Nem tudom, hogy a Nyájas Olvasó emlékszik-e még a díjátadó-sagára, még tavalyról (2022-ről, hogy pontosabb legyek). A trilógia első két részét itt és itt elolvashatod. Csak most, hogy volt pár órányi énidőm jutott eszembe, hogy én bizony adós vagyok az eredmény leírásával.

Persze ne számítson senki sem happy endre: a nyertes elnyerte méltó büntetését. Nem történt tulajdonképpen semmi sem: jeleztem, hogy nem fogok menni a díjátadóra, erre mintha csak elvágták volna az információáradatot, semmiféle hírt vagy pletykát nem hallottam a nyereményemről. Én türelmesen vártam: a Rendőrségnél így mennek a dolgok, ezt jól tudtam.

Két és fél hónapig vártam. Történt pedig, hogy decemberben elég sokat voltam egyedül, így volt időm lelevelezni a dolgot. Először rákérdeztem a őrnagynál e-mailben 2022.12.08-án:

Tisztelt Őrnagy asszony!

Admin vagyok, az „Innováció a rendészeti pályaorientációs képzésben” című pályázat egyik díjazottja. Sajnos – ahogyan okt.20-án Önnek írt levelemben is írtam –  az utolsó pillanatban tapasztalt műszaki fennakadások miatt nem tudtam részt venni az 2022.október 21-én rendezett, ünnepélyes díjátadón.

Azóta sajnos semmiféle tájékoztatást sem kaptam az elért helyezésről és az általam elnyert díjazásról.

Tisztelettel szeretném kérni, hogy a nyereményemet postai úton legyenek kedvesek eljuttatni számomra a XXXX címre. Egyéb adataim a pályázati adatlapomon találhatóak, ha szükséges, el tudom Önnek küldeni ismételten.

 

Visszajelzését előre is köszönöm!

 

Tisztelettel:

Az asszonyság talán másnap egy zagyva, nem érhető telefonhívás után annyiban is akarta hagyni a dolgot. Én ismét vártam.

Mint később kiderült, ezúttal valami kisebb halat talált meg a dolog, mivel 2022.12.14-én a következő levelet kaptam egy randó ügyintézőtől.

Tisztelt Admin!

XY r. őrnagy asszonytól kaptam meg a levelét. Október végétől én intézem a Rendőrség Oktatási és Kiképző Központjának, valamint a Rendőrség Tudományos Tanácsának tudományos ügyeit. Beleértve a tudományos pályázatokat is. A mai nap folyamán felkeresem az irattárba a pályázat anyagait, és megnézem, hogy Ön milyen helyezést ért el, és milyen díjazásban részesült. Ha díjat kapott akkor még a nap folyamán gondoskodok arról, hogy megkapja postai úton. Annyit kérnék, hogy jelölje meg kérem, hogy a szolgálati helyére, vagy a lakcímére küldjem meg. Ugyanakkor a pontos címeket is szíveskedjen megküldeni. Köszönettel,

 

Ügyintéző Ubul

Én erre rácuppantam: pillanatok alatt ment a válasz:

Tisztelt Ügyintéző Ubul!

 

Köszönöm szépen a válaszát.

Mivel a héten a kisfiamat ápolom, így kérem, hogy a lakcímemre legyen kedves postázni.

XXXXX

Bármilyen kérdés esetén a XXXX-as telefonszámon elérhető vagyok, de az e-mailjeimet is olvasom.

További szép napot kívánok!

 

Tisztelettel:

Erre még aznap, 2022.12.14 10:38-ra jött a végső válasz:

Kedves Admin!

Az emléklapját megtaláltam. A mai nappal a megjelölt lakcímére megküldtem postai úton.

Szép napot, és kellemes ünnepeket kívánok!

 

Ügyintéző Ubul

Remek. Itt már tudtam, hogy túl szép lenne, ha pénzt is nyertem volna. Mindazonáltal legalább megnyugvást okozott, hogy jól döntöttem: felesleges lett volna magunkat költségbe verni. Persze jó rendőrségi szokás szerint megint nem mondott igazat: bár napokon keresztül vártam itthon, végül a csomagot belső futárposta hozta és a munkahelyem (!!!) érkeztette 2022.12.20-án (!!!). Tényleg remek dolog volt hintáztatni a parasztot. A ex-főnököm persze rögvest mondta: nem adhatnak fel magáncsomagot, mert tiltva van.

Talán most először voltam igazán csalódott: nem az emléklap miatt, hanem, hogy ennyire nem volt velem korrekt a Rendőrség. Kísérőt nem vihetek, fotót nem készíthetek. És akkor még itt van a hazugság, hazugság hátán is. Csalódást keltő.

Érzelmi értéke volt az emléklapnak, csupán ezért küzdöttem érte: már tudtam, hogy jövő év elején el fogok menni innen.

Amikor végre el tudtam menni a munkahelyemre a részemre átadott csomagban ez volt.

Kifejezetten figyelmedbe ajánlom, Nyájas Olvasóm, a takonybársonynak csúfolt műanyag oklevéltartót, melyen a gyors pislantás is rajta marad, de a kézlenyomatot sem sikerül leszedni róla.

Tényleg erősen fogadtam, hogy innentől semmiféle pályázatra sem fogok írni.

Ami pluszban „szép”, hogy sem a díjátadóról, sem a díjazottakról nem jelent meg hír: csak egy csajka töltött fel képet, hogy ő harmadik helyezett volt. Amúgy az őrnagyasszonykám, a hülyéje nyilvános címzettekként csatolt be bennünket, így tudtam, hogy kik voltak a címzettek: csupa rendőrhadnagy és százados. Egészen olyan ez, mintha már jó előre tudható lett volna ez az elejétől fogva.

Hát ilyen ez.

Ilyen a nyertesek magányossága.