Kedves Olvasók!

Jelentem, túléltem Erdély gigászi erdejeit és hegyeit, plusz egyetlen mackó sem rágcsált meg.

Jelenlegi poszt inkább csak egy alibi bejegyzés, hogy jelentkezzek: szeretnék még szentelni egy rendes, bőséges bejegyzést az erdélyi kirándulásról. Képekkel és esetleg videókkal együtt. Rengeteget fotóztam, de olyan mennyiséget, hogy a Google Drive 2,5 napig szinkronizálta a tárhellyel.

Az erdélyi útnak lett egy kellemetlen „meglepetése” is: tönkrement a telefonom. Nem tudom, hogy a sokszor 40 fokos meleg, vagy a páratartalom, esetleg a túl gyakori fotó és vidógyártás tett oda a jó öreg, 3,5 éves Mi Note 10C Lite telefonomnak, de teljesen kinyiffant.

Most itt vagyok az első munkanapomon: mindenre céges szinten rá van téve a kétfaktoros hitelesítés, de a telefonom újraindítás után kb. 2-3 percig működik. Cseretelefonom nincsen, a rokonságnak sincsen.

A gyerek persze gennyes torokkal, szinte némán került vissza anyáméktól. A feleségem megint egy hét gyerekes táppénzzel indíthat.

Az élet szép, az ertéel kettő.

Később kiderült, hogy a gyerek gennyesedő, aftás torokgyulladást kapott (WTF?) és persze itthon maradt.

A feleségem is itthon van, jövő héten is itthon lesz, igaz más okból.

Ma bejelentették, hogy kilép egy másik munkatársam is: most már kettő fejlesztővel kevesebb. Ő kifejezetten kérte, hogy ne sajnáljuk, mert még munkanélküliként is jobb helye lesz, mint itt.

Baszki. Most már csak 2 senior fejlesztő maradt, 2 junior és egy front-endes.

Elgondolkodtató.