Szóval elérkezett ez az idő is: végre döntés születik arról, hogy a Rendőrség után hol is folytatódik az informatikai karrierem.

6 hétig tartott a mostani álláshajsza, sokszor már a hajamat is kitéptem volna, viszont van egy jelentős – pozitív – különbség a 2 évvel ezelőtti álláshajszához képest: most már képes voltam „megcsípni” egy programozói állást – a tudásom alapján.

Egyben biztos vagyok: 34 évesen már rettenetesen megerőltető teljespályás, full álláskeresési műveletet folytatni. Okulva a mostani nehézségekből, a következő állásváltást már csak kis fókusszal, 2-3 céget bevonva végzem majd.

De akkor nézzük is a hét eseményeit:

Hétfő

12:08-kor érkezett a „Játékos Kft.” Google Meghívója: végül sikerült kiizzadniuk, hogy szerdán 13.00-15.00 között tartjuk a mindent lezáró találkozót. 13.00-14.00 között a vezető fejlesztő Tibivel code review-ulunk, majd a cég 2(!) CEO-jával lesz egy egyórás meeting, ahol végre nyélbe üthetjük a dolgot. Amúgy előzetes átgondolás után úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy ha megadják legalább a bruttó 475 ezret, akkor velük tartok. Tetszik a cég stílusa, a laza munkahely és az előállítandó termék is. A gond csak az, hogy a PHP lassan kivesző dinoszaurusz, de hát 1-2 évet még szívesen dolgozok dínókkal, ha megfizetik. 😉

Kiírtam mind a 4 óra esélyegyenlőségi munkaidő-kedvezményemet szerda 12.00-16.00-ig. Értelemszerűen már nem szeretnék szerdán visszajönni az interjú után. Már csak 2 óra sportkedvezményem maradt, azt lehet, hogy a jövő héten fogom kivenni.

Maradt még egy nap szabadságom, ezt végül február 27-re írtam ki, másnap február 28-án leszerelek le a Rendőrségtől – ez lesz a Walk of Life. Kissé szomorú vagyok emiatt, mert tényleg remek év volt az, amit itt töltöttem, de a végső cél mindig is az volt, hogy hivatásos programozó lehessek és ez végül megvalósult, szóval annak tényleg, szívből örülök.

Kissé zavaró, hogy miért kell mind a 2 CEO a felvételemhez, de ez persze lehet, hogy csak céges policy. Az interjúra készülődve megnéztem az Angular-tanárom régi PHP tanfolyamát YouTube-on és még holnap is készülök a kódomból.

Bizonytalan vagyok abban, hogy mennyire van „nyert ügyem”. Bár Tibinek tetszett kódom és az első beszélgetés is jó hangulatban telt, de kissé ideges vagyok, hogy ez még a teszt vagy már végre kapom a végleges ajánlatot.

Rettenetesen unom már a teszteket és a próbafeladatokat: most már konkrét ajánlatot szeretnék kapni.

Kedd

Kedd délután kaptam meg a munkaszerződés-tervezetet a „0+1 Kft.„-től. Minden korrekt volt vele, kivéve, hogy – nagy bölcsen – ki volt hagyva a közösen kialakított bérigény és a heti munkaidő óraszáma. Nem tehetek róla, hihetetlenül ellenszenvesnek tartom a CEO csávót. Ez volt az a faszparaszt, aki annyira leégetett az interjún (itt és itt már megírtam a sztorit – ő az a bizonyos „nem releváns doktorátusos” csávó), de hogy ne kelljen visszamenni, beidézem a 2 évvel ezelőtti találkozásunkat:

Maga az állásinterjú nevetséges volt. Kezdte azzal Nagyfej, hogy egy Java-tesztet csapott elém, amikor Kispisti persze égre földre esküdözött, hogy itt már nem lesz teszt és szakmai kérdések. Töltöttem már ki tesztet, de itt kábé 5 kérdés után annyira senior-specifikus tesztitemek voltak, hogy arra egyszerűen nem tudtam válaszolni. Ráadásul belerakta a Springet is, melyet fel is tüntettem a CV-ben, hogy maximum 1 hónapig tanultam. Láthatólag össze-vissza kevert valakivel, mert az életrajzomban foglaltakról sem volt a leghalványabb fogalma sem.

Mint kiderült, itt a gombhoz keresik a kabátot. Bár emberünk méltányolta, hogy ennyit fejlődtem, de neki Springes-Angularos ember kell azonnalra. Amikor elmondtam neki, hogy mentorproblémám volt a felmondásom oka, láthatólag leszarta. “Hogy lehet, hogy 16 hét alatt nem tanultad meg a Springet?” Istenem, hogy lehet valaki ennyire korlátolt! Csak össze kéne nézni a márciusi és a mostani önéletrajzomat, hogy mennyit is fejlődtem.

Aszonygya: “Mást nem tudsz?” Mondom: “Semmit azon kívül, amit leírtam az önéletrajzomban“. Annyira a nyelvemen volt, hogy “de, tudok még sört nyitni a szemüregemmel és jobb napjaimon meg tudom nyalni a saját, bal mellbimbómat“, de azért csak óvatosan bánok az ilyen viccekkel. Erre Ő: “Kriptovalutát bányászol vagy PhotoShoppal dolgozol? Mi a hobbid? Írsz játékot Unity-val?” Egy gyerek mellett? Hobbiként nyelvész vagyok.

Meg utána jött a szokásos kívánságlista: Vaadin, Vue, Python, satöbbi kellene. Alkalmazottként minimálbérre lehet, hogy felvenne. 140 ezer nettóért. Megazanyjakitaposotthajszálerespicsáját! Ha elmegyek csikket szedni az árokpartra, akkor is megkeresem ezt a pénzt.

Abban maradtunk, hogy majd jövő héten felhív, hogy mire jutott. Hát hívhat… Most már dafke sem megyek oda.

SPOILER – soha sem hívott fel utána.

Most végigolvasva úgy látom, hogy mintha én is túlreagáltam volna és egóból vettem le a marhaságát, bár még ma is elég gyanús számomra, hogy akkor is elég erősen fogalmazott emberünk néhány pontban. Bármennyire is szeretnék keresztényi módon, teljesen megbocsátani neki, a tüske még bennem van.

Szerda

Persze megint majdnem elhánytam magam: az idegesség egyre-másra csak fokozódott és öklendezésre késztetett. Aludni is alig tudtam.

Végül chatGPT-vel generáltattam egy időhúzó levelet a tegnapi Mancikának, aki az adataimat szerette volna elkérni a munkaszerződéshez.

A délelőtt aránylag nyugisan zajlott, bár igyekeztem kiművelni magam a kódomból. 12:53-re értem oda, becsöngettem: embereink meg is lepődtek, hogy „ilyen korán”(?!). Ezen mindig jól mulatok: az álláskeresési etikett szerint 10-15 perccel előbb érjünk oda, ezzel időt adva mind magunknak, mind az interjúztatónak.

A megbeszélés jól ment, bár itt is feltűnt, hogy a „nagyon rugalmasak vagyunk a home office-szal kapcsolatban„-ból hirtelen „akkor majd be tudsz járni Kertvárosból, ugye?” lett. Mindegy, ha meg kell lennie, meg is lesz.

Summa summarum: próbaidő alatt bruttó 450-et ajánlottak, próbaidő után bruttó 510-et. Kértem egy nap gondolkodási időt, de biztos voltam benne már a helyszínen, hogy el fogom fogadni.

A rövid találkozó után kb. egy órás code review kerekedett: a főprogramozó srác kedves volt, de a végére azért érezhetően ment volna már haza.

Otthon elmondtam a dolgot: a feleségem is ugyanazt javasolta, hogy jelentkezzek ide, fogadjam el az ajánlatukat.

Mivel még az Udemy-n 85%-os leárazás volt, így gyorsan „lecsaptam” két PHP kurzusra 30 euróért.

Még egy valami maradt: 2 telefont elintézni holnap. 1. Elfogadni az állásajánlatot, egyeztetni a papírmunka időpontját. 2. Lemondani a másik álláslehetőséget. Valószínűleg amúgy sem dolgoztam volna itt sokáig, de így ez a lehetőség nem fog fennállni. (Vagyis valószínűleg egy életre feketelistára tesznek a cégcsoportnál.)

Csütörtök

Megint baromi nehezen aludtam: egész éjszaka ezen a két telefonhíváson járt az eszem.

Reggel, 9:15 körül kezdtem hívni először az engem alkalmazó cégét, de nem vették fel. Végül két próbálkozás után harmadszorra 10:14-kor hívott vissza. Ráerősített a tegnapi ajánlatára és abban maradtunk, hogy majd küld levelet a továbbiakról. Egyébiránt nem volt különösebben lelkes vagy izgatott, inkább én voltam az, aki erőltetetten próbált megnyugodni.

Viszont a másik csávón kellemesen meglepődtem: először 10:17-kor hívtam, de végül csak 10:38-kor vette fel a telefont. Elmondtam, hogy úgy tartom korrektnek, hogy ha elmondom, hogy tegnap, késő délután kaptam egy újabb álláslehetőséget, amit elfogadtam, ezért nem tudom aláírni az ő munkaszerződését. Azt mondta: „miért nem hívtál fel egy ellenajánlatért?” Mondom: itt nem elsősorban anyagiakról van szó, hanem a munkakörülmények és a juttatások miatt. Mondtam azt is, hogy nem jelent minőségi különbséget a másik cég, hanem inkább csak személyes preferenciáról van szó. Végül felajánlotta, hogy ha mégis úgy alakul, jelentkezzek újra és felvesznek. Baszki! Teljesen leesett az állam. Erre nem gondoltam: meg is köszöntem végül, majd ő is, hogy szóltam.

Bevallom, hogy ezen a ponton engedtem el vele kapcsolatban az összes prekoncepciómat.

Végső összegzés

Szóval van az úgy, hogy az embernek kellemes hiányérzete támad egy megterhelő időszak után. Nagyon szerettem írni ezt a naplószerűséget (elvégre éppen ezért vágtam bele ebbe a blogba), bár megélni ezt az időszakot piszok kemény volt. Végül is azt határoztam el magamban, hogy a próbaidőszakomról, mint „junior fullstack developer” szintén be fogok számolni.

Új ciklus, új témával indul tehát: Karinthy Frigyes után szabadon március 1-től (illetve a 0. rész tartalmazza majd az addig hátralevő idő leírását – ha lesz értelme) indul „A szegény kis programozó szimbolista klapec nyöszörgései” vagyis röviden ASZKPSZKNY vagy Progklapec vagy Proszimnyöszörgő (még nem döntöttem el…) című sorozatom, melyben leírom, hogy a próbaidőm három hónapja alatt milyen kalandok történnek majd meg velem.

Jelen sorozat 3. részében megígértem, hogy a sorozat végén adok egy végső összegzést a számokról és a lehetőségekről. Íme, ezek az második álláshajsza végső eredményei, statisztikái:

Álláskeresés kezdete (az első jelentkezéssel): 2023. január 7., szombat, 15:57.

Az első állásajánlat: 2023. január 27., péntek, 13:49.

A második állásajánlat: 2023. február 15., szerda, 13:05.

Álláskeresés vége: 2023. február 16., csütörtök, 10:38

Megpályázott pozíciók száma: 22 db.

Egyértelműen elutasítottak: 10 pozícióról.

Nem kaptam választ: 7 + 1 cégtől (az utolsó telefonos kapcsolatfelvételt ígért e-mailben, ami nem történt meg)

Pozitív visszajelzés: 5 cégtől.

Állásinterjúk száma: 7 darab (3 online, 4 személyes)  + 2 telefonos gyorsinterjú.

Állásinterjúk általános időtartama: 40-45 perc.

Egyértelműen lenne esélyem – ha szeretném: 4 cégnél.

Teljesen esélytelen a jelenlegi tudásommal: 1 cég próbafeladata – extrém időbefektetés és legalább egy senior fejlesztő segítsége kellene a próbafeladathoz.

(Eddig kapott) próbafeladatok száma: 2 live coding, 1 code review és 2 e-mailben kapott feladatsor, 1 mentorprogram.

Helyileg legkeresettebb stackek (jelen pillanatban): PHP (Laravel és vanilla) és Vue.JS

Azok a stackek, amivel eddig konkrét állásajánlatokat kaptam: Spring Boot, PHP és Vue.Js/Angular.