Nem szeretném „kedves naplóm”-szerűvé tenni a blogot, sokkal inkább a fejemben levő több tízezer kérdésre adandó milliárdnyi választ szeretném leírni bejegyzésenként. De hát az élet történik. „Jobb inkább a tűzben égni, mint ázni a húgyban” – csak hogy egy klasszikust idézzek.

2021. április 7-től dolgozom junior szoftverfejlesztőként, természetesen „null kilométeres” vagyok. Előtte ilyesféle munkatapasztalatom nem volt. A főnökség volt olyan jó fej, hogy a nyilvánvaló hiányosságaimat tekintve is felvett és adott időt a felzárkózásra.

Jelenleg ott tartok, hogy sikerült befejeznem a Java SE modult és most várok arra, hogy a programozás-tanárom és a céges mentorom valamiféle egyességre jussanak a további tanulási irányomról. Addig is írok ide.

Az első hónap egyszerre fantasztikus és letörő hangulatba is hozott. Nincs céges licensz IDE-kre, így mindenki azzal dolgozik, amit meg tud venni. Segítség/mentor van, de egyszerre három állami projekten dolgozik, tehát nincs.

Az első hónapban igyekeztem megtanulni a Java alapjait, hogy majd továbbmehessek, feladatom eddig nem volt. A jó hír viszont, hogy rengeteg állami projekt várható, változatosak, mégis hasonlóak, tehát jó betanulási terep lesz majd a cég.

Az első pozitívum, hogy engedélyezték a home office-t körülbelül 2,5 hét után, ami kifejezetten jó. A kollégák és a főnökség segítőkészek, de érzem, hogy sokat kell még tanulnom.

Most a legfontosabb feladatom, hogy betanuljak és végre felvegyem a lépést: Maven, JPA, Spring és TypeScript, Angular. Ezek a megtanulandó dolgok. Szép hosszú lista. A „homokozó projektem” a saját, referenciaként beadott játékom kijavítása és Angular-ra átalakítása lenne, amivel eléggé nehézkesen haladok, mivel a mentorom egyszerűen nem tud időt szánni rám.

Érdekes a cég és csak remélni tudom, hogy a helyzet majd valamennyire normalizálódni fog és akkor én is tudok majd tapasztalatot és magasabb fizetést szerezni.