Te mit tennél, ha a szüleid, leginkább édesanyád, aki egész életében biztonsági játékos volt, totálisan nem értené meg a mostani helyzetet:

1.  Van állásod.
2.  Véglegesítve vagy.
3.  Képes vagy elvégezni a melódat.
4.  A kollégák legtöbbje elfogad/tolerál.
5.  A főnököd normális, sőt emberséges veled.

Mégis mennél.

Nem nagy logikai következtetés, ha a fenti premisszumok mellé odaírok még két negatívat is:

6. Borzasztó rossz a fizetés.

7. Rettenetesen unod magad a munkahelyen: szellemileg egyáltalán nem kötnek le a feladatok.

Mennél vagy maradnál?

Fura ezt a bejegyzést itt a munkahelyemen, munkaidőben megírni (pláne, hogy a Rendőrség miatt lett időm egyszeriben blogolni), de az elmúlt egy év viharos pénzromlása és a lassan, de biztosan bekövetkező életszínvonal-esés miatt úgy döntöttünk, hogy új, jobban fizető állást keresünk mindketten a feleségemmel.

Most persze nem ugyanaz a helyzet lesz, mint tavaly, amikor gyakorlatilag mindegy volt, hogy mi, csak legyen valami munkahelyem. Most tényleg alaposan átgondolva, a legjobb munkalehetőségeket kiválasztva csemegézünk.

Ha hetekbe vagy hónapokba kerül, akkor azt is ki tudom várni, mert van anyagi hátország.

Most, hogy megszeretem a junior front-end és junior fullstack API fejlesztői papírt is, emellett az elmúlt fél évben tisztességes fejlesztői portóliót építettem ki (és itt maradt ki majdnem egy hét az állásinterjúk és a felkészülés miatt – szerdától hétfőig 😀 ), valahogyan úgy éreztem, hogy meg kellene próbálnom újból ezt az álláshajszát – most már sikert kovácsolva a többévnyi tanulásból.

Nem mellesleg olvastam egy cikket a munkahelyi unalomról, tényleg szívből ajánlom az elolvasását, mert tulajdonképpen az olvasás után lett világos számomra, hogy miért is vagyok annyira letört már 2-3 hónapja – mert mennék.

Ha megesz az unalom… a munkahelyeden – A boreout-szindrómáról

Szóval, úgy tervezem, hogy most heti bontásban írnám le (természetesen egy hét csúszással), hogy mit is sikerült intéznem a héten.

1.hét

Szóval éppen hétfőn sikerült elindulnia a vezérhangyának. Laza kezdés: szombattól idáig 4 jelentkezés. Semmi válasz, bár már hetekkel előtte összeszedtem az esélyes cégeket és kontaktszemélyeket.

Kedden elgurult a gyógyszer: a nap végéig 16 jelentkezés. Plusz elkészült az angol nyelvű CV is, AI generált, same-in-English buzzwordos motlevéllel.

Szerdán 2 megkeresés is érkezett: az egyik szó szerint innen a Rendőrség tőszomszédságából, a másik a belvárosból. Egyik sem pontos időponttal érkezett: aludtam rá egyet, amíg válaszoltam.

A telefonos manus, aki a szomszédba keresett volna, a héten ígért pontosítást: végül ebből nem lett semmi, de ma felhívom és rákérdezek.

A belvárosi cég vezetőivel végül is pénteken találkoztunk. Yuppie cég, romos belvárosi épületben, amcsi startup feeling. Elsősorban sitebuilder kéne: tök jó, hogy Angular plusz Node.js, de nekik WordPress + Laravel kellene. Készüljek fel otthon + és ha már erősnek érzem magam, akkor 2 próbanapra jöjjek be, ha megfelel és egymást keressük, akkor felvesznek. Az egyetlen dolog, ami meggyőző volt, hogy arcizmuk sem rándult az összegre, amit mondtam és további emeléseket lengettek be. Még aznap küldték a TO-DO listát, amit meg kellene tanulnom + kaptam heti 1 óra mentorációt és próbafeladatokat hetente.

Úgy vélem, hogy kezdetnek, tartaléknak megfelel, de azért én inkább közelebb lennék a back-endhez, az jobban érdekel.

Igazából nincs több cég, akivel felvehetném a kapcsolatot: a beküldöttek közül kb. 2-3-at fel kellene hívnom (amikez tudok személyes kontaktot), de ezt leszámítva csak várni tudok.

Ma megejtem a telefonokat.