Tudom, hogy valószerűtlennek tűnik, Nyájas Olvasó, hogy ismételten különvéleményt írok – ráadásul annak másnapján, mikor már egy ugyanolyan típusú bejegyzést publikáltam, de a hétvégén a feleségem és a gyerek az anyósoméknál vannak, így mindenre, amire eddig nem volt időm, igyekszem bepótolni: előretanultam a tanfolyamon, spamcsapdát építettem a feleségem honlapjába, kitakarítottam az erkélyünket a felesleges dobozoktól ésatöbbi.

Mindenképpen írni szerettem volna a Cséplő Gyuriról, mivel egyrészt mára kultfilm státuszt vívott ki magának a magyar dokumentumfilmek között, másrészt pedig hasonló élethelyzetben vagyok, mint Gyuri. (Erről majd később, egy másik bejegyzésemben fogok írni). Én magam ezt a filmet mindösssze 3-4 hónapja láttam először, de olyan sűrű és mély mondanivalója van, hogy csak három részletben tudtam megnézni.

A film teljes terjedelmében, ingyenesen – legális keretek között – sajnos nem elérhető jelen sorok írásakor. A Nemzeti Filmintézet a nagyobb ünnepekkor gyakorta szokott ideiglenesen, remek minőségben feltölteni digitalizált filmeket a videómegosztókra, érdemes akkor megnézni a kínálatban, mert remek film. A YouTube-on csak egy rövid részletet tudtam fellelni:

1. Alapadatok, érdekességek

A film 1978-ban készült, rendezője az általam rendkívüli módon tisztelt és 2001-ben meghalt Schiffer Pál, akinek egy késői munkáját, a Videoton-trilógiáját (1991-1998) már elemeztem. Jelen film Schiffer korábbi érájából származik. A MaNDA szerint:

“A hetvenes években játszódó dokumentum-játékfilm Cséplő György, az intelligens, ambiciózus cigány fiú »fejlődésregénye«. A két elemit végzett 18 éves fiú két társával fölkerekedik Németfaluból, hogy Pesten munkát keressen, s egy kis félretett pénz segítségével kitörhessen a putriból, siralmas léthelyzetéből. Analfabéta társai hamar hazatérnek, de Gyuri marad. Több helyen dolgozik, becsületesen tanul, végigjárja azt a kálváriát, amit a városban dolgozó cigányok legtöbbje. A szegénységről és az előítéletekről nyert döntő tapasztalatait azonban nem a munkapadok mellett, hanem a téglagyári magyar munkások szűkös »putrijaiban« szerzi. Hazatér, mert hiányoznak régi barátai, de egy idő után úgy dönt, megint elindul »világot látni«.”

Szintén nem tudom belinkelni, de a “XXI. század” című RTL Klubos műsor foglalkozott a film utóéletével 2019 júniusában. Abban az adásban Gyuri unokahúgát, a filmben is a főszereplővel Budapestre tartó Istvánnak a lányát szólaltatták meg. Hamarosan kiderült, hogy Gyuri – ellentétben a filmben sugallott dolgokkal – sajnos nem jutott el ismételten Budapestre, mivel a film bemutatása után körülbelül fél-egy évvel tüdőbetegségben (valószínűleg TBC-ben) meghalt. A cigánysorból még sikerült kijutnia, de Németfaluból, a községből, ahová a nyomornegyed tartozott, már nem. Az általa OTP-hitelre vett kádárkocka a főszereplő halála utántól (1978 szeptemberétől) 2021 februárjáig lakatlanul állt. Maga a ház így néz ki ma (a megkereséshez a “XXI. század” című műsor felvételeit használtam fel).

Cséplő Gyuri 1978 szeptemberi halála után (25 éves volt ekkor), egy özvegyet és egy fiút hagyott maga után. Ifj. Cséplő György még él, 1978 júliusában születhetett (a “XXI. század” című műsor információja szerint – megmutatniuk nem sikerült, mivel nem állt kamera elé), de mivel az özvegy nem tudta fizetni a megvett ház kölcsönét, így kilakoltatták Gyuri örököseit, akik egy akkor jobb, manapság már putriszerű házba költöztek Becsvölgyén, az erdő mellé. A testvérek velük tartottak.

A filmben is szereplő özvegyről nem sikerült további információt megtudnom: egyes források tudni vélték, hogy a férje után halt, de valószínűbbnek látszik, hogy mivel a “kisfiuk” még él, így az assszony is életben maradt és Becsvölgyére költözhetett, ahol felnevelhette a gyerekét. Ez utóbbi tűnik számomra valószínűbbnek, hiszen férje egyedül fekszik sírjában, ami elhunyt házaspárok esetén valószínűtlen.

További érdekesség, hogy dacára a nemzetközileg is sikeres dokumentumfilmnek, Cséplő Gyuri sírja szinte teljesen elveszett a németújfalui temetőben. A sír helyét csak a temetőnyilvántartás alapján sikerült megtalálni, s évtizedek után 2015. július 25-én a Független Színház és a Nők a Jövőért Egyesület “Szekértolók” című, országosan meghirdetett pályázatának keretein belül állították helyre.

Cséplő Gyuri sírjának rendbetétele (Forrás: http://fuggetlenszinhaz.blogspot.com/2015/09/cseplo-vandormozi-akcio.html)

2. Gyuri, a bátor felfedező

Bármennyire is közhelynek tűnik, de minden egyes elemzés kiemeli a főszereplő fiú karakánságát, kitartását és éles eszét. Gyuri egyszerűen nem illik bele a korszak cigányképébe: a fiatalember nem végzett iskolákat, mégis szavaiból, megnyilatkozásaiból valamiféle tapasztalat, bölcsesség árad. A nagyváros sem tudja megrontani és megváltoztatni ezt a fiút. Nem igénytelen, nem mosdatlan, nem elmaradott és mer nagyot álmodni.

Társai szószólója lesz, a cigánytelep eszévé válik – dacára a pár általános iskolai osztálynak, amit elvégzett. A többiek ráhagyják a beszédet és Gyuri gyakorlatilag vezeti is a társait: ha kell, akkor az új téesz-agronómussal disputál arról, hogy a cigányok miért vannak kirekesztve a KISZ-tagságból, ha kell, akkor a megyei tüdőorvost kérleli udvarias modorban az öccsének szánt táppénzért. Nem retten meg a bőrszíne alapján ítélkező rendőröktől, munkafelvételis bácsiktól sem. A kitörni készülő kocsmai tömegverekedés közepén is megőrzi a józan eszét és érvel, szavakkal védi magát a vérszomjas csőcseléktől, akik őt és a barátait fenyegetik. Átnevezteti a cigánysort Jókai utcává és távolabbi tervei közé tartozik, hogy felszámolja a nyomort, ami a földijeit sújtja. Gyuri állja a sarat, bárhová is kerüljön. Nem rajta múlik, hogy teste gyenge és már nem tudja végrehajtani a terveit.

Szinte népmesei alaknak hathat ez a vékonycsontú, bajuszos fiatal felnőtt, akit olyan aura leng körül már a film első perceiben is, mintha sebezhetetlen lenne. Viszont a feleség aggódó szavai szinte diszharmonikusan kettévágják ezt az érzésünket (pontosan 8:34-nél): “Sokszor nagyon rosszul van éjjel [Cséplő Gyuri], meg nappal is. Már decemberben azon féltem, hogy meg is hal, olyan rosszul volt. Mégis még él [? – ezt nem értettem tisztán].” Csak a film utóéletét megismerve látjuk, hogy a filmen látott férfi már halálos beteg: valószínűleg a kamera és a családja miatt tartja magát fájdalmai közepette. A tüdőorvos kertelés nélkül megmondja neki és az öccsének, hogy egyikük sem alkalmas nehéz fizikai munkára.

Gyuri – talán érezve, hogy nem lehet sok neki hátra – mégis nekivág a nagyvilágnak. Schiffer esszéje szerint (83. o) a férfi már előbb is megpróbálkozott volna a nagyvárossal, de a filmforgatás ügyei miatt erre várnia kellett. Végül hárman vágnak neki a nagyvilágnak: a két társ csak Gyuri unszolására indul neki.

3. Gyuri, a nagyváros része

A film forgatás legizgalmasabb szelete lehetett, amikor a három, szinte gyerek szereplő Budapestre ér. A rendező szándékosan akarta elkerülni, hogy “belenyúljon” a történetbe, így Gyuri és társai ténylegesen szinte terv nélkül rohangálnak a városban. Mennyire végzetszerű, hogy még alig lépnek ki a Déli Pályaudvar épületéből, máris igazoltatják őket az ott posztoló rendőrök – azok, akiktől csak segítséget vártak volna? A tapasztalatlan, eddig semmit sem sejtő fiatalok még összedobják , amilyük van egy diákszállásra – egyetlen éjszakára, de mind ők, mind a nézők szinte összekapcsolódunk gondolatban: tudjuk jól mi is, hogy a másnap ugyanolyan kilátástalan lesz számukra, mint az aznap.

Itt látszik meg a társak és Gyuri közötti hatalmas lelkületi különbözőség: a társak egyike (az öccs) hosszasan, órák hosszat fürdik és áztatja magát a melegvízben – nem számít számára az, hogy a többiek még nem fürödtek le, vagy hogy milyen tervet gyártsanak holnapra. Csak a mára gondol mindegyikük, Gyuri azonban résen van és tervez, számítgat. Számomra ez a rész a film csúcspontja: hihetetlenül érzékenyen filmezett pillanat, ami előrevetíti, hogy ez egy olyan mese lesz, ami rosszul fog végződni.

A munkakeresés folyamatát már több nyilatkozó és elemző is analizálta, így én erről nem is szeretnék beszélni. A társak – látván, hogy milyen körülmények között kellene helytállni – inkább visszasomfordálnak a komfortzónába, az akolmeleg közé, ahol majd két féldecivel “megszögelt” sör között mesélik a pesti történetet, mint életük legnagyobb butaságát, amit valaha is megléptek.

4. Gyuri, a tragikus hős

Gyuri magára marad és jönnek sorban az élethazugságok: a munkájába bevezető lánynak a téglagyárban azt mondja: nincsen felesége. A mindennap erőn felüli teljesítést kívánó, a főszereplő gyenge fizikumát egyre inkább próbára tevő téglagyári munka elől Gyuri egyre többször menekül haza: “táviratoztak értem” – mondja az idősebb, őt pártfogoló úrnak, amikor számon kérik, hogy miért hagyott ki egy hetet és miért kedden veszi fel a munkát? A fiú megpróbál kitartani, de a múltja, a gyökerei egyre inkább indaként húzzák vissza a cigánysorba.

Gyuri egyedül van: hiába beszélget lováriul (vagy beásul) vele a roma értelmiség színe-java, hiába költözik új munkásszállóba, jobb körülmények közé. Végül mind a főszereplő, mind a néző számára egyre világosabb lesz: Gyuri kudarcot vallott, csak még nem akarja beismerni magának. Most már csak a tettetésre, a látszat fenntartására, a külsőségek kicsiszolására – a szépítésre lehet némi reménye: egy új farmert szerez a lengyel piacról és taxival viteti haza magát 300 kilométerről. Mindez úgy láttatja, hogy a népmesei hős teljes diadalt ült a nagyváros felett és csak hazajött egy cseppecskét megpihenni a harcok után. A valóság azonban az, hogy a film végi ünnepi tor inkább a kudarc valamiféle csendes, keserédes beismerésévé válik. Gyuri pedig nem is marad adósunk a magyarázattal: hiányzott az asszony, a szex, a társaság, azért jött vissza. Valójában a támogató közeg teljes hiánya okozta a gondot: ahogyan a meleg családi légkör ellenére Kareszt elveszejtette a kitartás hiánya, így Gyuri esetében is pepitában ugyanaz a helyzet: a szívós akaraterő, támogatás nélkül nem elég a győzelemhez.

A Kádár-korszak társadalmában az álmodozó Gyuri nem győzhetett: a kirándulás mind anyagilag, mind erkölcsileg sikertelen volt. A mindenképpen kitörni vágyó, ámde visszatérő Gyuri gyanút keltett a társaiban: már nem tartozott a cigánysorba, de a városban sem fogadták el. Ahogyan az egyik elemző mondta: “Gyuri elveszítette a cigánysori védőhálót, amikor Pestre ment”.

5. További gondolatébresztő anyagok

A filmről számtalan beszélgetés, anekdotázó műsor született. A meghívott szakemberek a film szinte minden aspektusát kielemezték és értelmezték. A legutóbbi, talán legnagyobb fókuszú beszélgetést itt lehet meghallgatni. Ebben Gyuri egyik rokona mellett a filmen dolgozó szakemberek és szociológusok, romológusok is részt vesznek.

Emellett érdemes elolvasni Schiffer saját maga által írt esszéjét is a forgatásról. Itt lehet jól megérteni, hogy a rendezői szem milyen szemüvegen keresztül látja a filmet (maga a cikk a 83. oldalon kezdődik):

https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/10922/default/doc_url/filmkultura_1977_evfolyam_6_szam.pdf

6. Összegzés

A Cséplő Gyuri egy olyan film, amely egy látszólag identitásvesztett hős külső és belső vívódásait tartalmazza a valahová tartozás érzéséért. A film mindenképpen megnézendő, bár azt javasolnám, hogy hagyjunk időt a látottak leülepedésére.