Olvasási idő: < 1 perc. Hát szóval ilyen, amikor nyitott szemmel megyek a melóba. Az Államkincstár(!) parkolójában állt ez a csoda, majd kiesett a szemem, annyira megtetszett. Nem volt könnyű megörökíteni az – rendszám alapján tudom – 1984-es Citroën 2 CV 6 CLUB-ot (másnéven “Kacsát”), de megérte. Közkinccsé teszem, Ti is gyönyörködjetek benne. Annyira buhera, hogy
Olvasási idő: 7 perc. Szóval indul a második hét is, melyet hivatásos programozóként tölthetek el. Az előző hét optimizmusa még erőteljesen élt bennem, amikor a hét elején munkába jöttem. Hétfő Hétvégén nagyobb országjárásra indultunk a szüleimhez Nógrádba, végül tegnap este 20 órára értünk haza, pont sikerült kipakolnunk a vásárfiát, mielőtt mindannyian bezuhantunk volna az ágyba.
Olvasási idő: 10 perc. Ezzel a bejegyzéssel újtára indul tehát “A szegény kis programozó szimbolista klapec nyöszörgései” vagy rövidebben “Progklapec” nevű sorozatom, mely a “második első junior fullstack developer” programozó állásom próbaidejét mutatja be a nagyérdeműnek. Ideális esetben, “happy end” esetén (így lesz!) véglegesítve leszek és nagyobb lesz a fizetésem. Vágjunk bele együtt tehát ebben
Olvasási idő: < 1 perc. Ma láttam a legmagyarabb feliratot egész életemben. Egy 2000-es, ezüstmetál BMW 318Ci kesztyűtartójának fedelére rakta ki a tulajdonosa a következő életbölcsességet – szigorúan helyesírási hibával 🙂 . Amikor kómás fejjel megláttam, annyira röhögtem, hogy még a könnyem is kicsordult, aztán később megláttam benne a keserédes iróniát.
Olvasási idő: 6 perc. Ez a hét inkább munka és próbafeladatok szempontjából volt tele és – abszolút értékben – nem történt annyi minden, mint az előző hetekben. Hétfő-Csütörtök A múlt hétvégén (talán pénteken) kezdtem el kidolgozni a “Játékos Kft.” által adott feladatot: egy CRUD-ot vanilla PHP backenddel és Vue.Js + TypeScript frontenddel. Én kis naiv,
Olvasási idő: 7 perc. Szóval, hogy stílszerű legyek: Admin vagyok, péntek óta hivatásos programozó. Ez azonban nem jelenti az álláshajsza végét. De nézzük a hetet “röviden”. Hétfő és kedd Borzalmas lázzal és hidegrázással, extrém köhögésekkel ébredtem hétfő reggel. Bár nem szerettem volna, muszáj volt egy hét szabadságot kérnem, mivel nem engedhettem meg magamnak a táppénzt.
Olvasási idő: 3 perc. Akkor lett elegem a modernizmusból, amikor megnéztem a borotvapengék árát: most már 5 darab Wilkinson Hydro 5, darabonként körülbelül 1 hónapig használható borotvapenge-szett közelebb volt a 7 ezer forinthoz (vagy ahogyan a Kaliber-fórumon csúfolják: fingtallérhoz). Rettenetesen mindegy számomra, hogy Gillette vagy Wilkinson, szóval első lépésként a tizenpár éves korom óta bevált
Olvasási idő: 7 perc. Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a “legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál. A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem
Olvasási idő: 3 perc. Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé
Olvasási idő: < 1 perc. Na szóval, akkor boldog újévet kívánok a blog olvasóinak. Bár hivatalosan ma és holnap még szabadságon vagyok, szóval igen csak takaréklángok égek ma, de amikor elvittem a gyereket a bölcsődébe, valamin megakadt a szemem, amit muszáj volt itt közzétenni. Nem, nálunk nem szoktak egymásnak “boldog karácsony” vagy “boldog új évet