Olvasási idő: 7 perc. Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a „legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál. A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem
Olvasási idő: 3 perc. Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet: Van állásod. Véglegesítve vagy. Képes vagy elvégezni a melódat. A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál. A főnököd normális, sőt emberséges veled. Mégis mennél. Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé
Olvasási idő: < 1 perc. Na szóval, akkor boldog újévet kívánok a blog olvasóinak. Bár hivatalosan ma és holnap még szabadságon vagyok, szóval igen csak takaréklángok égek ma, de amikor elvittem a gyereket a bölcsődébe, valamin megakadt a szemem, amit muszáj volt itt közzétenni. Nem, nálunk nem szoktak egymásnak „boldog karácsony” vagy „boldog új évet
Olvasási idő: 3 perc. Szóval úgy esett a történet, hogy 2 napra végül is anyósomék elvitték a trónörököst, így volt időnk pihenni kivert kutyaként rohangálni a boltba/takarítani és – közel 3 évnyi kihagyás után – megnézni egy filmet a moziban. Megígértük egymásnak, hogy az Avatar 2.-t meg fogjuk nézni, ha törik, ha szakad, mert a
Olvasási idő: < 1 perc. Szóval éppen megint dühöngök – általában már nem szoktam ennyire kivetkőzni magamból, de a ma az elmúlt év legcsalódáskeltőbb eseménye következett be. Szóval a ma végre felhívtam az őrnagy asszonyt, aki e-mailezett velem a díjátadóval kapcsolatban. A telefonban a csaj csak hebegett-habogott: olyan váratlanul érte a hívás, mintha kivillant volna
Olvasási idő: 3 perc. Körülbelül háromnegyed éve kezdtem újra templomba járni. A majdnem-válásom után úgy éreztem, hogy hálával tartozom az Úrnak, mert megmentette a családunkat a széthullástól. Nem gondolkodtam sokat, abba a templomba kezdtem járni, melyben az egyházi esküvőnk is volt és ahová az utcajegyzék szerint tartozunk. Katolikus vagyok, az a fajta, aki nem lázadozik
Olvasási idő: 3 perc. A héten egy szomorú apropóból kellett néznem a híreket: az egyik hivatásos, pécsi rendőr kollégánkat elfogták, mert megalapozottan gyanúsíthatóvá vált a pécsi és néhány budapesti bankrablás kapcsán. Ez rendkívüli megtörte az amúgy sem rózsás morállal rendelkező kollégáim hangulatát. Mint egy, a Rendőrségnél „fegyverviselés nélküli szolgálati jogviszonyban” dolgozó alkalmazott, pontosan látom, hogy
Olvasási idő: 3 perc. Sajnos megint csak egy helyzetjelentős blogbejegyzésre futja az időből és az energiából. Annyi ennek a haszna, mint a monitoron egy nyújtódeszkának. De mivel sikeresen elsinkófáltam a blog egyéves évfordulóját, úgy gondoltam, hogy legalább ennyivel tartozom a „népes” olvasóközönségemnek. Eltelt egy újabb „választás” is, jómagam – a pedagógus-optimizmus maradékaitól áthatva – még
Olvasási idő: 6 perc. Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai,
Olvasási idő: 3 perc. Mára éppen berendelte a MÁK feleségemet, hogy valami rettenetfontos papírt autografáljon és én persze itthon maradtam a gyerekkel, mert hát ki más? Pont úgy alakult a dolog, hogy hallomásból és látásból már ismerem a gyerek kedvenceit, de persze teljesen már kajálás közben, kikapcsolt aggyal bámulni egy rózsaszín cickányt, míg teljesen más