Szóval, Kedves Olvasó, még élek. Ez most egy nagyon szemlesütött magyarázkodás lesz: egyszerűen elsodort az élet.

1. „Szakmai” hobbiprojektek

Rengeteg minden történt velem és az oldallal: bár a felszínen minden ugyanolyan maradt, mégis rengeteg minden megváltozott. Először is, köszönöm szépen a Dotrollnak az eddigi „támogatást”, de fiúk/lányok, költségesebbek vagytok, mint Dollár Bill két felesége a Billionsban.

via GIPHY

Szóval végül úgy döntöttem, hogy belevágok és botcsinálta devops-os szakiként én magam fogom hosztolni a honlapjaimat és programozói boszorkánykonyhámban készült projekteket.  2 VPS-t vettem 2 szolgáltatótól, de még így, éves díjjal is kb. ugyanannyira jövök ki, mint a dotrollos Cpaneles fospermetért kellene fizetnem. A szerverek beállítása és a WordPress-es vuduzás elvett 2 hetet az életemből, de szerencsére a Cseti nem röhögött ki, akármekkora baromságot is kérdeztem, úgyhogy: jelentem, 2 saját VPS beállítva, ezen kiszolgálok kb. 20 domaint, amiből kb. 3 WordPresses, 2 teljesen saját meló. Jelenleg még csak 1 Spring Boot-os program backendet hosztolok, de már legalább erre is rájöttem: a Cpanel persze esélyt sem adott, hogy Tomcat-et telepíthessek vagy admin-os jogokkal homokozhassam a saját szerveremen.

Szeretnék még egy komolyabb anyagot összerakni a VPS-ek beállításáról és pöcögtetéséről, de valószínűleg erre nem sok időm lesz a közeljövőben.

A másik, hogy sikerült egy hányadékot, szebben egy frankeinstein-es hibridet összehányni tavaly novemberben „szakmai weboldal” címén, amelyet végül most teljesen újraírtam, megtartva az eredeti UI-t és a funkcionalitást. Az eredeti HTML/CSS/JQuery/JavaScript váladékból végül egészen aprólékos munkával sikerült 2 hét alatt egy csinos, TypeScript-es Angular-os és Bootstrap-es weboldalt megírni. Nagyon torkonszartam magam, hiszen sikerült annyi funkcionalitással telepakolni a weboldalt, hogy még az egér is Fisz mollban kattan… ez persze hülyeség, de vannak benne egyéni ötletek és kreatív hülyéskedés szépszámmal. Remélhetőleg gyorsabbak is lesznek a hosztolt weboldalak annál, hogy egy századnyi emberrel megosztott szerveren ökölharcoljak a szükséges sávszélességért, mint egy magyar Mad Max. Ez a két szerver az enyém, baby. Az egyik a Victor Hugo utcában van, a másik valahol máshol Budapesten.

2. Meló és egyéb katasztrófák

Hát igen, ide is elérkeztünk, bármennyire is szerettem volna kihagyni ezt a fejezetet, de talán nem érdemtelen, ha pár gondolatot ide is firkantok.

via GIPHY

A németek most jöttek rá, hogy eszméletlen baj lesz, ha nem szedjük össze magunkat: a katasztrófa előre borítékolható, hiszen a legtöbb, még tudással rendelkező emberke július végén el fog menni és nem lehet mit tenni: addig kell betanulnunk. Én persze próbálkozom azzal, hogy egyszerre tanuljak német nyelvet és szakmai ismereteket, de baromira leszívja az energiáimat. Az előző, némettanárnőnket elvették tőlünk, így nem volt lehetőség mérlegelni: mással kellett továbbmenni. Ez a hölgy – finoman szólva – eléggé autoriter: baromi szigorú, gyakorlatilag ragozást és szavakat tanulunk. Mindig kijavít, mindig poroszos. Nem szeretem az ilyen tanulást. Mégis, a kocka el van vetve. Nincs igazán időm németet tanulni: bár kellene, egyszerűen muszáj a családdal lenni és pihenni is.

Rettenetesen nehéz megérteni az Isten útjait: tényleg próbálok minden fronton helytállni, de baromi nehéz. Gyakorlatilag egyre többet kell ülnöm: ma és tegnap szinte egész nap meeting volt. Szó szerint egyik meetingből a másikba ugráltam: rettenetes, hogy 7.30-tól 9.00-ig németül beszélsz és gondolkodsz, 9.00-től 16.00-ig angolul beszélsz és gondolkodsz és utána pedig magyarul. Az egyetlen jó dolog, hogy kezd visszatérni a betonbiztos angolom: C1 volt a csúcs, amit elértem a felsőfokú nyelvvizsgám letételekor, de most már ugyanitt vagyok: már nem fordítom az angolt, hanem kvázi második anyanyelvként, „színről színre látom”, azaz egyszerre, teljes mondatokat dolgozok fel, már nem kell magyarra fordítanom semmit sem, csak ha nyelvi ekvivalenst keresek a beszélgetőpartneremnek magyarul. Egyes kutatók szerint ez az igazi kétnyelvűség. Hálistennek most már nem zavar, ha anyanyelvi beszélő előtt kell megszólalnom. A németemben is áttörést várok 1-2 hónapom belül, de ide mindenképpen kellene gyakorlás és anyanyelvi ingerek.

A meló is egyre könnyebben megy: egyre jobban megismerjük a rendszert és a többiek is belátták, hogy nélkülünk nehéz, ha nem lehetetlen helytállni. A vezetőség ma megmondta a retro-n, hogy nem lesz új ember: az ittlevőkkel kell megoldani a problémákat. Végül megértették és kérték, hogy ne menjünk el, én azt mondtam, hogy még ezekkel a nehézséggekl is ez a valaha volt legjobb munkahelyem, nem akarok elmenni.

3. Családozás és minden más

Sikerült befizetni végül egy olasz, pontosabban Toszkán útra, éppen most fizettem be a maradék részletet az utazási irodának, amivel megint sikerült simára vágni magunkat.

via GIPHY

A gyerek hálistennek nő, mint a dudvák szteroidon, az anyagi helyzetünk lassan rendeződni látszik: bár még megtakarítani nem tudunk, de legalább a lassan egy évtizede szükséges felújításokat el tudjuk végeztetni idén a lakáson.

A próbaidőm végére megleptem magamat egy Amazon Kindle PaperWhite 5 (2021) 32 GB Ebook olvasó Reklámmentes Signature Edition-nel, ami gyakorlatilag a legújabb Kindle Paperwhite-ok Royce Rolls-a. Mindjárt vettem is rá könyveket, ezekből remélhetőleg majd a honlapra is kerülni fog egy kritika:

• Polgár Tamás – Emberi tényező (2018). Tényleg remek könyv, sokkal olvasmányosabb, mint a „hivatásos” sci-fi/thriller írók művei. Tomcattől mondjuk nem is vártam mást: intelligenciáját már akor bizonyította, amikor jópár éve Mérő Lászlóval feltörölte a padlót egy vitában. Amúgy én is dolgoztam a Rendőrséggel (én a Rendőrségen) és bizony tényleg rendben vannak benne a mindennapos rendőri dolgok. Egyetlen hibának én a végső „csavart” tartom: értem, hogy íróként valami váratlant kell húzni és értem, hogy erkölcsileg nem úszhatja meg a hacker a tettét, azonban pszichológiailag nem indokolt egy intézetis lánytól a regény végi cselekmény. Meghúzni a ravaszt (pláne egy képzetlen, lőni nem tudó személy esetén) sokkal nehezebb, mint a regényben – persze más tészta lenne, ha a regény utalna a lány körüli rejtélyes eltűnésekre vagy arra, hogy a lány állatokat bánt (ez az ún. pszichopátiás triász egyik eleme). Ezt leszámítva tényleg remek, az utóbbi évek egyik legjobban megírt magyar nyelvű regénye. Melegen ajánlom. Itt (https://dibook.hu/konyvek?tipus=type_1&kiado=publisher_411) ekönyvként 1400 Ft.

A másik szerzőt, akinek a munkáit éppen olvasom, a nagynéném ajánlotta: Vogronics András – Szenteltvíz vodkával és jéggel és Disztópia2038 című regényeibe kezdtem bele, de még folyamatban van a végső véleményem kialakulása. Nagynéném kifejezetten az előbbi munkáját javasolta. Jelenleg kb. 10%-nál tartok, de stilárisan nekem kissé szikár: itt viszont azt érzem, hogy nem volt túlzott kutatómunka a rendőrséggel kapcsolatban. A regénybeli alaphelyzet groteszk, szóval mindenképpen elolvasom. Az író webshopjában a két könyvet 2000Ft-ért vettem párban (https://disztopia2038.hu/webshop/).

Végül még egy dolog: írtam én egy novellát még amikor a Rendőrségen dolgoztam. Viszonylag jól sikerült, de hiányérzetem volt, hogy más nem olvasta el. Most éppen szájbavágott a Gabo Könyvkiadó pályázati kiírása „Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2024” címmel. Nincs túlzottan jó véleményem az írásaimról, de tudom, hogy ez a novella többet érdemel. Megkérdeztem a Csetit, hogy szerinte megfelel-e a pályázati kiírásnak a szöveg és biztatott, hogy küldjem be. Így is tettem. Elvileg június 17-ig lehet beküldeni novellát és valamikor a nyár végén lesz belőle valami. Kb. nem érdekel(t), csak a megmérettetés és a saját képességeim bírálata miatt küldtem be. Ha nyerek, lesz még szó róla, ha bukás lesz belőle, akkor borítsa jótékony homály ezt a próbálkozásomat.