Olvasási idő: 6 perc. Éppen ma döntöttem úgy, hogy a holnap lejáró, online programozástanfolyam következő havi díját nem fizetem be. Tegnap egy kissé érzelmesebb levélben elbúcsúztam a tanáromtól, ő pedig hasonló modorban válaszolt: ezzel gyakorlatilag a fizetett konzultációknak vége szakadt. Szokásom, hogy minden életszakasz lezárása után leülök és átgondolom, hogy milyen eredményeket értem el és
Olvasási idő: 7 perc. Pont a melóhelyen derült ki számomra (igen, még megvan az állásom, de most nem erről szeretnék beszélni – Admin), hogy kéttucatnyi fiatal, életerős, műszaki végzettségű férfi és nő között senki sem beszél olyan szinten angolul, hogy megértesse magát, vagy csupán csak el tudjon olvasni egy közepestől nehezebb szakszöveget. Senki, csupán szerénységem.
Olvasási idő: 4 perc. A múlt hétvége volt életem Top5 leggázabb időszakainak egyike. A nyilvánvaló idegösszeroppanást megelőzendő, ettől a héttől ismét elkezdtem a reggeli meditációt, imádságot és hálanapló vezetését. Jelentem, működni látszik a dolog: rengeteg stresszt égetek így ki a testemből, a kedvem is jobb és türelmesebb is vagyok. Hétfő reggel úgy indultam el munkába,
Olvasási idő: 4 perc. Egyre idétlenebb címeket adok, de nézd el, Nyájas Olvasó, ez már csak rosszabb lesz. A héten két, nem munkával és személyemmel kapcsolatos bejegyzés kidolgozását is a fejembe vettem, de végül nem lett az egészből semmi. Eredetileg a már régen beígért Érkezés című film nyelvészeti elemzésének második részén dolgoztam egy-két órát, majd
Olvasási idő: 4 perc. Teljesen ambivalens zene a bejegyzés olvasásához: Bármennyire is szeretném, nem tudom mellőzni a mindennapok leírását a blogomból – és őszintén, nem is szeretném. Annyira küzdök azért, hogy pozitívan tudjam megélni mindazt, ami velem történik, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan életszakasz a családom valóságában, amiben nagyon nehéz meglátni a jót.
Olvasási idő: 6 perc. A férfi tanárok legtöbbször azt híresztelik, hogy ők bizony téglafalak, melyen nem hatol át a diákok problémája. Én magam is ezt hittem egészen addig, amíg Inez, a túlkoros tizenegyedikes halálhíre el nem jutott a tanáriba egy október végi napon. Inez (UPDATE – a lányt természetesen NEM Ineznek hívták) volt – itt
Olvasási idő: 5 perc. Gratulálnom kell magamnak, mert sikerült egy héten “tripláznom” a hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok számát tekintve. A legutóbbi blogbejegyzésemben ígértem néhány gondolatot a szüleinkről, akik sikeresen “felküzdötték magukat” mérgező szülőkből mérgező nagyszülőkké. Az elmúlt 2 napban olyan szinten negligáltak bennünket, hogy így éreztem, hogy a mai nap a legjobb arra, hogy kitálaljak.
Olvasási idő: 4 perc. Ez már a második “hirtelen” indíttatású blogbejegyzésem a héten, látható, hogy ez a hét sem a könnyebbek közül való. Most komolyan úgy jöhet le a Kedves Olvasónak, mintha én valami bamba pöcs lennék, aki random írogatja a netre a bántatát, ahelyett, hogy cselekedne. De tényleg minden lehetőséget kimerítettem már, muszáj némi
Olvasási idő: 3 perc. Bevallom, ténylegesen csúsztatok. Most nem azokról a Fényesen Csillogó, létükkel a világot megaranyozó embermillókról beszélek, akik már a fényben vannak. Róluk nem lehet mesélni: nincs olyan szó, ami ezeknek az embereknek a hiányát csak körvonalakban körül tudná írni. Rokonok, ismerősök halála – milliónyi felfoghatatlan tragédia. Nekem meghalt a negyedik osztályos tanárnénim,
Olvasási idő: 4 perc. Éppen azon gondolkozom nagyon erősen, hogy továbblépek a mostani cégemtől. Mindjárt kifejtem, hogy miért. Sajnos nem az első eset az életemben, amikor a céges kultúra hiánya miatt kell továbblépnem, de most először bánom, hogy eddig fajultak a dolgok. Első esetben – ahogy már néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam róla – egy országos,