Now Reading: Álláshajsza 7. – “Víg napot polgár! Mi a bánata, kérem?”

Loading

Álláshajsza 7. – “Víg napot polgár! Mi a bánata, kérem?”

Olvasási idő: 3 perc.

Fantasztikus távolságba kerültünk attól, hogy én valami értékelhető (azaz “nem személyes nyavalygás”) témájú tartalmat alkossak még egy darabig. Nemere István Peter M. Lenkov és pajtásai “A Pusztító” című opuszukból vett idézettel vezetem be az ehetit. Alant a fantasztikus magyar szinkron kiemelt szövegrésze:

Bevallom, nem olyan lelkesedéssel vágtam bele az ismételt álláskeresésbe, mint márciusban. Akkor még vitt a svung és a tetterő. Manapság meg már örülök, ha pozitívabb hangulatban feküdhetek le, mint ahogyan felébredek. Scheiße! (Csak hogy ebben a bejegyzésben is szerepeljen a tisztességes mennyiségű szarozás. Elvégre magyartanár voltam egykor, ehhez mérten kell viselkednem is.)

Esküszöm, hogy maguktól ugranak be ezek a sorok, amikor csendben átgondolom a 2021-es évet.

“Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!”

/Arany János – Letészem a lantot (részlet)/

Ezt a dalt vittem be a Pedagógus 1.-es szakvizsgám egyik órájára. Emlékszem, amikor erre az órára készültem (Arany Jánost tanítottam, akit mindig is sokkal magasabbra értékeltem Petőfinél, mert Arany a tanult zseni volt), mindig azon morfondíroztam, hogy miért írt ilyesmiket Arany? 1817-ben született, ezt a verset 1850-ben írta. 33 évesen. Pont olyan idősen, mint én vagyok most. Tényleg nem értettem, hogy ilyen fiatalon, családdal és egzisztenciával a háta mögött miért látja magát ennyire kiégettnek és feleslegesnek. Manapság erre azt mondanák: életközépi válsága van. 2021 van és már én nagyon jól is értem, hogy “mi a bánata, kérem“?

Szóval: “Hová lettél, hová levél/Oh lelkem ifjusága!”

Talán az is rontott a kedvemen, hogy Facebookon láttam annak az osztálynak a tablóját és a ballagási képeit, ahová Inez járt. Végül rátették a matrózblúzos képét a tablóra (honnan szerezhettek róla tablóképet? Talán a nyolcadikos tablóról?). Az érettségi tablóra szív alakjában rendezték el a diákok képeit. A szív csücske Inez volt. Megkönnyeztem ezt az osztályt, mert bármennyire is problémásak voltak, de rengeteget tanultam tőlük. Borzalmas volt, hogy nem tudtam tőlük elbúcsúzni. Akkor kapták meg az érettségi bizonyítványukat, amikor felmondtam: június 21-én. Az egyiküknek – tőlem szokatlan módon – meleg szavakkal gratuláltam. Azt írta vissza: “Köszönöm, Tanár Úr!“. Esküszöm, hogy alig bírtam az érzelmeimmel. Ennyi tiszteletet már régen nem kaptam. Értettem a tanársághoz, jó voltam benne. Programozónak pedig… csak pattogtam egyik kollégától a másikig, mint az autópályán elütött róka farka.

Kezdek szétesni és még a szokásostól is feleslegesebb kacskaringókat teszek a mondanivalómban.

“Ki örvend fonnyadó virágnak,/Miután a törzsök kihal:”

Szóval munka. Ahogyan közzétettem a múltkori bejegyzésemet, rögvest jött is a visszautasítás attól a cégtől, aki azt ígérte, hogy “Talent Acquisition team hamarosan felveszi velem a kapcsolatot“. Egy napra rá jött az elutasítás: udvariasan, de határozottan.

Azóta semmi újabb visszajelzés: találtam még egy lehetőséget, ahol a felvételi folyamat gyakorlatilag a közepéig automatizálva van. Feltöltöttem a motivációs levelemet és az önéletrajzot és megadtam az adataimat, erre gyakorlatilag azonnal jött a próbafeladat linkje, mely meglepően szívatós volt. Nem is magával a feladattal szívtam rengeteget, hanem a kiíratással: angol kiíratást kellett alkalmazni (year vs. years) plusz ki kellett hagyni az üres egységeket. Mindegy, végül sikerült megoldanom Java nyelven – listával. Hogy biztos legyek benne, hogy tuti a dolog, megcsináltam JavaScriptben is (ott nem működik, de legalább megpróbáltam).

Nem kaptam instrukciókat, hogy hová és kinek kellett volna visszaküldenem a feladatot, így végül az automatizált levélben szereplő címre küldtem és az illetőnek is csatoltam, aki név szerint aláírta. Azóta körülbelül 2-3 ember megnézte a LinkedIn-profilomat, de válasz semmi. Ha jól láttam, már a LinkedIn-en sincsen fenn az álláslehetőség, de a cég weboldalán igen…

Ha holnap nincs visszajelzés, lassan lőnöm kell minden álláslehetőségre, ami mozog.

Álláskeresés kezdete: 2021. július 1.

Beküldött önéletrajz: 4 darab.

Elutasítottak 1 cégtől.

Válasz nem érkezett 3 cégtől.

Tényleges állásinterjú száma: 0.

Kapcsolatban állok: 1? céggel.

svg

What do you think?

Show comments / Leave a comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Loading
svg
Quick Navigation
  • 01

    Álláshajsza 7. – “Víg napot polgár! Mi a bánata, kérem?”