Szóval két nappal ezelőtt, közel a 16 órási hazainduláshoz, a főnököm hangosan elkezdte felolvasni a „Megkóstoltuk a vaginaízű csipszet, hatalmas csalódás ért minket” című cikket.

Az írás eléggé sikamlósra sikeredett: bár mind én, mind a férfi teszterek is elismerik, valójában nem szoktunk figyelni a vagina ízére, mert „mással” vagyunk elfoglalva.

Nagyon röhögtünk mindannyian.

Mindez persze nem lett volna jó alkalom arra, hogy ez a nyúlfarknyi írás elkészüljön, de ekkor eszembe jutott, hogy a környékünkön hatalmas balhé volt egy kórházigazgató 1992 szilveszteri olvasói leveléből. Még bő 30 évvel később is röhögve idézték a helyiek a sztorit, bár konkrétan senki sem tudta, hogy mikor és milyen folyóiratban jelent meg az írás. Több évig próbáltam fellelni az ominózus cikket és végül is sikerrel jártam.

Tehát:

Dr. Novák Lászlónak, a Pásztói Városi Kórház akkori igazgatójának az állásába került az alább idézett levél, mely az Élet és Irodalom 1992. december 30-i számában jelent meg. Már egy éve közre akartam adni a cikket, amit még tavaly nyáron sikerült felkutatnom Arcanumon, de végül elfelejtettem közölni ezen igen fontos, sajtótörténeti kuriózumot a blogomon.

Szóval akkor – mintegy keretbe helyezve az 1992-es és a 2022-es írásokat -:  mi van a pinában olyan őrjítő?

A válaszért tessenek elolvasni a teljes történetet alant.