Két hónapja taposom ezt a kurva mókuskereket. Azt hittem, hogy elég lesz, hogy 13 országra kiterjedő, EU-szintű számlázási rendszert tartottam karban és segítettem működtetni. Dehogy!

Lehet, hogy a “dr” névelőzék teszi, de ezt meg nem fogom letagadni.

Eddig is tudtam, hogy a magyar interjúztatók a “műegyetemi bully” képviselői: visszanyomtam magamban, de egyre-másra újra megmutatják, hogy így van. Kb. 4-5 interjúm volt eddig, ami másnak jó arány, de most már 4-5-6 körös interjúk lettek a “trendik”, így ez semmit sem jelent.

A hanyatló nyugaton ez úgy működik, hogy feldobnak egy problémát: tervezz egy rendszer. Véleményezz egy rendszert/kódot stb. Itthon a műegyetemi Java 2. szigorlatot várják tőled, mert ha ők végigsírták az estét anno, akkor kurvaélet, hogy neked is végig kell.

Két interjún kérdeztek tőlem threadkezelésről Java-ban.

Java 21 óta a virtuális szálakat a JVM kezeli. Ha belenyúlsz, rontasz rajta. Ez nem vélemény, ez a specifikáció. De ezt nem mondhatod el az interjún, mert akkor “nehezen kezelhető” jelölt leszel, aki vitatkozik. Szóval visszamondod a 2019-es választ, mosolygasz, és reméled, hogy ez volt az utolsó ilyen kérdés. De persze honnan a bús picsából tudná a paraszt, hogy Java 25-ben megoldották a pinning problémát, és működik a synchronized kulcsszó újra. Ő a ReentrantLockról kérdez, mert csak. Ha mondod neki az újdonságokat, ki van akadva, hogy terelsz.

Úgyhogy 2006-os szálkezelést kérdez, ami szinte hallgatólagosan kivezettek 10 éve, mert veszélyes. A Java az esetek 90-95%-ban hibátlanul kezeli a szélkezelést magától. Hiába, az évi 300k dollárért dolgozó Oracle-ös fiúk értik a dolgukat. És mindig, mindenki az gondolja, hogy ő az 5-10%-ba tartozik. Nem haver. Nem vagy Google. Neked jó lesz a default Java. A világ 5. legnagyobbtech válalltánál dolgoztam pán-EU rendszeren és nekünk is jó volt. Napi 30-50 ezer számlát adtunk ki.

Hidd el, hogy a két-öt-tízbankos rendszered, ami összesen napi 5-10 ezer tranzakciót kezel, nem igényel külön bánásmódot. “De tudni kell, mert ez egy legacy rendszer” – hümögnek. Aha, de gondolom a következő 30 évben nem is akartok változtatni rajta.

Úgyhogy marad minden. Én meg ki lettem pattintva, mert nem kíváncsi senki sem a tapasztalatra, hanem csak a Java docs-ra.

De interjúra bejutni sem egyszerű. Mielőtt ember rád néz, átmész a gépen. Az ATS keres egy szót. Megtalálja vagy nem találja. Ha te event streaming-et írsz Kafka helyett — mert úgy hívják az upstream doksiban, mert te architekt vagy és nem egy szójegyzék — a gép ejt. Nem rosszindulatból. A gép egy if-statement.

85%-os match? Ejtve. Mert az a 15% egy synonym.

A gép megtalálja a szót, pipál. Nem találja, ejt. Hogy a szó mögött van-e tudás, hogy a tudás mögött van-e tíz év production tapasztalat — ez nem a gép dolga. A gép nem kíváncsi. A gép havidíjat kap.

A legutóbbi interjúm volt a legjobb.

A 88. percben, két perccel a vége előtt, összekevertem a deadlockot a race conditionnal. Fáradt voltam. Negyven perccel korábban már tudtam, hogy ez az interjú nem úgy megy, ahogy kellene — de csináltuk tovább, mert ezt csináljuk. Az interjúztató segített. Finoman, kedvesen, mosolyogva. Igazított. Azt hittem, ez jó jel. Azt hittem, hogy aki segít, az hisz benned. Négy nap múlva jött az email. Sablon. “Nagyon sok jelentkezőnk volt, sajnos nem tudunk továbblépni.” Egyedi visszajelzést nem tudnak adni.

Ez a mosolygós gyilkos. Aki a 88. percben segít, mert már régen tudja az eredményt. A segítség nem segítség — az arc megőrzése.

Tudják már az elején. Néha a tizedik percben. Néha korábban, de nem mondják el, mert akkor mit csinálnak a maradék nyolcvan perccel? Mert a folyamatot végig kell csinálni. Mert így néz ki a professzionális toborzás. Mert megkérdezik, mikor tudsz kezdeni — pedig már tudják, hogy soha, legalábbis nem náluk.

Te meg ott ülsz, és azt hiszed, hogy ez érdemi folyamat. Hogy a kérdések relevánsak. Hogy a válaszaid számítanak. Hogy az a segítség a 88. percben azt jelenti, hogy látnak benned valamit.

Nem azt jelenti.

A rendszer tehát pontosan azt szűri ki, akire szükségük lenne. A maradék optimalizálja a szűrőt, hogy hatékonyabb legyen. Aztán csodálkoznak, hogy miért nem találnak senkit. Nem találnak senkit, mert akit keresnek, azt már az első körben kiejtették. Valószínűleg azért, mert event streaming-et írt Kafka helyett, vagy mert a 88. percben összekeverte a deadlockot a race conditionnal. Mert fáradt volt. Mert nyolcvannyolc percen át tartotta magát, aztán megbotlott egyet.

A mosolygós gyilkos meg segített. Nagyon kedvesen. Nagyon profin, nem azért, mert olyan rendes, hanem mert ha a jelölt otthagyja a bús francba, vissza kellene mennie dolgozni. Ott meg édeskevés a Java doc.

Aztán négy nap múlva elküldi a sablont.

Örökkön-örökké, amíg világ a világ és még két napig. Ámen!