Szóval ismét egy újabb hét kezdődött. Nem nagyon tudtam pihenni, mert 2, saját magam által vállalt projekten dolgoztam egyszerre a szünetben.

Az egyiket végül kedden délután, 14:40-kor fejeztem be: a Stamps Back című, Vakondok 5. film egyik vágatlan interjújának nyersfeliratait lektoráltam és szerkesztettem át. Elméletileg ez a munka egyenesen a Stamps Back Blu-Ray kiadására megy majd. Hogy pontosan melyik személy interjúját lektoráltam, azt nem szeretném megmondani, mert a rendes, polgári nevemmel vállaltam ezt a melót.

A másik projekt végül is egy random, YouTube-videó link generátor volt, amely minden nap kétszer egy-egy új linket kér le. Ezzel rengeteget szívtam, a funkcionalitása majdnem teljes, „csupán” a cronjobot nem akarja a szerver futtatni. Ezt a projektet most egy kicsit pihentetem.

Kedd

Lusta, álmos napkezdet. Mindkét nagyfőnök és a titkárnő (ez egyikük felesége) is szabadságon vannak. Ennek ellenére hétindító 9 órakor: a kisfőnök, a Hód tartja. 5 perc alatt végzünk. Ezek után stand-up: egy fejlesztő szabin, kettő nem tudott arról, hogy most megbeszélés lesz (mondjuk a naptárban szerda volt beírva). Mindenki nyűgös.

A heti feladat: mindenkinek beszélnie kell a csütörtöki céges napon a fejlesztésekről, amit csinált. Nekem is, dacára annak, hogy csak másfél hónapja vagyok itt. A gyakornok gyerek rám írt, hogy szeretné ő bemutatni a közös fejlesztésünket. Milyen kényelmes megoldás. Mást mondjuk nem is csinált.

Ebédidőre végeztem az egyik feladatommal, amit javítanom kellett. Ebédidő után úgy döntök, hogy „volle Kraft voraus”, azaz „teljes gőzzel előre”: ma befejezem a hetek óta elhúzódó felirat-projektet. Ennek a végére értem tegnap estére, ma csak még egyszer átnézem az elejétől a végéig. Hála az alapos első lektorálásnak, csak pár hibát, elütést kell javítani benne. Végül 14:40-kor végzek a felirat átnézésével, azonnal küldöm a rendezőnek.

Amikor mennék haza busszal, kiderül, hogy átalakították a menetrendet: a buszom most már csak 30 percenként indul és 5 perccel azelőtt ment el, hogy a megállóba értem. Halkan, szinte magamban szitkozódok és elindulok egy 600-700 méterre levő buszmegállóba, hogy 1-es busszal hazamehessek. Végül pont elérem. Holnap már egyenesen ide jövök.

Szerda

A mai nap nagy feladata, hogy létrehozzam azt a PPT-t, amit bemutatok. A témát még nem tudom, de majd megkérdezem Hódot erről.

Persze dél, mire beért, addigra én már összepakoltam egy majdnem teljes PPT-t. Amikor megnézte, át kellett raknom Google Slide-ba és céges háttérrel kellett megcsinálni. Mindegy, a szöveg nagyrésze már megvolt.

Sokkalta nehezebb volt a multimediális adatokat: képeket, videókat összeválogatni. 5 különböző Git branchban voltak a fejlesztéseim, ezekhez nagyrészt külön adatbázis is járt. A probléma az, hogy nem mentettem le, hogy melyikhez milyen adatbázist használtam? A legendás precizitásom most cserbenhagyott: a délutánt és a maradék napot a fejlesztések prezentálásával töltöttem. Éppen csak elkészültem 14:53-kor és felmásoltam a megadott Google Drive mappába, máris mehettem a buszhoz.

Csütörtök

Idegbetegség a köbön. Otthon már nem volt időm és energiám ezt átnézni, így reggel bejöttem és elmondtam egyszer: a képességeimhez képest rettenetes volt. 20 perc alatt értem végig a diasoron.

Egész nap elvileg céges nap lesz. Ha jól sejtem, akkor a stand-up sorrend szerint megyünk, tehát ma én leszek az utolsó előadó. Rettenetesen várnak már kaja előtt. Remélem, hogy utána (13 óráig van beírva) már nem akarják, hogy visszajöjjünk dolgozni. Persze, ha akarják, még fingfűrészelhetek is a maradék időben.

Idegesít ez az egész, mert 6 hete dolgozom a cégnél és bár csináltam már fejlesztéseket, ez valahogyan még kevéskének érződik. Legszívesebben kértem volna mentesítést, de ez nem volt opció. „Mindenkinek beszélnie kell”. Ez volt a policy első pontja.

Tipikusan a semmiről fogok beszélni, de ha nekik ez kell, hát legyen ez. Bár kifejezetten kérték, hogy csak minimális szakmai rizsa legyen benne, mindenki pont leszarta – rajtam kívül. Próbálkoztam valami kevéssé száraz, szakmai előadást tartani, de a többiekéhez képest tényleg nagyon easyre vettem a figurát. A lényeg, hogy túlvoltam rajta és ennek szívből örülök.

Végül nem értünk végig az előadásokon: utolsónak maradt a Hód, de végül letelt az idő és vártak ebédelni bennünket. A hely nagyon fancy akart lenni, végül kézműves hamburgert kért szinte mindenki: ez a kaja tényleg nagyon jónak ígérkezett, de végül nem annyira jött be a jónépnek: édeskés ízvilág jellemezte, ami azért nem mindennapos. Ha nekem kellett volna fizetni, én nem adtam volna ki 3-5 ezer Forintot érte.

A kaja után szinte mindenki hazaindult: 3 fejlesztő a Hóddal, elment egy budapesti konferenciára. A főnökék haza. Végül velem együtt 3 fejlesztő, a grafikus és a sales-es jött vissza – én másfél órára.

Mivel tegnap csak 3 órát aludtam, hullafáradt voltam. A gyerek meg persze megbetegedett. Ma este sem aludtunk szinte semmit sem – anyósom meg reggel jött, szóval dupla kár ért. 🙂

Péntek

Bár a hét rövid volt, alig várom, hogy vége legyen. Már szinte kocsányon lógnak a szemeim: a hétvégi stand-upot kell még túlélni valahogyan.

Ma intenzív seggvakargatást és naptúlélést tervezek, másra nem is igen lenne energiám. A gyerek lázas és köhög: valahogyan jó lenne, ha ma már aludnánk mindannyian.

Jelenleg az agykapacitásom 10%-val működöm, ami igencsak soványka és elégtelen eredmény egy programozónak, aki szellemi munkát végez. Valami értelmes dolgot kellene kitalálnom a hétre, hogy  mit is csináltam keddtől csütörtökig. Majd lesz valahogyan.

A nap további része takaréklángon égett: végre megtudtam, hogy hogyan is kellett volna befejezni egy feladatot.

Aztán kaptam behívót üzemorvosi vizsgálatra is, amit jövő héten mindenképpen el kell intéznem.