Lao Ce címben olvasható szavaival kezdem a hetet (miért, hát mondhatta volna ő is?) és azzal, hogy ismét végigdolgoztam a hétvégét is – saját projektekkel. Teljesen kezdi megadni magát a derekam: a nejem szerint ez kezdődő ülőideg-gyulladás, a kezemen is kezd kijönni az ínhüvelygyulladás.
Gyors egymásutánban fejeztem be a 2 órás videó feliratjavítását, a YT generálós projektet illetve a domainmódosítás miatt a live demo-s projektjeimet is újra kellett generáltatni és frissíteni a honlapomat. Ez mocskos munka volt: az egész vasárnapomat elvette. Most már legalább frissített honlappal várom a kedves megrendelőimet.
A héten már tényleg kellene foglalkozni azzal is, amiért felvettek: a laminas-os keretrendszer patkolásával.
Hétfő
Nagy tervek: le kellene tudni az üzemorvosi vizsgálatot is. A csávó, akivel együtt mentük volna, tegnap este írt, hogy ő beteg és ki tudja, hogy mikor tud jönni? Mivel az üzemorvosi engedélyt május 1-jéig kell leadnom, így döntöttem: ma engedélyt fogok kérni, hogy a hétindító után elmehessek üzemorvoshoz.
A feladataim közben felgyűltek: az elmúlt 1 hétben volt itt céges nap csütörtökön, céges napra való készülés szerdán, húsvéthétfő. A többiekkel ellentétben én egy csomó hobbiprojektet is vállaltam, plusz a gyerek időközben lebetegedett. Nem volt más lehetőség: anyósom ma délután bejön és csütörtökig marad és vigyáz a gyerekre. Nyugalom semmi.
Pénteken nem leszek, óvodai beíratásra (azt írtam először, hogy „beírtás” – freud-i elszólás LOL :D) kell mennünk „hármunknak”. Azzal is csak a szarság van.
Most már érzem, hogy túl vagyok terhelve: kezdek egészségileg is kinyiffanni, ugyanígy a feleségem is. A gyerek bronchitist kapott, egyszerre kell az orrát szívni, 2X3 puffot adni neki pipából és végbélkúpot adni neki, mert egyszerűen kiköpi a szirupot. Közben az asszony adagolja neki az antibiotikumot – szigorúan elnyomva az ízét, mert különben azt sem issza meg. Anyámék mossák kezeiket: „bárcsak közelebb lennétek„. A régi sláger.
Agykapacitásom 95%-át lekötik ezek a szarságok: a többiekkel ellentétben viszont engem havonta értékelnek a próbaidő alatt. A következő értékelés vagy a jövő héten vagy az azutánin lesz esedékes. Remélem, hogy nem lesz baj.
A mai nap terve az, hogy összeszedem magam, amennyire csak tőlem telik. Kérek a hétre egy gatyába rázó időpontot a Hódtól. Mindenképpen beszélnem kell vele, mert fontos, hogy jókat mondjon rólam és értékelje a munkámat.
Végül sikerült letudnom az üzemorvost. A Mancika, aki vizsgáztatott, aszondi, hogy „Mijazapéhápé? Micsinálnakmaguk?„. Erre könnyű lett volna válaszolni – már a nyelvem hegyén volt: „pornózunk, csak mi a tapasztalatot bátorsággal pótoljuk„. Kész röhej.
A Hóddal végül nyélbeütöttünk egy találkozót: szerdára, a stand-up utánra. Csütörtökről indultunk, de aztán visszautasította a naptárban a találkozót és át is rakatta szerdára. Legalább kaptam feladatot ezzel kapcsolatban.
A mai nap legfontosabb híre, hogy felmondott (pontosabban felmondtak neki) az a fejlesztő, aki a legtöbbet segített nekem. Kész Rendőrség utánérzésem van: én jövök, a mentorom megy. Itt is ugyanaz a helyzet: 2-3 hónap kellett volna még, hogy viszonylag jól belejöjjek a munkába.
Basztikuri!
Kedd
Szaros, ocsmány, hullakék idő – esővel. Anyósom ottalszik nálunk csütörtökig, nálam már kezdődő agykuki. Reggel negyed 7-re érkezem, a takarítónő még nincsen. Ennek örömére úgy döntök, hogy itt az ideje egy kellemes feketelevesnek: az elektromos hálózat persze összefosta magát. Villany van, a felső, dolgozó szinten van áram, de a hűtő, a kávéfőző, a légkondi és a főnöki iroda teljesen áramtalanítva van. Nem állítom, hogy veszélyesen penge villanyszerelői képesítésem van: amennyit tenni tudok, megteszem. Pontosabban: megnézem a kapcsolótáblát, hátha lecsapta a relé magát, de nincs szerencsém. Mintha áramütést kapott volna a rendszer. Csak nehogy rámfogják.
Most kávé nélkül, vécézés nélkül, a takarítónővel a fenekemben dolgozgatok. Tegnap egész éjszaka a kirúgott kollégán gondolkodtam. Ez a körlevél ment ki a csapatnak tegnap, 13:47-kor:
Sziasztok!
XY Gerivel közös megegyezéssel április 24-től elválnak útjaink.
Ha valakinek közös feladata van Gerivel azt légyszi a héten vegyétek át!
Geri, köszönjük az elmúlt 5 év munkáját és sok sikert kívánunk a továbbiakban!
Üdv,
CEO keresztneve, szigorúan becézett formában
Ez így még kerek is lenne: szép gesztus. Azt sugallja: emberünk menni akart, de nem tudták marasztalni. A valóság ezzel szemben az – ahogyan emberünk elmondta később itt, fent -, hogy kész helyzet elé állították: ha elfogadja, a jövő hét végéig állományban marad, megkapja az ehavi bérét és még egy havit. Mit tehetett volna? Elfogadta. Én is elfogadtam volna.
Nem akart (még) felmondani, de a főnökség egyre inkább szorongatta. A csávó gépszerű volt: semmi Facebook vagy egyéni cucc, csak a melót nyomta 8 órán keresztül (- ebédidő). Félelmetes. Igaz ugyan, hogy volt 1-2 negatív megjegyzése a főnökségre, de a Rendőrségen rendesen köpködték az emberek a főnököket – ez ahhoz képest semmi sem volt.
Elmondta, hogy a cég tavalyi eladása után – a dolgozók többsége elégedetlen volt. Összehívtak egy problémamegoldó gyűlést a CEO-kkal, de itt ezek szerint ő volt a leghangosabb.
Az elbocsájtása legfőbb okaként azt jelölték meg, hogy elégedetlen, negatív volt: én ezt nem tapasztaltam. Sem a vezető fejlesztővel, sem a főnökséggel nem volt elégedett, de ezt előttem jól titkolta.
Tegnap, éppen mosdóba mentem, amikor ő jött ki a főnök irodájából elsápadt, fáradt tekintettel. Azonnal tudtam, hogy baj van, de csak azt hittem, hogy leteremtették úgy istenesen!
Terve nincs, más képzettsége nincs: nem csinált egyéni projekteket vagy mást. Egy elavult rendszert kalapált 5 évig: most ez visszaütött. Próbálok segíteni neki, de nem lesz könnyű. Intő jel nekem is, hogy maximum 1-2 évig lehet itt maradnom, amíg szarrá nem megy a tudásom.
Ami miatt fájdalmas számomra az egész: megint elveszítettem az a mentort, akitől a legtöbbet tudtam tanulni. Másrészt – és ez sokkalta fájdalmasabb – a saját pozitív életszemléletem és biztonságérzetem is megsérült. Innentől már végig bennem marad az az érzés, amíg csak dolgozok, hogy akár én is következhetek.
Vele is így volt: egy hónapja, a közös értékelések alkalmával derült ki, hogy elégedetlen vele a főnökség. „Pár hetet” kapott, hogy változtasson a hozzáállásán/viselkedésén (bele is húzott szerintem), de amikor már nem került sor a második beszélgetésre, azonnal tudta, hogy baj van. Az ő sara, hogy ennek ellenére sem lépett: körülbelül 2 hetet nyert volna vele, ha már akkor elkezdett volna állást keresni.
Tényleg félek, mert még ilyen helyzetbe nem kerültem. Nagyon félek attól, hogy ha egy 5 éve itt dolgozóval ezt meglépték, akkor velem mit tehetnek? Mi lesz a gyermekemmel, ha mégis kirúgnak? Attól is tartok, hogy – ahogyan a srác elmondásából kiderült – a főnökség arra számít, hogy egy gyakornok kolléga és én, a junior fejlesztő majd pótolni tudjuk egy senior fejlesztő munkáját. És persze pont a lokalizáció végén kellett kibaszni a csávót, amikor a héten be kell fejezni minden ilyen fejlesztést. Persze, valamennyire tudjuk pótolni, de ezzel tőlünk várnak el többet.
Persze az érem másik oldala, hogy nem tudhatom, hogy közöttük milyen intenzitású, milyen nyilvánosságú konfliktus vagy veszekedés zajlott már le? Engem eddig kedvelnek a főnökök, szóval rövidtávon védve vagyok. Viszont intő jel volt, hogy nem lankadhat a figyelmem és bármi áron kerülnöm kell a konfliktusokat.
Ideiglenes megoldásként jó lehet a cég, de véglegesként semmiképpen. Mindenképpen ki fog derülni, hogy mik a terveik velem hosszútávon, mert jövő héten vagy az után jön a második próbaidős hónap értékelése. Egy biztos: ha ott jelzik, hogy nem elégedettek velem és pár hét múlva visszatérünk a témára, akkor azonnal új állást keresek.
A helyzet még romlani fog előreláthatólag, hiszen tudok egy másik senior fejlesztőről is, aki szintén tervezi, hogy elmegy innen. Akkor pedig a felállás 2 senior back-end fejlesztő + 1 senior front-endes fejlesztő + 2 junior back-end fejlesztő lesz. Legkevésbé sem optimális összetétel.
A villany egész nap szarakodott: vagy tízszer ment el és jött vissza. Nagy nehezen összeraktam a távozó sráccal együtt az egyik „mellesleg még csináld meg”-feladatot. Kurvára nem volt egyszerű: nagyon nem junior szint volt.
Végül 16 óráig maradtam, mert így az asszonnyal együtt mentünk haza és nem maradtam egyedül anyósommal huzamosabb ideig.
Szerda
Mocsok korán jövök be: reggel fél hatkor már itt vagyok. Egyszerűen muszáj volt lelépnem otthonról: ez a fajta elkényeztetés, a gyerekre mindent ráhagyás már sok. A gyerek ezt érzi és kihasználja. Semmit sem tudok pihenni, rettenetesen nehéz elaludni. Tele van a fejem a munkahelyi dolgokkal: ez a felmondás, ez sok. Lehet, hogy félreismertem a főnökömet?
Nagyon nehéz szó nélkül kibírni a dolgokat, de úgy vagyok vele, hogy ez az utolsó éjszaka, aztán holnap délután már iszkiri van. Egy biztos, holnap már nyugodtabban fogok aludni.
Nem is baj, hogy egy „kissé” előbb bejöttem, mert így van vagy 2 órám átgondolni, hogy ma mit is kellene mondanom a Hódnak.
A mai tervek szerint 9:48-10.30-ig stand-up lesz, majd az után lesz a személyes találkozóm a Hóddal 10.30-12.30 között. Egy katyvasz a Trello-táblám, ezt kellene felszámolnom. Ez nem csak az én hibám: az első másfél hónapban úgy dolgoztam, ahogy akartam és nem a fejlesztési forgatókönyv szerint. Ez egy hosszú tesztsorozat, amit utólag végrehajtani baromira bonyolult: ezen dolgoztam a héten, de már látom a végét.
Ma is 16 órakor kellene hazaindulnom, de majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok.
A nap végül jól alakul: a Hód segít, most végre lepucoltuk azt a rengeteg ganajt a Trello-táblámról. Most már tudom, hogy mit kell csinálni és hogyan. A távozó munkatárs segített az egyik feladatban, így egy nehéz feladat már készen is van.
16:10 körül végzünk, egy busszal megyünk haza és sokat beszélgetünk. Ahogyan éreztem is, inkább személyes ellentétek miatt kell távoznia. Ahol csak tudom segítem: adok neki tippeket és telefonszámokat.
Tényleg szeretném, ha neki is sikerülne.
Csütörtök
Mivel holnap szabadságon leszek a gyerek óvodai beíratása miatt, így ez tulajdonképpen a hét utolsó napja. A mai nap azzal próbálkozom, hogy a félbemaradt feladatokat befejezzem és egy viszonylag tiszta és üres Trello-táblával kezdjem a jövőhetet.
Reméljük, hogy sikerülni fog.
A nap szinte teljes egészében végül code review-oltunk: mennyire más a srác munkastílusa, mint a távozó Gerié. Nem is értettem semmit abból, amit csinált: átnézte az egy hónappal ezelőtt írt kódomat, majd vagy 5-öt kommintoltatott. Valamivel 15 óra után végeztünk, én köszöntem mindenkinek: letettem a hétre a lantot. Holnap az óvodai beíratás fáradalmait tapasztaljuk meg a feleségem, én a gyerkőc is.
What do you think?
Show comments / Leave a comment