Olvasási idő: 3 perc. Elérkezett ez az idő is. Még februárban kezdtem ez a sorozatot, tehetséges, de állástalan programozóként. Most már véglegesített, junior PHP programozó vagyok. Ez az időszak eléggé megterhelő volt a számomra, de hogy méltó lezárást adjak a Progklapec sorozatnak, így megpróbálom összefoglalni mindazokat a tanulságokat, melyeket ebben a közel fél évben gyűjtöttem.
Olvasási idő: 5 perc. Szóval bevallom, hogy csak az alkalomra vártam, hogy valamiféle, nem a programozásról szóló írást elkövethessek. Ez hosszú lesz, megint szigorúan önvallomás jellegű. Talán pár embernek, akik nem rettennek el a fekete betűdzsungeltól, érdekes lehet. Olvastam egy remek cikket, melyben 3 tanárt (nőket – ez valamiféle nemi összetételt súghat a tanár szakmáról)
Olvasási idő: 4 perc. Szóval éppen szörföztem a weben és unatkoztam. Mióta először állást kerestem, 2013-ban random időpontokban rákerestem a Fejvadászra, arra csokornyakkendős, nagyon elegáns, de közben nyegle férfira, akinek éles nyelve azonnal levett mindenkit a lábáról. Legutoljára 2020-ban kerestem a cikkeit és a nyilatkozatait, de akkor halálos csend volt. – A Covid… biztosan a
Olvasási idő: 8 perc. Eljött tehát ez is: a próbaidő vége. Mácius 1-je óta vagyok hivatásos programozó, ehhez végül közel 3 évnyi tanulás szükségeltetett. A 3 hónapos próbaidőm szerdán hajnalban jár(t) le: ahogyan ígértem 3 hónappal ezelőtt, minden hétről bejegyzés formájában számotam be. Ez 14+1 bejegyzést jelentett, hiszen leírtam a két munka közötti átmenetet is.
Olvasási idő: 7 perc. Szóval ez is elérkezett: a utolsó teljes hét a próbaidőből. Itt most tényleg látok sanszot a maradásra: nem csak valami uniós pénzt akarnak felnyalni utánam. Bár hivatalosan a próbaidő jövő szerda éjfélkor telik le, de mivel a pünkösd miatt csak kedden jövünk újra dolgozni a péntek után, így ha el akarnak
Olvasási idő: 6 perc. Rettenetes hétvégém volt, egy rokonnal sikerült összeveszni egy régi sérelem miatt – az én hibám ebből, hogy felültem a provokációnak és a oda-odaszólogatásnak. Alig pihentem, alig tudtam valami értékelhetőt csinálni a hétvégén. Szinte öröm, hogy munkába kellett jönnöm: a munkaterápia jól kezeli a stresszt. Hétfő Unalmas, szar, kásás-esős idő. Semmi
Olvasási idő: 5 perc. Szóval ismét új hét. „Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell„. – írta Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényében. Most tisztán érzem a kínjait. A hét – amennyire az elmúlt hét alapján meg tudom állapítani – nyugodtnak ígérkezik. Amit így hétfő reggel előre látok: lesz egy cégbemutatós
Olvasási idő: 5 perc. A háromnapos hétvégén alig ültem a számítógéphez: próbáltam egy Flappy Bird-szerű, a gamifikiációban használható programot írni, de végül is annyiban hagytam. A gerincem és a derekam valahogyan helyrejött a hétvégén: lemostuk az ablakokat, kimostuk a függönyöket és felolvasztottuk, majd kipucoltuk a hűtőszekrényt. Emellett vagy 10 adag ruhát kellett kimosni: még leírni
Olvasási idő: 10 perc. Új hét, régi érzelmek és hangulatok. A mostani hét már a mentorom és segítőm nélkül kezdődik. Pénteken ugyan nem voltam, de hétfő reggel bejövetelemkor már láttam az egybepakolt MacBook-ot a kiegészítőjével együtt: nincs többé Geri a cégnél. Talán tőle kaptam a legtöbb segítséget, hozzá fordulhattam, ha valamit nem értettem: furcsa lesz
Olvasási idő: 8 perc. Lao Ce címben olvasható szavaival kezdem a hetet (miért, hát mondhatta volna ő is?) és azzal, hogy ismét végigdolgoztam a hétvégét is – saját projektekkel. Teljesen kezdi megadni magát a derekam: a nejem szerint ez kezdődő ülőideg-gyulladás, a kezemen is kezd kijönni az ínhüvelygyulladás. Gyors egymásutánban fejeztem be a 2 órás