Olvasási idő: 7 perc. Pont a melóhelyen derült ki számomra (igen, még megvan az állásom, de most nem erről szeretnék beszélni – Admin), hogy kéttucatnyi fiatal, életerős, műszaki végzettségű férfi és nő között senki sem beszél olyan szinten angolul, hogy megértesse magát, vagy csupán csak el tudjon olvasni egy közepestől nehezebb szakszöveget. Senki, csupán szerénységem.
Olvasási idő: 6 perc. A férfi tanárok legtöbbször azt híresztelik, hogy ők bizony téglafalak, melyen nem hatol át a diákok problémája. Én magam is ezt hittem egészen addig, amíg Inez, a túlkoros tizenegyedikes halálhíre el nem jutott a tanáriba egy október végi napon. Inez (UPDATE – a lányt természetesen NEM Ineznek hívták) volt – itt
Olvasási idő: 4 perc. Ez már a második „hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi
Olvasási idő: 5 perc. Figyelem! Pedagógus voltam és lélekben az is maradok, szóval ez az írás (jó)néhány tanár nézőpontját fogja bemutatni. Valószínűleg a legtöbbjük már nem tanít. Sarkítok, torzítok, ironizálok plíz-plíz ne sértődj meg, tényleg nem neked szól! Pedagógusként/oktatóként dolgoztam az elmúlt évtizedben, szóval akár valamiféle szagértés(!) is kerekedhetne ebből a blogbejegyzésből. Nem fog. Csak