Olvasási idő: 4 perc. Ez már a második „hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi
Olvasási idő: 3 perc. Bevallom, ténylegesen csúsztatok. Most nem azokról a Fényesen Csillogó, létükkel a világot megaranyozó embermillókról beszélek, akik már a fényben vannak. Róluk nem lehet mesélni: nincs olyan szó, ami ezeknek az embereknek a hiányát csak körvonalakban körül tudná írni. Rokonok, ismerősök halála – milliónyi felfoghatatlan tragédia. Nekem meghalt a negyedik osztályos tanárnénim,
Olvasási idő: 4 perc. Éppen azon gondolkozom nagyon erősen, hogy továbblépek a mostani cégemtől. Mindjárt kifejtem, hogy miért. Sajnos nem az első eset az életemben, amikor a céges kultúra hiánya miatt kell továbblépnem, de most először bánom, hogy eddig fajultak a dolgok. Első esetben – ahogy már néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam róla – egy országos,
Olvasási idő: 5 perc. Megint egy olyan téma, ami személyes érintettségből született meg, de a jelenséget már több hónapja figyelem megdöbbenve. A vacak hét után ma szinte arcul csapott az emberek rosszindulata, bunkósága. Mindenki feszült és rosszindulatú. Mindehol Covid, oltás és oltásellenesség. Annyira unom már… Az alapprobléma: Programozást kellene tanulnom a fentebb említett okok miatt,
Olvasási idő: 2 perc. Nem szeretném „kedves naplóm”-szerűvé tenni a blogot, sokkal inkább a fejemben levő több tízezer kérdésre adandó milliárdnyi választ szeretném leírni bejegyzésenként. De hát az élet történik. „Jobb inkább a tűzben égni, mint ázni a húgyban” – csak hogy egy klasszikust idézzek. 2021. április 7-től dolgozom junior szoftverfejlesztőként, természetesen „null kilométeres” vagyok.
Olvasási idő: 4 perc. Éppen ma jött meg a digitális formában írt munkaszerződésem, így talán néhány tippet és trükköt, mint az elmúlt 10 év legzivatarosabb időszakában állást talált álláskereső, megosztanék Veled, Kedves Olvasó. 1. Vezess álláskeresési naplót! Kinek? Mikor? Milyen pozícióra? Milyen címre? Mikorra ígérték a választ? JobAngel blogján olvastam a technikáról, s már pár
Olvasási idő: 5 perc. Pont ma egy hete, hogy írtam az álláskeresés eredménytelenségéről. Azóta eltelt egy nagyon mozgalmas hét. Ma pedig végre sikerült nyélbeütni egy álláslehetőséget: körülbelül 2-3 órája tudtam meg, hogy húsvét utántól, április 6-tól dolgozom junior Java/JavaScript szoftverfejlesztőként egy viszonylag komoly kihívásokkal és projektekkel bíró cégénél. Nem a fővárosban, de egy nemzetközileg is
Olvasási idő: 2 perc. Őszintén bevallom, hogy mostanra már több pozitív hírrel szerettem volna szolgálni az álláskereséssel kapcsolatban, de sajnos az álláshajsza a COVID indukálta lezárásban sokkalta nehezebb, mint hittem. Mivel a múlt héten is „lezárás” volt, így alig történt valami a legutóbbi bejegyzésem óta. Az a cég, amelyik esélyes volt és felajánlott egy online
Olvasási idő: 7 perc. Talán a legnehezebb dolog, hogy pozitív legyek ezekben az időkben - természetesen csak lelki értelemben, járványtani szempontból könnyű összeszedni a pozitivitást. Néhány gondolat, emlékfoszlány a valamikori lelkiállapotomat demonstrálandó: Ahogy a kádban ültem fél órával ezelőtt, azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent megéltem már, de még csak hasonló dolog sem történt velem, mint
Olvasási idő: < 1 perc. Fantasztikusan kreatív vagyok ezekkel a filmcímekkel. Tegnap semmi sem jött össze: a gyerek hajnali 2.20-kor költött, majd hörögve sírt egész nap (komolyan, mint egy feltörekőben levő metálénekes), a Java gyakorlófeladataim 70-75%-nál megragadtak (a kiértékelő 80%-tól enged át bájdövéj). Valami ilyesmi volt a helyzet (nincs kutyám, egyébként 🙂 ) : Watch