Szóval éppen valamelyik beszélgetés/filmnézés során ötlött fel a dolog: mi az a villamosprobléma? 

Magát a fogalmat ismertem, de az adott filmben azt mondta az egyik szereplő, hogy egyáltalán nem szabad részt venni ebben a gondolatkísérletben. Miért? Mi a lényege ennek? Úgy gondoltam, hogy megkérdezem erről a ChatGPT-4-es modelljét. Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó is tanul egy-két dolgot, mint e sorok írója.

ChatGPT

A „vonatos” probléma (angolul „trolley problem”) egy ismert gondolkodási kísérlet az etikában, amely azt vizsgálja, hogyan hozunk döntéseket extrém, élet-halál helyzetekben. A probléma legismertebb változata így hangzik:

Egy kontrollált vonat azon az úton száguld, amin öt ember áll. Te egy mellette lévő átjárónál állsz, ahol egy kapcsoló található. Ha meghúzod a kapcsolót, a vonat egy másik útra terelődik, ahol csak egy ember áll. A kérdés: Meghúznád-e a kapcsolót, hogy az öt embert megmentsd, de eközben egy embert biztosan megölj?

A vonatos probléma lényegi kérdése, hogy helyes-e egy aktív beavatkozással egy ember életét áldozni azért, hogy öt másik életét megmentse. Két fontos etikai nézőpont ütközik itt:

1. Utilitarizmus: E szerint a helyes cselekvés az, amely a legnagyobb jót eredményezi a legtöbb ember számára. Ebben az esetben az utilitarizmus szerinti válasz az lenne, hogy húzzuk meg a kapcsolót, mivel az öt ember élete „több értéket” képviselne, mint az egy emberé.
2. Deontológia: E szerint vannak bizonyos morális szabályok vagy kötelességek, amelyeket nem szabad megszegni, függetlenül a kimenetelétől. Ebből a perspektívából nézve a kapcsoló meghúzása egy aktív cselekvés, amely az egy ember halálát okozza, ami lehet, hogy morálisan elfogadhatatlan, függetlenül a pozitív kimeneteltől.

A vonatos probléma és annak változatai gyakran kerülnek elő olyan modern kérdések kapcsán is, mint például az önvezető autók programozása: milyen döntést hozzon az autó, ha kényszerül arra, hogy válasszon az utas és a járókelők között egy vészhelyzetben?

A vonatos probléma nincs egyértelmű válasszal, és éppen ezért vált annyira népszerűvé a filozófiai és etikai vitákban.

ChatGPT

A „vonatos probléma” éppen azért érdekes filozófiai kísérlet, mert nincs egyértelmű, mindenki által elfogadott válasza. A válasz nagyban függ az etikai elveinktől és az általunk prioritizált morális értékektől.

Amikor valaki azt mondja, hogy „senkit sem lehet feláldozni”, akkor gyakran a deontológiai etikai rendszerből érkeznek, amely szerint bizonyos cselekedeteket – mint például valaki halálának közvetlen okozása – nem lehet morálisan igazolni, függetlenül a kimenetelüktől. Ebben a nézőpontban a kapcsoló meghúzása aktív cselekvés lenne, amely megöli az egy embert, és ez alapjában véve rossz lenne, még akkor is, ha ezáltal öt másik ember életét mentenénk meg.

Ha nem cselekszel, a vonat megöli az öt embert a fővonalon. Viszont a deontológiai álláspont azt is mondhatja, hogy a nem-cselekvés, vagy a tétlenség nem ugyanaz, mint az aktív beavatkozás, és így nem lennél felelős az öt ember haláláért, mert nem avatkoztál bele az események menetébe.

A probléma „megoldása” nagyban függ attól, mit értünk „megoldás” alatt. Ha egy olyan választ keresünk, amely mindenki számára elfogadható, akkor a válasz az, hogy nincs ilyen. Viszont, ha a „megoldást” mint a saját etikai elveinkkel összhangban álló választ értjük, akkor igenis van megoldás, de az személyenként változhat.

A vonatos probléma egyik célja az, hogy segítsen minket jobban megérteni saját etikai nézőpontunkat és annak korlátait, valamint hogy kihívja azokat a feltételezéseket, amelyeket a morális döntések során hozunk.

Én
Tehát a deontológiai megközelítés szerint hiába hal meg 5 ember a tétlenségem miatt, én nem vagyok felelős, mert aktívan nem avatkoztam be? De nem morális kötelességem a jó cselekvése, mint Arisztotelész mondta?

ChatGPT

A deontológiai megközelítés szerint vannak bizonyos alapvető kötelességek vagy szabályok, amelyeket nem szabad megszegni. A „vonatos problémában” a kapcsoló meghúzásának aktusát sok deontológus úgy tekintené, mint egy közvetlen kárt okozó cselekvést, ami elfogadhatatlan, függetlenül a kimeneteltől.

Ugyanakkor az is igaz, hogy sok deontológus érezheti úgy, hogy a nem-cselekvés (vagy a tétlenség) nem von maga után közvetlen felelősséget. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden deontológus értené ezt a nézőpontot vagy elfogadná azt. Vannak olyan deontológusok, akik úgy vélik, hogy kötelességünk cselekedni, ha ezzel megakadályozhatjuk a nagyobb kárt.

Arisztotelész eudaimonikus etikájában a hangsúly az emberi jóra (eudaimonia) és az erényekre helyeződik. Arisztotelész szerint az embereknek törekedniük kell a középútra és arra, hogy erényes életet éljenek. Ebben az esetben az erényre törekvés azt jelentheti, hogy megpróbáljuk a legjobb döntést meghozni az adott körülmények között. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kapcsoló meghúzása a legjobb döntés, de Arisztotelész etikájában az erények gyakorlásának és az emberi jóra törekvésnek központi szerepe van.

Összességében a „vonatos probléma” különböző etikai rendszerekben különböző válaszokat és értelmezéseket kaphat. Arisztotelész, a deontológia és más etikai elméletek mind különböző módon közelítenek a kérdéshez. A lényeg, hogy a filozófiai gondolkodási kísérletek, mint ez, segítenek minket abban, hogy jobban megértsük saját etikai nézőpontunkat és azokat a komplex kérdéseket, amelyek a döntéseink mögött állnak.

Én
És az Utilitarizmus szerint? Mit szól ahhoz, ha cselekvéseim miatt meghal egy ember? Nincs olyan álláspont, ami szerint figyelembe kellene vennem a megmentett emberek „értékét”? Mi van, ha 5 gyilkost mentek meg és feláldozok egy sebészorvost, aki gyerekeket mentene meg?

ChatGPT
Az utilitarizmus alapvető elve az, hogy a helyes cselekvés az, amely a legnagyobb jót eredményezi a legtöbb ember számára. Az utilitarizmus szempontjából az egyes cselekvések vagy helyzetek értékelése alapvetően az eredmények vagy kimenetelek alapján történik.

1. Az eredmények figyelembe vétele: Ha a „vonatos problémára” gondolunk utilitarista szempontból, akkor a kapcsoló meghúzása azzal az indokkal, hogy öt embert megmentünk egy ember árán, helyes döntésnek tűnik, mivel összességében kevesebb szenvedés és több jólét keletkezik.
2. Az emberek „értéke”: Az utilitarizmus klasszikus formájában az egyének közötti különbségtétel nélkül nézi az eredményeket. Viszont a kérdésed rámutat egy olyan problematikus helyzetre, amit néha „a minőség és a mennyiség” problémájának is neveznek. Ebben a különleges esetben, ahol öt gyilkost mentenénk meg egy sebészorvos áldozatával, sokan kérdezhetik, hogy valóban jobb-e ez az eredmény a társadalom számára. Az utilitarizmus néhány változata engedélyezné a kimenetelek minőségének mérlegelését is, így ebben az esetben a döntés nem lenne egyértelmű.
3. A cselekvés közvetlensége: Míg a deontológia különbséget tesz az aktív cselekvés és a tétlenség között, az utilitarizmus inkább a kimenetelekkel foglalkozik. Tehát az utilitarizmus nem tenné szemrehányást a kapcsoló meghúzásáért, ha ezzel összességében jobb kimenetel születik.

Összefoglalva, az utilitarizmus a kimenetelek maximalizálására összpontosít, és a legtöbb esetben nem tesz különbséget az egyének „értéke” között. Azonban a komplex helyzetek, mint amilyet felvetettél, megmutatják az utilitarista nézőpont korlátait és azt, hogy az etikai kérdések nem mindig fekete-fehérek.

Én
Mit mondana a katolikus filozófia a problémára? Mit kellene tennem aszerint?