lelki fertőtlenítés
2025.04.04.
belső blogbejegyzés, amit nem küldök el senkinek – magamnak írom, hogy ne veszítsem el önmagam 2025 eleje. A naptár szerint sem telt el sok idő, és mégis, olyan érzésem van, mintha éveket öregedtem volna belül. Nem szakmailag – emberileg.Március környékén még azt hittem, hogy stabil vagyok. Most azt érzem: egy vékony pallón egyensúlyozom, alattam a
- 2025.03.04.
Volt időm átgondolni az előző kudarcot: de akárhogyan is töröm a fejem, bizony 2/3-ad részt nem rajtam múltak a dolgok. Buktatási körülménynek venni (100%-os írásbeli vizsga mellett), hogy “nem eléggé magabiztos volt“, meg hogy “döbbenten láttuk, hogy nincs ipari tapasztalata” dacára annak, hogy minden specifikus kérdésre megfeleltem példásan úgy, hogy hivatalosan csak JS-ből és Angularból
- 2025.02.03.
Az elmúlt hét több szempontból is rákényszerített, hogy újragondoljam a karrieremet. Egy csütörtök esti e-mail volt az első láncszem: egy üzenet, amelyben egyértelműen engem tettek felelőssé egy technikai döntésért. Azonnal válaszoltam, igyekeztem tisztázni a helyzetet, de a lényeget nem változtatta meg: nálunk az is egyéni hekkelésnek számít, ami máshol iparági sztenderd. Másnap a “megbeszélésen” persze
- 2024.10.26.
Nem újdonság, amit itt írni fogok. Szeretett tanárnőm, kezdő írói szárnypróbálgatásaim előtt, közben (még 2007-ben) jó előre figyelmeztetett, hogy “XY vidéki városban esélytelen megjelenni, mert nyugdíjas-irodalom” van. Akkor még nem értettem, hogy ezt nem degradációképpen mondta, hanem ténymegállapítás gyanánt. Csak, mert ez a ténykérdés. Na jó, nem ilyen egyszerű: a szépkorúak tömege az egyetlen réteg,
- 2024.10.17.
Tegnap újabb szívszorító hírt kaptam: egy motoros vesztette életét a 21-es főúton, nem messze attól a helytől, ahol éveken át éltem. Ez már a harmadik ember a faluból, akit közlekedési baleset ragadott el. Három különböző élet, három egyedi sors, de mind ugyanarra a végzetre jutott: a sebesség vált az életük végpontjává. A 21-es úton történt
- 2024.10.08.
Tegnap este – gyanútlanul, mint a levegőben felejtett szívlapát – eltalált A Bálna. Régóta szerettem volna megnézni, de hol az egészségügyi gyíkok, hol a szerverem, hol a most induló webrádióm vette el az időmet. Tegnap végül letöltöttem és aztán olyan 22:30 elkezdtem nézni. Éjfél utánig tartott, mert egy szuszra néztem meg, belepörgetés nélkül. 15 éve
- 2024.09.27.
Van egy ötéves fiam. Egy kis őrült, tele élettel és lendülettel. Ha nem lenne, most talán nem is érteném, mennyire kegyetlen tud lenni a sors és milyen őszinte humorral szúr oda, ha éppen arra van kedve. Két éve próbálunk neki testvért adni, a feleségemmel minden megteszünk, amit csak lehet. A női oldal “‘hiányosságait” feltételezte a
- 2023.09.18.
Szóval felmondtam – ismét. Annak ellenére, hogy egyetlen idegszálam sem kívánta és annak idején mondtam, hogy inkább odaszögezem a kezem az asztalhoz, mintsem felmondjak – mégis beadtam a felmondásom. Az élet pedig hoz furcsa helyzeteket. Elöljáróban: nem én akartam menni, de múlt hétfőn 09.11-én (hangulatában passzol az e napon történt másik esemény is) eléggé jól
- 2023.08.04.
Bevallom, hogy nehezen vágtam bele ebbe a bejegyzésbe. Rendkívüli módon kifáradtam a múlt héten és a mostani hét elején is – dacára annak, hogy szerda óta szabadságon vagyok és legközelebb hétfőn megyek. Gyakorlatilag másfél napot aludtam. Valami nagyon félrement a munkahelyen. Valamit nagyon félrenéztem. Több héttel ezelőtt már meg akartam írni a problémáimat, de akkor
- 2023.07.23.
Szóval megint alibibejegyzéssel próbálom enyhíteni a blogon, elemi erővel feltörő kommentáradatot (0 db), melynek témája: “hová tűntél?” Jelentem, éppen túldolgoztatnak. Történt éppen egy hete, hogy kedvenc kisfőnököm és a nagyfőnök, valamint a legtöbb fejlesztő éppen nyaralni mentek. A főnökség esetében ez az időszak 2 hét volt. Igen ám, de nehogy az a maréknyi fejlesztő (3 fő
