Eljött tehát ez is: a próbaidő vége. Mácius 1-je óta vagyok hivatásos programozó, ehhez végül közel 3 évnyi tanulás szükségeltetett. A 3 hónapos próbaidőm szerdán hajnalban jár(t) le: ahogyan ígértem 3 hónappal ezelőtt, minden hétről bejegyzés formájában számotam be. Ez 14+1 bejegyzést jelentett, hiszen leírtam a két munka közötti átmenetet is. A progklapec sorozat még ezen kívül egy utolsó, összefoglaló bejegyzést fog tartalmazni, melyben összefoglalóan le fogom írni a benyomásaimat és tapasztalataimat.

Nagyon elfáradtam ebben az időszakban és a bejegyzéseim sűrűsége is sokszorosa volt annak, amit terveztem a blog indulásakor. Tényleg fárasztó, ha az ember minden napot naplózik. Sohasem szerettem volna, ha a blogom csupám személyes naplóvá változna: én inkább az esszéim publikálásra, gondolatkifejtésre szerettem volna ezt a platformot használni. Hacsak nem jön valami extrém időszak az életemben, a blog mostantól ezt a célt fogja szolgálni.

Jelen sorok írásakor még nem tudom, hogy maradok-e: a főnökség szándékait nem ismerem, a sajátom szerint legalább 2 évet maradnék.

Kedd

Szóval megint csak egy csonka hét: a kisfiam anyáméknál maradt, ők kérték, hogy hadd maradjon még egy hetet náluk a gyerek – mi meg – keserédes gondolatokkal – megengedtük ezt. Elvileg szombaton fogják lehozni: tegnap úgy tűnt, hogy nagyon boldog és kiegyensúlyozott, reméljük így is marad.

Tegnap rengeteg tervem volt: végül csak a blog sablonját cseréltem le egy eléggé drága darabra. Mivel ez már eléggé extravagáns, így úgy látom, hogy maradni fog jóideig. Ezt leszámítva csak a fürdőszobát pucoltam ki – de az egész nap tartott.

Szóval ma reggel 6:22-re értem be az irodába: kissé hiányérzetem volt, mert nem kellett rohanni a gyerekkel a bölcsődébe.

Ma megint hétindító és stand-up lesz: 9-től lesz a hétindító és 9:48-től a stand-up, de jellemzően előre szoktuk hozni az időpontját, ha túl korán végeznénk. Nem tudom, hogy mit fogok ma csinálni, elvileg megy tovább a dokumentáció.

A hét híre persze a pénteki céges nap lesz: paintballozni megyünk majd céges szinten, plusz egy kis bográcsozás van betervezve. Szerintem ma erről is fogunk hallani.

Persze ma megtörtént az a dolog, amitől egy álláskereső vagy pontosabban: próbaidejét töltő a leginkább fél: 9:52-kor jött a meghívó „Értékelés 3. hónap @ 2023.05.31. sze 09:00 – 09:30” címmel. Rettenetesen összeszorult a gyomrom: elvégre a CEO arról beszélt, hogy csak akkor tartunk harmadik értékelést, ha a Hód szükségesnek tartja. Nem értem a dolgot, a Hód egy szóval sem mondta, hogy baj lenne, szerintem nem az ő ötlete volt a találkozó. A meghívó szerint csak hárman leszünk: a Hód, a CEO és én. Persze rettenetes és vad gondolatok jutnak eszembe, de a szívem mélyén tudom, hogy rendben leszek. Miért? Mert mindent megtettem, ami tőlem telt: maximum feletti teljesítményt hoztam. Ha ennek ellenére mégis el kell búcsúznom, az nem az én hibám lesz.

Isten kezében volt mindig is a sorsom, most is belé vetem a bizalmamat. Döntsön az Ő szándéka szerint, úgyis az lesz a helyes.

Mindenesetre a kapott feladatokat tegnap 15:13-ig megcsináltam: riportokat kellett kijavítanom, amit meg is tettem. Rám ne mondják, hogy ha menni kell, rendetlenséget hagyok magam után.

Szerda

Tegnap délutáni rosszkedv, általános ingerlékenység. Zavar a bizonytalanság. Ha ma maradok és nem küld el a CEO, akkor mindenképpen rákérdezek a heti 2-3 otthonról dolgozásra. Legfeljebb elküld a picsába, más nem fog történni. Úgy terveztem, hogy holnap kérdezek rá, de mindegy is: egy füst alatt le fogom tudni ezt a kérdést is. Legjobb esetben jövő héttől már otthonról dolgozhatok.

Nem szeretnék elmenni innen: úgy megszerettem ezt a helyet, ráadásul úgy gondolom, hogy a többiek is elfogadtak. Ha maradok, akkor azért, mert ilyen helyzetbe hoztak, büntetést alkalmazok: nem fogok ma dolgozni, hanem én is csak zsebhokizok. Két levelet terveztem elküldeni: egyet a távozott kollégának, másikat pedig állandó szerzőtársamnak.

Akármi is lesz, ma mindenképpen pihenni fogok.

Most olyat teszek, amit nem szoktam: munkaidőben blogolok. Szóval így, 11:46-kor írom: úgy néz ki, hogy megmarad az állásom, örömmel dolgoznak velem a továbbiakban. Sikerült elhitetnem, hogy kompetens programozó vagyok. A dolog szépséghibája, hogy a 3. hónap elején még szerettek volna próbaidőt hosszabbítani (mert elbizonytalanítottam őket), de végül az elmúlt, tehát az utolsó 2 hétben meggyőztem őket, hogy jól tudok programozni. Hód szerint:

„volt olyan időszak a hónapban, mondjuk a 3/10-e a hónapnak, amikor egyszerűen nem tudtam olyan feladatot adni, ami meg tudtál volna oldani„.

Már látom, hogy nem úszom meg a Gyakornokgyökeret ma: mindenképpen kell vele baszkódni. Mindegy. Van másik munkám is. A mai napot már túlélem, holnap meg céges nap. Juhhé! Ma délután az asszonnyal végre moziba megyünk, hosszú idő után először: fog ez a szar érdekelni munkaidőn kívül? Hát persze, hogy nem.

Írtam a Gyp-snek reggel egy kellően határozott üzenetet, de végül kihagytam belőle a lényeget. Ennek még a héten szerepe lesz.

Végül sikerült megpatkolni a Wiki a Gyakszi „ötletei” alapján, bár mondott párszor olyan fasságokat, hogy hókon vágott.

Péntek

A céges nap. Reggel unalmas bájcsevejnek ígérkező, de tényleg izgalmas cégbemutató. Tényleg bámulatos, hogy a szarban átvett cég tavalyi -40 milliós eredményét sikerült a költségek csökkentése mellett -10 millióra mérsékelni. Ahogyan elmondták: az előirányzott bevétel 50%-a már most, a pénzügyi év elején le van kötve. Tényleg remek hír.

A céges paintball rendkívül jónak ígérkezett: a 8 körből 5-ben résztvettem. A dolgot kicsit rontotta, hogy a vizor miatt nem lehetett rajtam az állandó szemüvegem, így gyakorlatilag a hangok irányába lőttem. 🙂 Vagy 400-500 golyót lőttem ki, de nagyon érdekes sebeket szereztem: több is volt, a legkomolyabb a jobb bicepszemen, amely végül rettenetesen véraláfutásos lett és a hátamba is kaptam „próbalövést”, amely olyan szerencsétlenül ért a gerincem jobb oldala mellett, hogy a jobb lapockám alatt valamilyen ideget érhetett, amely miatt szombaton nem tudtam felkelni, a vasárnapot pedig szinte teljesen átaludtam, mert nem tudtam mozogni vagy normálisan fordulni. Bár nem szoktam sokkolni a Nyájas Olvasóimat horrorképekkel, de talán itt kivételt tehetek. 34 évesen már ne kezdjen az ember ilyen sportba, mert fasírozottá lövik a susnyásban, főleg, ha 100 kg feletti testsúlya van. A kapott katonaimintás kezeslábas persze áteresztette a festéket, így a pólómra is jutott. Alapól is 34-35 fok volt, de beöltözve, félig vakon, a vizorba izzadva, levegőt nem kapva szinte légszomjban játszottam.

Amúgy maga a sport, illetve az ötlete nem volt rossz, de tényleg több értelme lett volna a lézerharcnak vagy az airsoftnak. Ez így kegyetlen.

A céges napon bográcsoztunk is: valamilyen pörkölt vagy bográcsgulyás készült (nem jöttem rá végül 🙂 ) finom volt, de tekintve, hogy ki voltunk éhezve valami értelmesre.

Odafelé a Gyakornokgyökérrel és a főnökömmel jöttem. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy van közöttük valami: szerintem szeretők. Reggelről megkérdeztem, hogy a szerdai alapján, jövő hétfőn maradhatnék-e otthon? A Hód persze nem engedte: Gyakornokgyökér erre rákontrázott: „ezt meg kell kérdezni?” A Hód válasza: „Megegyezés kérdése…” Tehát egy gyakornok szabadon dönthet mindenről, míg én, a junior programozó büntiből menjek be.

Délután a Gyökér persze befakkolt, mert „ment haza megfürdeni„, így végül a nagyfőnivel kellett hazamenni. Hogy, hogy nem, de szóba került a megjegyzésem, amit töröltem a Gyakornokgyökérnek. Megértő volt, látta, hogy fasságokat írt, én persze igyekeztem tompítani azt az egyre növekvő feszültséget, ami közöttünk van. Gyakorlatilag elmondtam, hogy az én meglátásom szerint igazságtalan voltam (amúgy nem) és azért töröltem. A Főni bólintott, szóval tényleg csak viccnek szánta a dolgot. Ezért még nem írtam volna ide, de a Hód a téma lecsengése előtt benyögött egy ilyet: „Szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz ott, ezért elmentettem képernyőképként„. Na vajon miért? Hogy a Gyakornokgyökér, a szerető meg legyen vigasztalva és hogy kavarja a szart.

Jobb lesz vigyázni ezzel a Hóddal, mert egy… – ez most bizonyosodott be. Persze lenyomom, amit le kell itt, de nem fogok itt sem krokodilkönnyeket ejteni, ha menni kell. Csak tapasztalat kell, semmi más.

Amúgy volt még egy érdekes eset, ami ide tartozik. A Főni találkozott a volt cégemnél (khm…) a jótevőmmel, aki beajánlott a Rendőrséghez és megemlítette ezt a céget is: szóval gyakorlatilag ő ajánlotta a céget. A Főnök megköszönte neki a beajánlást, ő hirtelen azt sem tudta, hogy ki vagyok? Miután rájött, persze összekötötte a pontokat: „De hát vagy 2 éve beszéltünk…” Igen, de végül egy évet a Rendőrségnél voltam, most jöttem el.

Mozgalmas hét volt, nagyon tanulságos volt a próbaidőszak. Még egy bejegyzés lesz a Progklapec sorozatból, amiben összefoglalom a január óta eltelt időszak tanulságait és a lezárom ezt a sorozatot – remélve, hogy már nem kell máshol juniorként elhelyezkednek. Ha igen, akkor Budapestet fogom megpályázni – full remote-ban.

Stay tuned!