Amit egy tisztességes blogban hiányolni szoktál, az itt van.

Admin

Legutóbbi hozzászólások

  1. Köszönöm szépen a biztatásodat. Azért gyere vissza légyszi időnként olvasgatni, ha időd és kedved engedi. A blogolást semmiképpen sem hagyom…

  2. Örülök hogy így alakult. Itt legalább nincsen nagyúr. Közben van egy sejtésem hogy ki lehet ő valójában, de mindegy. Sok…

  3. Szia Mérnök! Egy dél-magyarországi település megyei rendőr-főkapitányságán dolgozom, mint IT-s főügyintéző. Bizalmi állás, több körös állásinterjú után kerültem be. Elméletileg…


Archívum


Bejegyzések kategóriái

Helyzetjelentés 09.11-én

Olvasási idő: 3 perc

Remélem, hogy a szerencsétlen dátum ellenére sikeres időszak fog következni a blog és a saját életemben.

Ezen a héten betegszabadságon voltam egy csúnya, Covid-gyanús torokgyulladás miatt, de eközben igyekeztem a lehető legtöbb időt elcsípni valamiféle értelmes tevékenységre. A héten végül 3 bejegyzést sikerült írnom, ami hónapok óta (egészen pontosan május óta) a blog legaktívabb időszaka – cserében nem tudom, hogy mikor fogok tudni a blogba publikálni legközelebb. Gyakorlatilag a hét nagyobbik felében lakatként és bébiszitterként funkcionáltam itthon: sajnos a programozásra nem sikerült időt szakítanom, bár ez nem is csoda, hiszen szombattól szerdáig minden teljesítményem az volt, hogy jobbról balra, illetve vice versa fordultam az ágyban.

Időközben sikeresen megszereztem a Junior Fullstack API képzést is: egészen pontosan júliusban volt a vizsga, ha minden igaz, a bizonyítványainkat jövő hét utáni héten postázzák nekünk, akik nem tudtak bemenni személyesen átvenni. Vannak még terveim a programozási képesítésemmel, de sajnos nem tudom itt és most bemutatni. Sajnos az a sanda gyanúm, hogy egy-két kollégám megtudta, hogy ez az én blogom, így nem tudok minden információt megosztani, amit szeretnék. Ó, de sokat mesélnék pedig… Csak a jövő héten kezdődik el a haddelhadd igazán. 😉


A rendőrségi állásba nagyobb részben beletanultam: egy-két ritkább feladat kivételével egészen jól el tudom látni a munkámat, de időközben egy balfék kollégát kaptam betanításra, akit gyakorlatilag szociális alapon tartanak a cégnél. A manus totálisan alkalmatlan erre a munkára (nem is értem, hogy miért erre a munkakörbe, a legbonyolultabb Robotzsaru-rendszergazdának osztották be – és most nem csak a nyilvánvaló szociális fóbiájáról beszélek): mindent algoritmizálni akar, de hihetetlen gyenge a munkaképessége és a figyelme. Kényszeres beszélő, amitől agyfaszt kapok. Félre ne érts, én is szívesen beszélek egy-egy témáról, de azért nem vágyom arra, hogy az én hangomtól legyen hangos az iroda. Nehéz kenyér ez, de ha minden összejön, amit terveztem, ez már csak ideiglenes probléma lesz.


Az OTP-s lehetőség még júniusban befuccsolt. Bár nem volt kimondva, de érezhetően egy “tartaléklángos” telefonhívást kaptam az illetékes elftárstól. Az egész megkeresés lényege tulajdonképpen az volt, hogy egy mesterséges intelligenciáról gründolt, belső konferencián kellett volna “beugranom” valaki helyére előadni, de erre mindösszesen másfél hetem lett volna. Nem vállaltam, aki adott már elő konferencián, érti, hogy miért – legalább egy hónappal előtte illik szólni az előadóknak, de már az is necces. Volt már egy ismerősöm, aki egy főiskolát szeretett volna alapítani, s ahhoz kellettem volna én, mint wannabe adjunktus: az öcsém diplomaosztóját kellett kihagynom, mert “elő kellett adni” az alapítóünnepélyen, ami tulajdonképpen egy pénzes tanári továbbképzés volt. Én még benzinpénzt sem kaptam, de cserébe autózhattam le Kalocsára a -10 fokban. A főiskolából természetesen semmi sem lett, de legalább ingyen dolgozhattam ki a kurzusaim sillabuszait.

Ez után az OTP-s manus érezhetően távolságtartó lett: én felajánlottam, hogy másodállásban heti 15-20 órát el tudok vállalni, de ez érezhetően nem volt nála pálya, de ezt már márciusban is végigvettük. Van egy olyan érzésem, hogy ezek után nem is fog jelentkezni, tekintve, hogy utánanéztem és az általa létrehozni kívánt “munkacsoport” már körülbelül március óta működik. Soha többet nem dolgozom ingyen idegeneknek – csak ha nekem is van benne érdekeltségem.


A gyerek elvileg szeptember 19-én kezdi a bölcsődét: már körülbelül hat mázsa papírt aláírtunk és beküldtünk, de még ugyanennyi hátra van, mire ténylegesen belépne a gyerek az intézmény ajtaján. Mind a gyerek, mind mi már alig várjuk, hogy végre elkezdje a bölcsit, mert már nagyon nehezen tudjuk itthon munkáltatni. A héten azért megint összespanolódtunk a kiskrapekkel, nagyon jó fej lett belőle – tisztára, mint az apja. 🙂


Végül pedig ismét kezdődnek a családi problémák: az öcsém már megint szarkavaró, anyámék pedig háttérbe húzódtak (ami annyiból érhető, hogy Covidosak lettek szegények). Mivel eléggé pörgősnek, gyorsnak ígérkezik mind a szeptember, mind az október, így nem tudom, hogy mikor tudok legközelebb jelentkezni. Igyekszem még az idén életjeleket adni magamról, de ahogyan már írtam a blog bemutatkozó szövegében: nem szívesen teszek ígéreteket.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .