Már egy hete itthon vagyok és igyekszem tudatosan utánamenni annak, ami velem történik és történt a munkaerőpiacon.

Több videót is megnéztem és egyre inkább az az érzésem, hogy kvázi szándékosan választok toxikus munkahelyeket, valamilyen tudatalatti folyamat eredményeképpen választom mindig a rossz kimenetelt, a csapnivaló céget, a nárcisztikus/machiavellista/szociopata kisfőnököt. Észrevettem, hogy ez most már lassan forgatókönyvszerű kezd lenni az esetemben.

A nagy ráismerés a ma reggeli buszozásom alkalmával történt, mikor is éppen az óvodából tartottam hazafelé és éppen a YouTube feldobta Antal Sándornak a „Munkahelyi játszmák – Miért történik velem már megint ugyanaz?” című 2014-es előadását, amely éppen ezt a jelenséget boncolgatta a tranzakcióanalízis szemüvegén keresztül.

A tranzakcióanalízis (TA) egy pszichoterápiás és kommunikációs elmélet és módszer, amelyet Eric Berne fejlesztett ki az 1950-es és 1960-as években. A TA az emberi interakciókat (tranzakciókat) vizsgálja, és feltárja, hogy ezek hogyan befolyásolják az emberek közötti kapcsolatokat. Az elmélet három fő én-állapotot különböztet meg, amelyek a következők:

Szülői én-állapot: ez az állapot tartalmazza azokat a tanult viselkedési mintákat, érzéseket és gondolatokat, amelyeket az egyén a szüleitől és más fontos felnőtt szereplőktől kapott gyermekkorában.
Felnőtt én-állapot: ebben az állapotban az egyén információkat gyűjt, dolgoz fel és cserél a környezetével. A felnőtt állapot irányítja a racionális, logikus döntéshozatali folyamatokat.
Gyermeki én-állapot: ez az állapot a gyermekkorban megélt érzéseket, viselkedéseket és reakciókat tükrözi.
Amikor az emberek egymással kommunikálnak, ezek az én-állapotok aktiválódhatnak, és különböző tranzakciós mintákat eredményezhetnek.

A „játszmák” fogalma a tranzakcióanalízis szerves részét képezi. A játék az interakciók ismétlődő, kiszámítható, negatív kimenetelű események sorozatára utal, amelyben a résztvevők meghatározott szerepeket játszanak, és negatív érzésekkel végződnek. Eric Berne a játékok széles skáláját írta le, amelyek gyakran negatív vagy destruktív eredményekhez vezetnek.

A munkakörnyezetben számos olyan játék alakulhat ki, amely zavaró lehet, és hatással lehet a munkavállalók közötti kommunikációra és a teljesítményre. Az egyik munkahelyi játék lehet például a „Pecsételj meg!”, ahol az egyik munkavállaló folyamatosan kritizálja a másik munkavállalót, aki ezt áldozattá válásként érzékeli. Egy másik példa a „Szegény én” játék, amikor valaki állandóan panaszkodik, és megpróbálja meggyőzni a többieket arról, hogy milyen rossz a helyzete, miközben elvárja, hogy a többiek a segítségére siessenek. Antal például a „megmentő”, az „áldozat” és az „üldöző” játszmaszerepekről beszél részletesebben. Úgy gondolja, hogy ha az emberek felismerik és megértik ezeket a játékokat, tudatosabban kommunikálhatnak és kezelhetik a konfliktusokat, ami hozzájárul a munkahelyi légkör és hatékonyság javításához.

Antal előadásában megadja azokat az eszközöket, amelyek segítségével ki lehet iktatni a játszmákat:

• Tudatosítsd, hogy játszmázol! Ezt tettem most: a mostani álláskeresésem alkalmával jócskán a komfortzónámon kívülre fogok merészkedni: hagyni fogom a kisvállalatokat és multikra, akár budapesti állásokra is fogok vadászni.
• Ismerd fel a játszmában játszott saját részedet! Én magamról például megállapítottam, hogy hajlamos vagyok „megmentőt” játszani a kis cégek esetében, ahol is a felvételi folyamat közben olyan jeleket kommunikálok, hogy a vezető azt gondolja, hogy majd én fogom egyedül megmenteni/jócskán felfuttatni a cégét. Amikor pedig persze nem tudom ezt hozni, hiszen csak fejlesztő vagyok, akkor pedig jön a szükségszerű csalódás. Sajátos játszmám, hogy csak KKV-hoz jelentkezem: itt szükségképpen lazábbak a szervezeti keretek, amelyeket én magam alapvetően kevéssé tolerálok. Itt pedig máris jön az első ellenszenv a részemről: „miért nincsen itt semminek se gazdája?” Én magam a szabályok embere vagyok: nagyon jól működöm szigorú szabályok alatt, szeretem ha világos keretek vannak, mégis feladtam ezt (kivéve Rendőrség, amit a mai napig a legjobb munkahelyemnek tartok az anyagi szempontokat leszámítva).
• Ha ezek megvannak, lépj ki a játszmádból, a játszma bármelyik pontján! Sajnos egy újabb ciklus végén vagyok, a játszma már lezárult. A feladatom, hogy kifejezetten figyeljek arra, hogy a következő ciklusban ne hagyjam magam játszmába keverni.

Minden hasonló cipőben járó álláskeresőnek javaslom, hogy ilyen szemüveggel, a pszichológia segítségével is tekintse át eddigi karrierjét és a saját hibáit is a javulás szándéka miatt.