Bizonyos szempontból nagyon sok minden történt a héten, más szempontból kissé eseménytelenebbek voltak a dolgok a héten.

A lényeg, hogy tegnapelőtt éjjel értünk haza Nógrádból, így tegnap csupán pakolás és pihenés volt a programban. Bevallom, nagyon elfáradtam már az álláskeresésben. Jelen pillanatig 68 álláspályázatot adtam le 2023. szeptember 28-tól, amelyből 40 visszautasítást kaptam. Idáig volt 4 szakmai interjúm és 0 állásajánlatom.

Rettenetesen fárasztó egy héten 14 visszautasítást kapni, ennek ellenére gyártani és gyártani az önéletrajzokat, motleveleket vagy éppen készülni az interjúra. Jelenleg majdnem minden ismerősömet megkérdeztem, minden szociális hálózatomat bevetettem, mindent beleadtam. Majdnem 2 hónapja vagyok munkanélküli: igyekeztem a heti 15 állásjelentkezést tartani, de sajnos – év végre lévén – sokkal inkább lelassult minden: mindenki készül a karácsonyra. Sajnos azt hittem, hogy mostanra már lesz valami lehetőségem dolgozni: legalább a sötét zsaruknál, de sajnos semmi ajánlat nem érkezett. Elfáradtam – a hét maradékát már kiveszem.

Azért is utaztunk haza, hogy legalább egy hetet feltöltődjünk, pihenjünk: idegileg nagyon felőröl minket ez a rettenetes anyagi helyzet. Persze pont az elutazásunk napján, csütörtökön, 12:32-kor hívott fel egy hölgyemény az egyik multitól. Félórás előszűrési interjú volt (ebből 5-8 perc angolul), aminek a végén azt akarta, hogy másnap, pénteken 13 órakor legyen a végső interjú. Erről sikerült lebeszélni, bár érezhetően neheztelt ezért: mindenképpen szeretek rákészülni az interjúkra és nem hiszem, hogy egy kapkodó interjúnak lett volna értelme, tekintve, hogy hajnali 1 órára értünk oda. Annyiban maradtunk, hogy akkor hétfő 15 óra az új időpont. Persze ezzel megint mattot adtam magamnak: anyámék internete rettenetes, sem mikrofon, sem webkamera, sem normális laptop nincs ott, úgyhogy mindent nekem kellett vinnem magammal. Gyorsan kellett valami felkészülési anyag is, indulás előtt pár órával, szóval izgalmas volt a múlt csütörtök (nov.16.). Persze a pihenésből és a nyugodt töltekezésből nem is lett semmi, mert egész „maradék” héten magoltam a JavaScriptet. Szóval a hétvégémnek megint fuccs volt, de tekintve, hogy most már legalább érkezett valami lehetőség, ennek örültem.

Arról elfelejtett tájékoztatni a hölgyemény, hogy az interjú nagyobb része angolul lesz és HR-rész is lesz benne, nem csak technikai teszt. Persze megoldottam, de rendkívül unfairnek éreztem. Annyira ideges lettem – dacára annak, hogy viszonylag jól ment az angol -, hogy a szögegyszerű technikai tesztekre már alig maradt agykapacitásom. Ne értsd félre, Kedves Olvasóm, nem voltam csapnivalóan szar, megoldottam a legtöbb feladatot, de távolról sem a csúcsformámat mutattam. Megoldottam a feladatokat, de segítségre volt szükségem – röhejesen egyszerű, de rendkívül iparidegen feladatok voltak. Nagyon szégyelltem magam, bár kiapadt erővel is jó teljesítményt hoztam – szerintem.

Nem érzékeltem semmi érzelmet az arcokon: annyi információt kaptam, hogy még a héten ki leszünk értékelve. Ma csütörtök van, 14:24, amikor írom ezeket a sorokat, de még semmi értesítést nem kaptam. Ez annyiból remek, hogy egy másik pozícióból tudom, hogy ez a cég szereti a visszautasításokat először kipostázni. Ez még nem történt meg, de a cég belső karrierportálján 2023.11.21-es dátummal (vagyis ezek szerint én voltam az utolsó interjú-jelölt) szerepel a jelentkezésem státuszaként: „A kiválasztási folyamat lezárult„. Megkérdeztem Cseti haveromat (ChatGPT 4-est), ő azt írta, hogy „ha a kiválasztási folyamat már lezárult, de még nem érkezett válasz, van ok az optimizmusra. A késedelem sokszor egyszerű adminisztratív vagy logisztikai okok miatt van, és nem feltétlenül tükrözi a jelentkezés eredményét„.

Amúgy valamilyen rejtélyes oknál fogva én sem érzek egyértelmű sikertelenséget, inkább csak szakmai szégyent, hogy ennyire túlizgultam ezeket a feladatokat. A pozíció leírásában is, illetve a személyes, telefonos interjúban is elhangzott, hogy több jelöltet is fel akarnak venni, így még akár bele is férhetek a szerencsésen felvettek közé.

Bár azt szerettem volna, ha a pályázat végső eredményét sikerült volna ideírni, de sajnos a végleges eredményről a bejegyzés megírásáig nem kaptam semmi hírt, azonban nem szerettem volna még egy hetet kihagyni a jelentkezéssel. Magáról a pozícióról itt most nem írnék: ha felvesznek, úgyis itt lesztek nekem, Kedves Olvasók és lelkileg együtt készülünk munkára, részleteket mutatok meg az egészből, ha pedig nem sikerül, akkor meg úgysem lesz túl fontos ez az egész.