Elnézésedet kérem, Kedves Olvasóm, lemaradtál a történtekről, mint a magyar életszínvonal.

December. 13-a óta, tehát gyakorlatilag 1 hónapja csak száguldanak velem az események. Mivel eléggé sok minden történt, másrészt meg a heti adagokhoz ez azért kevés, így igyekszem az eddigieket 2 bejegyzésbe összeszedni.

Szóval – legutóbbi bejelentkezésemben még írtam erről – gyors egymásutánban csináltam végig a hibrid, egy fordulós állásinterjút a céges felvételhez, utána pedig pár napon belül az adott projektre való bekerüléshez is interjúznom kellett a német projektvezetőkkel is: ez érdekes módon sokkalta nehezebb volt, mivel sem céges hozzáférésem, sem céges kultúraismeretem nem volt. Eléggé kimerültem már testileg és szellemileg is: utólag bámulatosan a „szintemen alul” beszéltem, de megértettek és be is kerültem a projektbe. Mivel eléggé elvágtam a dolgot a múltkori bejegyzésben, ezért néhány dolgot még megosztanék a nagyérdeművel, majd ugyanebben a bejegyzésben valamiféle összefoglalásszerű is következne a mostani álláshajsza tapasztalatairól. Stay tuned!

Annyi utánkövetés szükséges, hogy gyakorlatilag minden hozzáférést megkaptam, amit csak lehetséges online megadni: az onboarding rendszerhez, a munkaalkalmassági vizsgálathoz a beutalót (ami az ország egyik legismertebb magánklinikáján lesz, oda is időpontot foglaltam – ott, ahol a néhai Berki Krisztián anno kivasaltatta a heréit 😀 ), továbbá a HR-es adatlapot is ki kellett töltenem és dec.20-ig visszaküldenem. Megkaptam a hozzáférést a digitális aláíráshoz is: kb. 70 dokumentumot kellett digitálisan elolvasni és aláírni (szigorúan 1:30 perces olvasási idővel). Leszervezték az első napomat, amely január 2-án lesz: tudom, hogy kihez és hová kell mennem. Erre ráment a decemberi 19-i napom is: pluszban meg kellett igényelnem egy erkölcsi bizonyítványt is, amely éppen a mai napon érkezett meg: ezt mindenképpen meg kell majd mutatnom nekik a szerződés aláírása előtt.

Aztán teljesen kiégtem: annyi erőm volt csupán, hogy minden szükséges dokumentumot és bizonyítványt összekészítsek egy halomba, de aztán lázas betegség ON… teleportáltam 5 napot és csak a szilveszteri napon volt annyi erőm, hogy írjak egy tisztességes bejegyzést a blogra. Tényleg durva családi hajcsiparti volt: a feleségem, én és a gyerek is lázasan feküdtünk napokig: cserébe se karácsonyfaállítás, sem tisztességes bevásárlás, se rokonlátogatás nem volt. Covidgyanú, kiskarácsony! Azbesztmegbaszta. 😀

A január 2.-án kezdődő onboarding eléggé érdekes: egy kiégett, senior kollégára bíztak, aki 5 éve nem követi nyomon a belépési folyamatot. Hát sikerült nagyjából mindent elrontanunk együtt, amit csak lehetett: nem kértünk fotót, így nem volt belépőkártyám sem, mivel nem volt mivel feltölteni az első oldalát.

A kódjaim nem voltak: az angol nyelvű ügyfélszolgálattal beszélgettem, körülbelül egy hétbe telt, mire be tudtam lépni a legtöbb alrendszerbe. Csak egy regular laptopot kaptam, agyonszabályozott hozzáféréssel, amivel nem lehet fejelszteni, mert nem érek rá 3 napot várni arra, hogy engedélyt kapjak egy program telepítésére Berlinből – a fejlesztői laptop automatikus admin jogosultsága pont ezt igyekszik megkönnyíteni.

A napi megbeszélések már 2 hete mennek a német csapattal: holnapig én vagyok az egyetlen magyar fejlesztő a csapatunkban. Szeretnék beszámolni arról a különleges helyzetről, amelyben jelenleg vagyunk. Nemrégiben kiderült, hogy a német kollégáink közül többen is leépítésre kerülnek, ami jelentős változásokat hoz a csapatunk működésében.

A legnagyobb kihívást a nyelvi akadály jelenti. A német kollégáim többsége nem hajlandó angolul kommunikálni, ami nehezítette a kommunikációt, és most, hogy ők távoznak, ez még inkább érzékelhető. Fontos lenne az angol nyelv használata, hogy mindenki számára érthető legyen a kommunikáció, különösen most, hogy a magyar fejlesztők veszik át a németek feladatait.

A leépítések miatt a projektmenedzsment és a scrum feladatok is ránk hárulnak. Ez különösen nagy kihívást jelent, mivel a scrum master gyakran hiányzott, és nem alakult ki egyértelmű helyettesítési rendszer. Most nekünk kell gyorsan alkalmazkodnunk és átvennünk ezeket a feladatokat anélkül, hogy erre felkészültünk volna.

A kulturális és módszertani különbségek még jobban előtérbe kerülnek a változásokkal. Míg a magyar fejlesztők gyakran rugalmasabbak és alkalmazkodóbbak, addig a német munkastílus szervezettebb és tervezettebb. Ezek a különbségek további kihívásokat jelentenek a munkafolyamatok és a döntéshozatali mechanizmusok terén.

A technikai és szervezeti átállás szintén kihívást jelent. A német kollégák által használt eszközök, platformok és munkamódszerek nem mindig egyeznek meg a miénkkel, és ez az átállás bonyolulttá és időigényessé teszi.

Holnap jön az új fejlesztő, igyekszem őt bevezetni a rendszerbe, amit még magam is tanulok. Hiába, izgalmas folyamat ez az onboarding! 😀