Szociális összeomlás – a társadalmi passzív-agresszív viselkedés

Megint egy olyan téma, ami személyes érintettségből született meg, de a jelenséget már több hónapja figyelem megdöbbenve.

A vacak hét után ma szinte arcul csapott az emberek rosszindulata, bunkósága. Mindenki feszült és rosszindulatú. Mindehol Covid, oltás és oltásellenesség. Annyira unom már…

Az alapprobléma:

Programozást kellene tanulnom a fentebb említett okok miatt, de az a tanfolyam, amin részt veszek ragaszkodik hozzá, hogy egy végső, “nagy feladatot” csináljak meg, ami egy középbonyolult program kidolgozása a nulláról és ide tartozik a programkód teljes dokumentálása is. Ez barátok között is 2-3 hét egy junior programozónak. Az egyetlen gond, hogy nekem nincs ennyi időm. Tovább kellene haladnom a komplexebb Mavenre, Springre satöbbi. Mert a cégem kéri és mert körülbelül az lenne az, amivel foglalkoznom kell majd a jövőben.

Írtam a tanáromnak, aki egyeztetett a főnökével, hogy speciális igényeim miatt tekintsen el a feladattól, csak kössem össze a vezető programozónkkal, aki majd megírhatná, hogy mi is kellene átvenni/megtanítani a cég igényeihez alakítva.

Kopipészteltem a kérést a vezető programozónak, aki az elmúlt egy hónapban ívesen leszarta, hogy mi van velem. Emellett próbáltam megfelelni az általa kért feladatnak, amit abszolút nem értek és nem tartok jó dolognak, de a lényeg: hogy igyekszem az egy éve, dilettáns modorban írt kalandjátékomat átdolgozni(?), bonyolultabbá tenni(?).

Végül feladtam és a tanfolyami tanáromnak hazudtam egy levélben, mint a vízfolyás. Azt mégsem írhattam le, hogy a tulajdon céges mentorom leszarja a tanfolyamot.

Három nap teljes csönd következett.

Sem a tanfolyamon nem tudtam továbbhaladni, sem a vezető programozó nem írt vissza. Ma ismét rákérdeztem mindkettőnél.

Én ezt a levelet küldtem:

Szia XY!
Bocs az ismételt zavarásért, kicsit kellemetlennek érzem, hogy állandóan ugyanazt kérdezgetem, de Z (főnök) kifejezett kérése volt, hogy heti szinten mentori megbeszélést tartsunk.
Az is az Ő kérése volt, hogy maximálisan alkalmazkodjak az időrendedhez, amit tiszteletben is tartok, mivel tudom, hogy nagyon sok feladatod van. Sajnos azonban nekem is tudnom kell valamit mondani arra, hogy miről beszéltünk, ha erre rákérdez a főnökség.
  1. Mennyire látod a jövő hetedet ilyen szempontból? Tudnánk-e találkozni?
  2. A másik dolog, hogy akkor át tudnád küldeni az új programkódot, amit kijavítottál? Sajnos a múltkor a régi verziót küldted el.
A válaszodat és segítségedet előre is köszönöm!
Üdv.:
Admin

A céges “mentorom” ezt a levelet küldte:

Szevasz!

Most remélem már tényleg a módosított fájlt csatoltam.

Bár a leírásom alapján akár meg is tudtad volna csinálni, egyáltalán nem nagy dolog.

Az oktatód kérdésére nincs válaszom, ahhoz hogy “kész” programozó legyél nem feltétlenül sok tanfolyam kell.

A jövő hetemet ugyanúgy nem látom, mint az elkövetkezendő 1 hónapot. Túl sok olyan feladat esik be amiket nem tudok előre tervezni, de nagyon sürgősnek mondják.

Én azt szeretem, ha valaki úgy tud kérdezni, hogy leírja mivel próbálkozott, milyen problémákat talált, szerinte milyen megoldás lehetne a problémára, és ezt a problémát ő miért nem tudja megoldani.

Tudom, hogy a hibakeresés nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé, de egy programozó munkájának több, mint a felét az tölti ki.

Üdv,

X

Ez igen! Ez az ízig-vérig agresszív viselkedés. Covid indukálta – természetesen. Eddig mindenki otthonra volt szorítva, most pedig, amikor mindenki mehetne, mint a szabad madár, megsértődnek, mert nem mindenki az ő igényeiket lesi, mint otthon.

Annyi, de annyi minden rossz és kicsinyes ebben a levélben.

Egyrészt amit ő kér, arra egy medior/senior developer 2-3 éves tapasztalattal már képes lehet, de egy nullkilométeres fejlesztő, tojáshéjjal a seggén nem. A másik, hogy kiskirályunk elfelejtette, hogy a feladatot a “nagykirálytól” kaptam, tehát nem jókedvemben irkálok neki, hanem azért, mert utasításba kaptam, hogy legyen hetente mentori megbeszélés. Hozzáteszem, az első hét kivételével egyszer sem volt. Még online sem. Ez az ember teljesen alkalmatlan arra, hogy emberekkel dolgozzon.

A másik, hogy akkor kérdezünk, ha nem tudunk valamit. Én erre tanítom a fiamat, erre “neveltem” a diákjaimat. Ha nem tudsz valamit, akkor kérdezd meg attól, aki tudja. Elnézést, de ha ötoldalas esszét várnék el minden kérdés után, egy embert sem érettségiztettem volna le.

A másik történet:

Néhány hónapja történt, hogy a feleségem a közeli gyógyszertárba ment be vitaminokért és a gyermekünknek tápszerért. Én a gyógyszertár bejárata mellett álltam, mellettem a fiam babakocsiban. Körülbelül 2-3 perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki taszított egyet a vállamon, majd rám üvöltött, egyik-pillanatról a másikra – átmenet nélkül:

– Nem igaz már, hogy itt kell várni. Ez itt magánlakás.

Akkor vettem észre, hogy a gyógyszertár mellett egy kis ösvény vezet egy panel bejáratához.

Esküszöm, köpni-nyelni nem tudtam. Egy ötven kilós nő jött nekem – egy kétszer akkora férfinak. Nem értem, hogy mi van az emberekkel. Magamat sem védem, jól elküldtem az anyjába a parasztot (pontosabban lekurváztam).

Annyira másként kommunikálhatnánk egymással.

És akkor a passzív viselkedés.

A tanfolyamvezetőnek írt levelemet is ide csatolom:

Kedves F!

Restellem, hogy mindig valami probléma miatt levelezünk, de sajnos most is emiatt kell írom neked.
Úgy tudom, hogy QW, a tanárom már írt neked azzal kapcsolatban, hogy szeretném a Java SE modul végét átlépve elkezdeni a Maven modult, amihez szeretném elkérni a kurzuskódot. Ezt nem azért tenném, mert nem szeretek programozni, hanem azért, mert van kb.egy-másfél hónapom, amíg éles, országos projektre tesznek és addig el kell sajátítanom a Mavent, JPA-t, Springet stb. Nem vagyok teljesen kezdő már, van egy OKJ-s szoftverfejlesztő bizonyítványom, ha az szükséges, a Java-ban írt vizsgaprogramomat szívesen bemutatom, ha azzal az utolsó fejezetet teljesítem.
Megírtam 3 nappal ezelőtt W-nek azokat az információkat, amiket kértetek tőlem, de sajnos azóta semmi haladás, pedig W ígérte, hogy speciális helyzetem miatt soron kívül elolvassa a levelemet és előregördíti az ügyet.
Mivel nem férek hozzá a tananyagokhoz, kénytelen vagyok az általatok készített videókat kijegyzetelni (egész jók egyébként), mert mást nem tudok tenni.
Eddig nagyon elégedett vagyok a tanfolyamotokkal (most kezdem az 5. hónapot), megvettem az összes videót is, illetve nagyon szeretném a további modulokat is itt elvégezni. Ódzkodok attól, hogy új, ismeretlen tananyagokat használjak, de sajnos kénytelen leszek más megoldást keresni, ha a mai nap folyamán nem oldódik meg a helyzet, mert egyszerűen nincs több időm (arról nem beszélve, hogy az előfizetésemből is elveszett 3-4 nap a várakozás miatt).
Ha szükséges, akkor a W-nek írt levelemet be tudom másolni, amiben megírtam a céges információkat.

Megértésedet és mielőbbi segítségedet előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

Admin

Válasz eddig semmi. (UPDATE – Tegnap este 21.30-kor elküldte a tanárom a kurzuskódot. Majdnem 4 nap után. Elnézéskérés nincs. A főnöke válaszra sem méltatott.) Kellemetlen és kényelmetlen helyzetben a legtöbb ügyfélszolgálat és vezető egyaránt így viselkedik (nem a rájfájzen pénzel BTW 😀 ):

Diagnózis:

Az a megfigyelésem, hogy érzelmileg egyre inkább elkorcsosulunk. Ugyanúgy hisztizünk, mint a másfél éves kisfiam. Nem értem, az okokat és a miérteket, de borzalmasan bántó, hogy hiába figyelek én és a családom arra, hogy a legnagyobb tisztelettel és megértéssel kommunikáljunk a szembejövőkkel, ha mindenki azonnal ordít és hajat tépve üvölti a másikra a faszságait.


Comments

  1. Mérnök az utcáról

    Isten hozott a versenyszférában. A multiknál is ez megy. Nemcsak az IT-ben, hanem az autóiparban is.

Hozzászólás a(z) Mérnök az utcáról bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .