Szóval ez terveim szerint az utolsó előtti része a sorozatnak. Meg is fogadtam – most már igazán, hogy ez volt utolsó, de tényleg az utolsó álláshajsza a következő két évben. Jelenlegi terveim szerint bármi áron meg kell tartani a programozói állásomat.
Nagy valószínűséggel ez a két év a tanulás időszaka lesz.
De hogy konkrétan az eheti álláshajszáról is szó essék. A tervezett dolgokat 50%-ban végrehajtottam, a másik fele viszont a felismerhetetlenségig elszaródott.
Szóval felemás eredmények születtek.
Hétfő
Teljes gyomorgörcs reggel: majdnem összerókáztam a konyhát, annyira ideges voltam a felmondás miatt.
Úgy terveztem, hogy 7.45-re már túl akarok esni a dolgon. Megírtam 3 változatban a felmondásomat: mivel nem tudtam, hogy a közvetlen főnöknek, az ő főnökének vagy a főkapitánynak kell beküldeni, így megírtam mindháromnak.
A főnököm, a „legkisebb alezredes” meglepően jól fogadta a dolgot, bár elmondta, hogy a digitális ügyintézés miatt nem papíron kell odaadni, hanem Ügyfélkapun keresztül. Felhívtam az ügyeletes HR-es kiscsajt, de már itt látszódott a dolog: én a héten a Mancikákkal nem leszek túlzottan jóban.
Telefonbeszélgetés összefoglalva:
Küldjem be Ügyfélkapun a felmondást, még ma/azonnal/izibe küldi a szabadságokról stb. készített jegyzőkönyvet, amit aláírás stb. NÉLKÜL küldjek VISSZA Ügyfélkapun, akkor készül el a végső parancs (ez a Rendőrségen a munkaügyi szerződés stb. neve). Szinte 100%, hogy febr.28-i határnappal el leszek engedve, de egészen biztos csak a parancs megérkezése után lesz.
Természetesen kedd 12.31-ig – ekkor írom ezeket a sorokat – mindez nem történt meg: én beküldtem a felmondásomat és a kiscsaj „iziben” el is felejtette a dolgot.
Felhívtam az új főnökömet is, hogy adjak egy kis briefinget is a helyzetről, de sajnos csak odáig jutottam, hogy „99%, hogy el leszek engedve”. Megköszönte, de kérte, hogy mindenképpen jelezzek, ha már biztos lesz.
A „Túlelit Kft.” nem válaszolt. Nagyon gyanús lett a csend, de azzal magyaráztam, hogy túlzottan letört a felmondás és már rémeket látok. De belül azonnal megjelent egy red-flag: az eddigi történetben kifejezetten gyorsan peregtek az események és az információk.
Kedd
9:32-kor már nem bírtam tovább, felhívtam az előszűrős HR-es csajkát a „Túlelit Kft.”-nél. A csaj tök betegnek tűnt a telefonban, szerintem táppénzen volt, vagy annak nagyon a határán. Ahogyan elmondta: nincs még döntés, majd megsürgeti. Jeleztem, hogy szeretném letudni még a héten az utolsó interjút, azt mondta, hogy feljegyezte. Tényleg nem kapott vissza a srácoktól semmit sem. Visszahívást ígért, mondtam, hogy nagyon érdekelne a lehetőség. Elmondta, hogy nincs döntés még, mindenképpen jelentkeznek az elutasítás esetén is.
Kissé hülyén éreztem magam, de már egyszerűen nem bírtam várni. A héten mindenképpen visszajeleznek – mondta.
Alapesetben nem gyanakodtam volna, de nekem vörös zászlós jel, ha egy második körös interjú után (ha kifejezetten ígérik, hogy a hét elején meglesz a döntés) teljes a csend.
Nem is kellett túl sokat várni, 11:32-kor jött a sablon lekoptató levél:
| Kedves Admin!
A kiválasztási folyamat eddigi eredményeit értékelve arra a döntésre jutottunk kollégáimmal, hogy ezúttal nem lesz lehetőségünk a közös munkára. Azt tapasztaltuk, hogy tudásod és tapasztalatod szintje eltér jelenleg futó és közeljövőben induló projektjeinken megkívánt szinttől. Reméljük, hogy mindez nem veszi el a kedvedet a jövőbeni jelentkezéstől a cégünkhöz, mert bízunk benne, hogy a folyamatos fejlődésed által a következő találkozásunkkor már egy sikeres pályázót üdvözölhetünk személyedben. Köszönjük megértésedet, az időt és energiát amit a találkozókra szántál. Üdvözlettel: Háerre Cuncika |
Van itt pár dolog, amit nem értek. Abból, hogy három, faszegyszerű, logikai feladatot adtak, amit le is kódoltam működő módon, a szintemnek megfelelő színvonalon, hogyan következtethetnek a front-end tudásomra – ami a lényeges erre a pozícióra? Kifejezetten back-endes dolgokat kérdeztek, amikre tudtam válaszolni, de az sem volt megfelelő, nem volt elégséges – számukra. Az egyetlen „szakmai” interjún nem beszéltünk egyetlen front-endes keretrendszerről sem, nem is kaptam hasonló feladatot. Akkor még egyszer: EGY FRONTEND POZÍCIÓRA JELENTKEZTEM.
Második dolog. Az interjúztatók a helyszínen kifejezetten elégedettek voltak a tudásommal, nem is kérdeztek mást, mert mindenre megfeleltem. Részletesen elmondták, hogy mi lesz az utolsó interjún és abszolút nem úgy köszöntünk el, hogy érezhető lett volna, hogy „tudásod és tapasztalatod szintje eltér jelenleg futó és közeljövőben induló projektjeinken megkívánt szinttől„. Tényleg nem értem. Valószínűleg tényleg a fizetés lehetett a dolog, amiért koccoltak.
Volt ugyan némi balfaszságom az elején (a logikai feladatokban), de ez inkább az izgalom számlájára írandó (5-8 perc az összesen 75-hez képest). Összeszedtem magam néhány pillanat alatt, jól válaszoltam az interjú több, mint 2/3-ad részén, de ettől függetlenül ennyi is elég volt, hogy elvágják a torkomat az adott pozícióhoz.
Kifejezetten idegesített a 2 napos sunyítás. Már ennyire ki vagyok gyúrva állásinterjúkban: rögvest éreztem, hogy gebasz van. Aljas és sunyi dolognak tartom, hogy megy a bullshit és a melléduma. Ha találtak már valakit olcsóbban, írják azt.
Plusz szarrágás, hogy az arcpirítóan szemét, semmitmondó válasz után három perc múlva máris jött e-mailben a „A survey from Túlelit Kft” tárgyú levél. Ez is egy céges bullshit: „A Túlelit Kft. feldolgozza az Ön adatait (beleértve az Ön nevét és válaszát), hogy jobban megértsük az Ön igényeit, és hogy javítsuk a velünk kapcsolatos jelöltélményét. Kérjük, olvassa el Adatvédelmi szabályzatunkat, amelyben további információkat talál arról, hogyan dolgozzuk fel az Ön adatait.”
Most küldtetek el ok nélkül: szóval basszátok meg magatokat a jeges vízben, meg a kedves kérdőíveteket is. Ez elég informatív volt vagy cizelláljam még egy kicsit, hogy jobban megértsétek az igényeimet?
Természetesen a „Játékos Kft.” nem írt még, de holnap rákérdezek a feladatjavításra.
Szerda
Viszonylag jó kedvvel indultam munkába, de ahogyan telt a nap, egyre biztosabb voltam benne, hogy van valamiféle paktum a még maradók között – az elköszönők ellenében.
Bármennyire is igyekeztem jófejként viselkedni és megadni a tiszteletet, amikor egy-egy enyhén bíráló megjegyzés elhagyta a számat pár rosszhírű kolléga munkának csúfolt majmolására, azonnal valamiféle éles ellenállásba ütköztem. Az egyik munkatársam például azokat mentegette, akik párosban már négy ember áthelyezését rontották el és amiket rajtam kértek számon – igaz, én mentem oda, hogy panaszkodjak egy kicsit. A kioktató monológját „de csináld úgy, ahogyan akarod” – fordulattal zárta. „Legyen így!” – válaszoltam, miután minden észérv lepattant.
Mindez persze felnyomta bennem az amúgy is pattanásig feszült ideget: már pár nap is elég volt, hogy a kis froclizások egyre durvuljanak. Igyekszem persze egyre nagyobb önuralommal elejét venni a konfliktusoknak, de úgy érzem, hogy már nincs közös témám a maradókkal: én mertem váltani, álmokat megvalósítani, ők meg maradtak az akolmelegben. Ezt ők is érzik, már-már alig tudok beszélgetni valakivel.
A maradék időt inkább a tanulásra szánom.
A „Játékos Kft.” vezető fejlesztőjének 10:02-kor írtam érdeklődő levelet. 10.21-kor hívott a CEO, majdnem 4 percet beszéltünk. Többször is elmondta, hogy nem akartak bővíteni, de ha már így alakult, akkor folytassuk a beszélgetést. Alapvetően pozitív véleménnyel vannak rólam, a héten még kérnek türelmet. Én arra kértem, hogy a jövő héten tegyünk pontot a dologra, mert felmondás alatt vagyok. Erre ígéretet is kaptam. Rögtön gyanús lett neki, hogy miért mondtam fel, ezt a telefonban, a mostani kollégák mellett, hallótávolságban nem is nagyon szerettem volna pedzegetni, majd személyesen elmondom.
Felhívtam a HR-es csajt is, hogy akkor ez így hogy… Rendesen kikérte magának a telefonban: „de hát csak pár napja küldted a felmondásodat!” Ergo mit képzelek én, hogy itt munkára fogom kényszeríteni. 
Azt nagy nehezen kinyögte, hogy jóváhagyta a főkapitány a felmondásomat, így márc.1-el kezdhetek.
Csütörtök-Péntek
Végül a hét kvázi csattanó nélkül zárult: végül 11:44-kor érkezett a közös megegyezés jegyzőkönyve, melyet átolvasás után azonnal visszaküldtem Ügyfélkapun. Az időpontegyeztetés sajnos nem jött össze a Játékos Kft.-vel a nap végéig, mert nem írtak konkrét időpontot, hogy mikor is találkozhatnánk: én előzékényen ugyanis azt ajánlottam fel csütörtökön, hogy válasszanak ők időpontot, én teljes mértékben alkalmazkodni fogok hozzájuk. Úgy látszik, hogy ezzel alaposan feldobtam a labdát nekik. Reméljük, hogy a jövő héten végre megkapom az ajánlatot is és végre végleges döntést hozhatok arról, hogy melyik helyre megyek dolgozni.
What do you think?
Show comments / Leave a comment