Szóval úgy döntöttem, hogy ettől a héttől kezdve inkább itthon írom meg a heti penzumomat, mert eléggé stresszes úgy bejegyzést írni az állásváltásomról, hogy a főnököm, a „legkisebb alezredes” szó szerint a hátam mögött áll és mászkál.

A hét már nem volt olyan nagy intenzitású, mint a múlt heti, de nem kevésbé volt eseményteli.

Talán menjünk napoként.

Hétfő:

Hétfő reggel ment ki az előző hét összefoglalása. Körülbelül 9 óra előtt publikáltam a heti összefoglalót, majd úgy terveztem, hogy felhívom a két rejtett favorit cégemet, ahol ráadásul közvetlen kontaktjaim is voltak és rákérdezek arra az egyre, amelyik elfelejtett időpontot egyeztetni.

Az „A. cég” pontosan egy évvel ezelőtt íratott velem egy párosítós játékot Angularban, de hiába írtam működőképes kódot, a kódminőség miatt nem vettek fel. Mivel rossz szokásom, hogy minden vackot elrakok nehezebb időkre, így most az elutasító e-mail láblécében levő információk alapján közvetlenül fel tudtam hívni Túllaza Tomit, a cégvezetőt – egy héttel azután, hogy elküldtem a jelentkezésemet e-mailben. Tomika persze éppen akkor kelt fel (9.30-kor), hallhatólag fogalma sem volt, hogy ki vagyok. Igyekeztem szabatosan elmondani a „mi kis közös múltunkat”, de le sem szarta.

– Aham, majd továbbítom a HR-esnek az anyagodat. – hazudta a telefonban.

– És mikor erős saccra, mikor fogod küldeni a próbafeladatot? – kérdeztem. – Még a héten?

– Mindenképpen. – majd megkönnyebbülve rakta le a telefont, hogy lerázott.

Azóta sem jelentkezett. Én sem fogom többet hívni, mert rettenetesen ellenszenves a csávó és olyan sunyi, hogy még a telefonból is ömlik ki a negédes szmötyi a szavaiból.

A „B. cég” – bevallom férfiasan – nálam a TOP3-ban volt az álommunkahely dobogóján. Holland szoftver fejlesztő multi, Juniorokat keresnek – mind front-enden, mind back-enden.

A holland vezetéknevű Komoly Karcsi emlékezett rá, hogy már egy hete beküldtem nekik a CV-met és azt is előkaparta elméje rejtett zugaiból, hogy egy évvel ezelőtt konkrétan teljes SQL szkriptet, CRUD API-t és osztálydiagramot kértek próbafeladatként, amit én kezdő Spring Bootosként körülbelül 75-80%-ra megcsináltam, de ez persze nem volt elég számukra. Elutasítottak, de kifejezetten jól esett, hogy maga a főmufti hívott fel és azzal zárta, hogy „ha már többet tudsz, jelentkezz újra„. Nos, pont egy évre rá megtettem – igaz, front-endre.

Most Karcsi ég és föld volt a tavalyi önmagához képest: izomból el akart küldeni a francba, mondván, már így is több front-endesük van, mint kellene és egy-két hónap múlva jelentkezzek. Én akkor mentőötletként bedobtam, hogy mit szólnának egy fullstack teszthez vagyis front-end és back-end teszthez? Ez már tetszett neki, bár azért húzódozott egy sort. Végül azzal zártuk a beszélgetést, hogy „nem ígérem meg, hogy a héten jelentkezem, de igyekszem a jövő héten jelentkezni.”

Ha a jövő héten nem jelentkezik, neki azért január 30-én adnék még egy esélyt. Ha nem jelentkezik, őt még mindenképpen felhívom – egyszer.

A „0. cég” törte meg a csendet jan.11-én, de úgy alakult, hogy a telefonban ígért Google Meet meghívó csak nem akart megérkezni, így úgy gondoltam, hogy Kezdő-Tróger Krisztofert visszahívom és megkérdezem, hogy „merre folyik a Lánchíd”? Én egészen tegnapig meg voltam győződve róla, hogy a csávó programozó, de mint kiderült, csak egy HR-es, aki előszűr. Végül megegyeztünk vele, hogy ma (pénteken) 14 órakor megcsináltat egy feladatot és ennek eredményétől függően megyünk tovább. Itt elég érdekes dolgok mennek, ha továbbjutok, mindenképpen elmesélem ezt a történetet: ugyanis nem ehhez a céghez jelentkeztem.

Kedd

Már kedd dél volt, pontosabban 12:09, amikor a Háerre Mancika keresett telefonon „Túlelit cégtől”. Annyira meglepődtem, hogy csak hebegtem-habogtam: ide három éve, szó szerint minden évben beadtam a jelentkezésemet. Ennél a cégnél esett meg az az eset, hogy még nagyon juniorként Id. Háerre Mancika interjúra hívott, amit köszönettel elfogadtam, majd Szikla Szilárd vezető fejlesztő egy-két óra múlva e-mailben köszönettel lemondta az állásinterjút. Miafasz?!

Nem túlzottan reménykedtem tehát abban, hogy jelentkeznek: inkább csak a szokásos, letudandó tiszteletkörök részeként küldtem ide is egy CV-t.

Most persze félig elaludtam – az ebéd utáni kajakómától -, amikor Mancika hívott. Tényleg hirtelen nem is tudtam, hogy hová legyek a meglepetésemben. Még nagyobb lett a meglepődésem, amikor kiderült, hogy a Túleliték hívtak. Kirohantam, az épület mellé – majd rövid úton elküldtem, hogy majd négy óra múlva, 16 órakor hívjon.

Nem szokásom átszervezni az időpontokat és variálni a mások és magam napirendjét, de utólag esett le, hogy nekem a gyerekért kell mennem a bölcsődébe, és ha most itt korzózok fél órát szakadó esőben, akkor sem nekem, sem a gyereknek, sem Mancikának nem lesz jó. Így visszahívtam 14.30 körül, egy nyugisabb időszakban.

A csaj meglepődött, majd ráállt a dologra. És következett a negyedórás darálás: milyen csillag lennél? Hányas lábad van? Milyen technológiákhoz értesz? Beszéljünk 1-2 percet angolul. Mindezt persze – mivel nem volt semmilyen más hely – a szakadó esőben, az esőkabátomban bonyolítottam le, az épület mellett. Körülbelül 25-30 percet álltam a szakadó esőben. Meg is lett ennek az eredménye.

Úgy látszik, hogy teljesíthettem, mert megbeszéltünk egy interjút jövő csütörtökre. Szokás szerint rossz dátummal küldte el az e-mailt, amit ki kellett javíttatnom vele. Azért rákérdeztem: 3 körös interjú lesz. Az első (erre megyek jövő héten) a HR interjú, majd a 2. és a 3. kör technikai interjú lesz, de erről többet nem volt hajlandó mondani.

Végül még a képbe került még egy cég, nevezzük őket „Játékos Kft„-nek. 13:18-kor írtak. Róluk – az igazat megvallva – semmit sem tudok. Pont egy éve kértem segítséget egy volt senior kollégától Messengeren és ő említette a nevüket, meg hogy éppen akkor nem kerestek senkit sem.

Most azonban nem bíztam a véletlenre a dolgot, ide is irányítottam egy CV példányt. Mivel eléggé körbe voltam már lőve időpontokkal, így csak 19:18-kor tudtam nekik válaszolni: javasoltam a jövő hetet, plusz a mindennapi 15 órákat. Péntekig nem válaszoltak. Ez rendkívül idegessé tett.

Kedden még annyi történt, hogy Krisztofer végre elküldte a Google Meet meghívót: péntek 15 órára, amely időpont végül egyszer sem került szóba. Eh, mindegy, jóváhagytam. Innen már azért következtethettem volna a cég HR-eseinek színvonalára. Akkor még nem tettem.

Szerda és csütörtök

Ezen a két napon gyakorlatilag nem történt semmi említésre méltó állásfronton.

Péntek

Végül pénteken 8:45-kor megérkezett a válasz a Játékos Kft.-től, hogy jövő szerda 15 óra. Hogy ez most HR-es interjú vagy szakmai interjú, kell-e kódolni, stb.? Mindez egyáltalán nem derült ki (ezeket a sorokat hétfő este gépelem és most sem tudok semmi mást a helyszínen és az időponton kívül – Admin)

Végül 13.30-kor telt le a munkaidőm,  de már reggel éreztem, hogy nincs rendben valami az egészségemmel: mély, tüdőszaggató köhögések fogtak el és rettenetesen fáradékonynak éreztem magam már reggel is. Majdnem biztos voltam benne, hogy lázas voltam (köszönhetően a szakadó esőben lebonyolított, keddi interjúnak). Pénteken még vitt a svung: bevettem két fájdalomcsillapítót és mentem tovább.

Amikor 14 órakor hazaértem, már alig álltam a lábamon: a feleségemtől tudtam, hogy ilyenkor, amikor az ember egészsége „határeset”, akkor célszerű egy forró fürdőt venni, ezzel lehet még 1-2 napot nyerni. Így is tettem.

Ideiglenesen tényleg jobban éreztem magam, majd erőm utolsó tartalékait felemésztve ültem le a gép elé 14:57-kor. Nem voltam ideges, hiszen tegnap este a feleségemmel már teszteltük a konfigurációt: volt kép és hang is. Egész héten gyakoroltam a JS és az Angular tesztkérdéseket, aránylag nyugodt voltam.

15 órakor semmi sem történt. 15:05-kor sem. És 15:10-kor sem. 15:12-kor már nem vártam tovább, előtúrtam a srác telefonszámát és felhívtam.

Onnan tudod, hogy egy mesterrel sodort össze a sors, hogy bemutatkozásom után „Húbasszus!” kifejezés hangzott el. Innen tudtam, hogy a srác nem a profizmusáról híres. Tudtán és akaratán kívül elvett 20 percet a szakmai előfeladatra szánt egy órából, majd még 10-et, mire a kényszeres beszélőkészségével megmagyarázta a feladat.

Nem teljesen értettem, hogy mi szükség volt erre: ez egy logikai feladat volt. Én front-endesnek jelentkeztem, de okés. Addigra viszont annyira rosszul éreztem magam, hogy egyszerűen összefolytak a szavak előttem. Egy kissé jobb formámban, agykapacitásom és koncentrációs készségem teljes birtokában meg tudtam volna oldani, de most kész voltam. Nem vagyok büszke rá, de a Chat GPT-nek dobtam a feladatot, aki pillanatok alatt kiokádta magából a megoldást. Persze nem volt jó, mert a tesztesetek nem voltak megfelelők, de a végén már leszartam, csak hadd adjak be már valamit és hadd menjek már a gyerekért.

Végül 16:20-ra végeztünk. A srác 3-5 napra becsülte a javítást és megismétlési lehetőséget ígért, „ha nagyon vacak lesz”. Kérdeztem a továbbiakról: „hát, nem tudom. Egy plusz lépés még mindenképpen lesz, a tulajdonképpeni cég CEO-jával, de semmit nem tud biztosra. Majd jelentkezik.”

Ennyiben maradtunk.

Végül szombaton levánszorogtunk az anyósomékhoz, de szombat délutántól hétfő délutánig tulajdonképpen csak lázzal fetrengtem itthon. Kivettem egy hét szabit, hogy kissé rendszerezzem a dolgaimat.

Ennyi volt az újabb álláshajsza második hete.