Pont ma egy hete, hogy írtam az álláskeresés eredménytelenségéről. Azóta eltelt egy nagyon mozgalmas hét. Ma pedig végre sikerült nyélbeütni egy álláslehetőséget: körülbelül 2-3 órája tudtam meg, hogy húsvét utántól, április 6-tól dolgozom junior Java/JavaScript szoftverfejlesztőként egy viszonylag komoly kihívásokkal és projektekkel bíró cégénél. Nem a fővárosban, de egy nemzetközileg is ismert vidéki cégnél.

De hogy lezárjam a kacskaringókat az előző álláshajsza részekből:

Az a cég, amelynek vezetője először találkozni akart velem, majd a 2 órával később írt levelemre már nem válaszolt, s pont ma egy hete írtam a mókusra – teljesen felszívódott. Szintén nem kaptam semmiféle visszajelzést az elsőként beküldött önéletrajzomra a távolabbi cégtől és az a cég sem válaszolt, aki tapasztalt Java fejlesztőt keresett, s ahová LinkedIn-en küldtem be a jelentkezésemet.

Utolsó lehetőségek egyikeként írtam egy érdeklődő e-mailt annak az utolsó helyi cégnek, aki a honlapján junior fejlesztőket keresett. Nem vártam sok jót a levéltől, mert az álláslehetőségnél olyan hosszú követelménylista volt feltüntetve, mint az adóbevallás. Meglepetésre körülbelül 5-6 órán belül kaptam egy e-mailt, melyben maga a cég vezetője(!), kellemes modorban(!!) szeretett volna időpontot egyeztetni(!!!) egy állásinterjúra(!!!!) még arra a hétre(!!!!!). Váóatyám! Gyorsan rebegtem egy hálás választ, majd egyeztetések után múlt csütörtökön (március 18-án) 9 órakor volt az állásinterjú. Nálam egy körülbelül 2 órás állásinterjú volt: 2 kört csináltunk egymás után (HR interjú a 2 nagyfőnökkel + a vezető programozóval és egy 15 oldalas A,B,C,D-s Java teszt). A tesztben voltak példakódok is: a „==” és a „new…” különbsége különféle típusú objektumokon (double, string tuti volt). Annotációkra kérdeztek még, az interfészekre vs. absztrakt osztályokra, kivételkezelésre (melyik kód fut le gyorsabban: a kivételdobós vagy az if-fel kezelt), volt példakód („mit ad eredményül..?”) a maradékos osztás eredményére, a felfelé és lefelé kerekítésre (Math.ceil vs. floor). Név szerint kérdezték a Java 8 primitívjét. Plusz a vezető programozó átnézte a GitHub-omat és elfogadta teljesítésként a 4000 sornyi programkódot tartalmazó játékomat (amit még OKJ vizsgára írtam tavaly), így „csak” ennyi volt a szakmai állásinterjú. Hétfő délutánra (mára) rendeltek vissza a végső tárgyalásra az anyagiakkal kapcsolatban.

Teljesen jófejek voltak csütörtökön: úgy nevetgéltünk, mint a haverok, kellemesen elbeszélgettünk, megkínáltak kávéval(!!!!!!) és a jövőbeli felettesem is megdicsért, hogy milyen jól tanultam eddig és hogy azért látja, hogy van már tapasztalatom a Javában satöbbi. Ehhez képest ma, mint valami jégcsap, úgy ültünk egymással szemben én és a CEO-k, a programozó csávó sehol, a neki átküldött játékom forráskódjáról azt mondta állítólag, hogy „látni, hogy vannak gyerekbetegségei”. Persze baszki, mert kezdő vagyok és a szoftverfejlesztő OKJ-n semmilyen, abszolút semmilyen segítséget nem kaptunk a programozáshoz! Írhattam volna valami tilitoli színkeverős szarságot Pythonban, ami lehet, hogy 100 kódsor is lett volna, de ehelyett tulajdonképpen saját magamtól beletanultam a Java programozásba és játékot írtam, saját történettel. Most néztem meg, 3880 sornyi programkódja van.

Ma 10 percet várattak és ezzel együtt 40 perc alatt végeztem. Semmi kedvesség, csak gépies gesztusok. Körbenéztem az éppen bent dolgozó kollégák között és döbbenten láttam, hogy idősebb srácokat tanítottam egyetemen, mint a legtöbb munkatársam. Tőlük persze semmi köszönés nem jött, csak az üveges tekintetükkel méregettek. Édes Istenem, hová kerültem? – gondoltam kifelé menet.

Nagyon felemás érzések vannak bennem. Persze, igaz, hogy gyakorlatilag 14 nap alatt találtam munkát (bruttó 10 nap után, vagyis múlt csütörtökön már szinte biztos voltam benne, hogy sikerült, de csak ma kaptam végleges választ a főnökségtől), ráadásul a COVID-19 harmadik hullámának csúcsán, a szinte teljes lezárás kellős közepén. De sajnos nem azokkal a fizetési feltételekkel sikerült megnyernem az állást, amelyeket a piaci viszonyok között kapnom kellett volna. Mondjuk ki nyersen: szarért-húgyért, kilóra vettek meg. Én meg elfogadtam, mert még ez is jobb, mint a semmi.

Először a dohogás: a Hays, a No Fluff Jobs „átlagos” informatikai fizetéseket felmérő adatai konkrétan vécépapírnak jók – legalábbis itt vidéken. A magyar fizetések meghatározása során sztenderdnek kikiáltott Hays 2019-es felmérése szerint (a 2021-es adatok ugyanezek, csak sajnos az idei dokumentumot csak regisztráció után küldi el a cég) a Junior Java SW Engineer Minimum bruttó 500 ezer maximum bruttó 700 ezer forintot keres és a tipikus összeg bruttó 650 ezer forint.

A No Fluff Jobs kimutatása szerint (s erre alapulva kértem nettó 280 ezer forintot kezdő fizetésként) a junior fejlesztői fizetések átlagának minimuma bruttó 400.800 forint, maximuma pedig bruttó 551.120 forint.

A mai magyar, vidéki valóság ezzel szemben, hogy egy friss szoftverfejlesztői OKJ-val, minimális Java tapasztalattal, két nyelvvizsgával (felsőfokú, nagyrészt aktívan tartott angollal és passzív, középfokú némettel), nem releváns doktorátussal nettó 200 ezer, bruttó 300.752 forint kezdő fizetést lehet remélni 2021-ben. A próbaidő alatt természetesen semmiféle extra juttatás nem jár. Valószínűleg utána SEM, de annyira meglepődtem az összegen, hogy elfelejtettem megkérdezni.

Az állás előnyei: kapok 3 hónap próbaidőt beletanulni a JavaScriptbe (pontosabban az Angularba), ez idő alatt van egy mentorom, aki megbeszélt időpontokban a rendelkezésemre áll és segít feldolgozni a tanultakat. Erre szükségem is lesz, mert jelenleg 0.0% tapasztalatom van a JavaScriptben, de hát innen szép nyerni, nem? Megkapom a céges Udemy-profil előnyeit és egyéb tananyagokat (ha jól értettem). Ha elégedettek lesznek velem, a fizetésem 250 ezer nettóra emelkedik. Fél év után újratárgyaljuk a dolgot és akkor, csak akkor (tehát valószínűleg 2022 januárjában vagy februárjában), 1 év munkatapasztalattal végre elérem a bruttó 421.053, nettó 280.000 forint fizetést, amit „hivatalosan” kezdőként kellett volna megkapnom.

Sokkal jobb kezdőfizetés, ha ideszúrom azt az információt, hogy a tanári fizetésem 2013 és 2017 között nettó 134.700 forint volt havonta, tehát gyakorlatilag állandóan spóroltunk és még ruhát is évente kétszer tudtam venni.

Árnyalja az összehasonlítást, ha azt is leírom, hogy a pedagógusi szakvizsga („Ped. 1.”) után ez az összeg körülbelül 175 ezer forintra nőtt, majd a pontosan mielőtt felmondtam volna, a fizetésem nettó 266 ezer forint lett. Heti leosztásban ezért cserébe 2 osztályt készítettem fel érettségire (magyarra ÉS történelemre, tehát körülbelül 120 érettségit kellett volna kijavítanom), körülbelül 22 tanórát tartottam meg (amire természetesen otthon készültem fel), átlagosan 50-60 dolgozatot javítottam ki, én vittem az iskolai ünnepségek (5 darab) lebonyolítását és betanítását, valamint megtervezését. Átlagosan heti 4 nap volt nulladik órám, amire már reggel 5.30-kor el kellett indulnom. Nem volt karácsonyom, húsvétom és nyaram sem. Összesen legalább 60-70 órát dolgoztam, de érettségi előtt akár 90 óra is összejött hétfőtől-vasárnapig. A digitális oktatás bevezetése után konstansan 80 óra fölött dolgoztam hetente – hónapokig.

Ehhez képest itt mégis kapok 3 hónapnyi énidőt és tanulhatok. Ha már lesz hétvégém, megéri. Azt hiszem, hogy mégis örülök…

Még írok egy Álláshajsza részt a tanulságaimról, de most végül lássuk a számokat:

Álláskeresés időtartama (2021. március 8. és 2021. március 22. között): 14 nap, azaz 2 hét. AZ ÁLLÁSKERESÉS SIKERESEN LEZÁRULT – jelenleg várom a belépési tudnivalókat és a munkaszerződésemet.

Beküldött önéletrajz: 6 darab.

Elutasítottak 2 cégtől. (Ebből egyet én utasítottam vissza.)

Válasz nem érkezett 3 cégtől.

Tényleges állásinterjú száma: 1.