a mentális egészség kérdéseire hivatkoznak. Azt állítják, hogy Michelle saját mentális egészségi problémáival küzdött, amelyek befolyásolták cselekedeteit és döntéseit. A film által bemutatott személyes üzenetek és telefonhívások azt sugallják, hogy bár cselekedetei vitathatatlanul károsak voltak, nem voltak szándékosan gonoszak vagy manipulatívak.

Továbbá, a védelem hangsúlyozta a digitális kommunikáció komplexitását, ahol a szándékok és érzelmek félreértelmezhetők. A technológia által nyújtott anonimitás és távolság torzíthatja, hogyan érzékeljük a másik személy állapotát vagy szándékait.

Az ellenzők szerint Michelle Carter cselekedetei túllépnek egy egyszerű „digitális kommunikáció” keretein. Conrad Roy halálához vezető események során Michelle aktívan bátorította őt az öngyilkosságra, ami felelősségre vonást igényel. A jogi rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy kezelje az ilyen típusú online viselkedést, amely valóságos következményekkel jár.

Az ellenérvek között szerepel a média ábrázolása és annak potenciális elfogultsága is. Bár a film igyekszik kiegyensúlyozott képet festeni, egyes nézők szerint Michelle Carter iránti túlzott empátia kárára válik a történet objektivitásának. A kritikusok szerint fontos lenne egyértelműbben bemutatni, hogy az ilyen típusú kommunikáció milyen tragikus következményekkel járhat és hogyan kezeli ezt a jogrendszer. Digitális nyelvészként valóban jól látszódik, hogy mennyire töredékes és homályos a digitális kommunikáció: ennek oka, hogy azok a nonverbális többlettartalmak, amelyek élőbeszédben segítik a megértést (hangsúly, hangszín, mimika, testtartás, satöbbi) ebben a kommunikációs formában már nem segítenek. Azonban a „tedd meg” üzenet egyértelmű üzenetet hordoz és a többszöri sürgetés is egyértelmű: másrészt a végzetes cselekedet előtt is legalább negyedórát beszéltek – csak azután tette meg a végzetes tettét a férfi. Lett volna esélye lebeszélni a férfit, ha szerette volna – de ő mindenképpen eltökélt volt abban, hogy a végkifejlet csak egyfajta legyen.

A dokumentumfilm erőssége az, hogy nem kínál egyszerű válaszokat. Ehelyett megmutatja a történet minden oldalát, lehetővé téve a nézők számára, hogy maguk formáljanak véleményt. Azonban néhány kritikus szerint a film néhol talán túlságosan is szimpatizál Michelle Carterrel, ami felveti a pártatlanság kérdését.

Következtetés

A „Szeretlek, most halj meg” egy provokatív és gondolatébresztő darab, amely kihívások elé állítja a nézőt mind etikai, mind jogi szempontból. A dokumentumfilm nem csupán egy tragikus történetet mesél el, hanem fontos kérdéseket vet fel a technológia, az emberi kapcsolatok és a jogi rendszer határairól a 21. században.

Végül, ez a film egy emlékeztető arra, hogy a digitális korunkban a szavaknak súlya van, és hogy a virtuális térben tett cselekedeteinknek valóságos világbeli következményei lehetnek. A „Szeretlek, most halj meg” egy olyan dokumentumfilm, amely hosszú ideig megmarad a gondolatainkban, arra késztetve minket, hogy újraértékeljük az online kommunikációnk hatásait a való világra.

Saját véleményem szerint egyértelműen Michelle a hibás: ha nem is akarta, de beletörődött abba, hogy Conrad meg fog halni. Egyetértek azokkal a megszólalókkal, aki felvetették, hogy Michelle inkább csak unalomból próbálta formálni és agymosni a szerelmes férfit, aki tényleg bízott benne és szerette.

A tárgyaláson Michelle Cartert gondatlanságból elkövetett emberölés miatt találták bűnösnek és eredetileg két és fél év börtönbüntetésre ítélték, amit később 15 hónapra csökkentettek. 2020 januárjában Cartert – jó magaviselete miatt – korábban engedték szabadon, így csak 11 hónapot kellett letöltenie a büntetéséből.