Sajnos megint csak egy helyzetjelentős blogbejegyzésre futja az időből és az energiából. Annyi ennek a haszna, mint a monitoron egy nyújtódeszkának. De mivel sikeresen elsinkófáltam a blog egyéves évfordulóját, úgy gondoltam, hogy legalább ennyivel tartozom a „népes” olvasóközönségemnek.

Eltelt egy újabb „választás” is, jómagam – a pedagógus-optimizmus maradékaitól áthatva – még utoljára elmentem egy péniszt (na jó, egy szmájlit) rajzolni a népszavazási papírra. Természetesen megint sikerült a józan észtől független, a tényektől nem összezavart ösztöndöntést hozni a „nagymagyar” nép többségének: minek nekünk az ojrópaiság, meg a nyugatmajmolás? Mi majd torokkal vesszük le a meredező „kedvesvezető” falloszát ötödször is, hátha most aztán tényleg elkopik… mi majd megmutatjuk a sorosista EU-nak, hogy előre megyünk, nem hátra… de azért lehetne vetni egy-egy pillantást a múltra is. A krumplit szereted, amúgy? Csak azért kérdezem, mert a következő évtizedben elég sokat fogod majd enni.

Politikáról nem vitatkozom a blogomban, valamint úgy érzem, hogy a következő négy évre ismét sikerült kiírni magamból a politikai ambícióimat és gondolataimat. Dühít és felháborít a közélet, de kb. úgy vagyok vele, mint az elmúlt 5-10 évben: inkább a saját dolgaimba menekülök. Nem vallok színt egyik párt vagy szervezet mellett és nem politizálok a munkahelyen sem, pedig némely kolléga oly’ sötét az alapvető állampolgári ismeretekből, mint a gersei ördögök az éjféli mulatságban.

A munka nem túl megerőltető: egy tejfelesszájú alezredes vezetése alatt kell, first level telefonos ügyfélszolgálatot adni az x. megyei rendőrfőkapitányságon a Robotzsaru (ne röhögj, tényleg ez a neve 🙂 ) programhoz. Ezt a programot az öröklött tehetetlenség és az olvasztott apácaszemöldök egyszerre tartja össze, a program pedig beavatkozás és bármiféle klikkelés nélkül is be tud fagyni, össze tud omlani. Gyakorlatilag egyetlen hibát sem tudok kijavítani, hanem mindent le kell jelentenem az 1990-es évek hőskorát idéző, statikus HTML oldalon. Minden SQL-adatbázis központú, minden elavult és hibrid: a rendszerhez gyakorlatilag 2000 óta toldozgatnak-foldozgatnak különféle programnyelvekben különféle modulokat, melyek hatékonysága eléggé kérdéses és eltérő. A munkakörnyezetem egy 7-8 éves számítógépből és 1 hibás és 1 nem hibás monitorból áll. Az egeret inkább otthonról hoztam el.

A múlt héten volt a „főpróbám”: a kolléganőm egy hétre szabadságra ment, így egy napon az általam fogadott hívások száma 8-35 között volt. Általában ez a szám értelemszerűen feleződik a kollégám és köztem: a munkaterhelés eléggé rapszodikus. Volt olyan, hogy 4 munkanapon keresztül Archert néztem és a saját szakmai honlapomat építettem és hát volt olyan eset is, amikor 300 hívójelet kellett rögzítenem a választás miatt. A munka természetesen nem idegőrlő: sokkal inkább az engem betanító kolléganő hozzáállása változott meg pillanatok alatt: most inkább a féltékenység és a kivagyiság ül tort felette: egyszerűen nem akart információkat átadni.

Természetesen leszarom, mert – Moldovát szabadon idézve – „amit tud Péter, azt tudja Pál is”: megkérdezem hát mástól.

Időközben aláírtam a „junior fullstack API fejlesztő” továbbképzésre is. Szívtam a fogam, mert 10 ezer forintba került az oda-vissza vonatjegyem és a napi BKV-jegyem is: mindezt pedig egy aláírásért fizettem, plusz vehettem ki még egy nap szabadságot a muri miatt – a főnököm nagy örömére. Nem szerettem volna részt venni ennyire gyorsan egy másik tanfolyamon, de sajnos ez egy vissza nem térő alkalom: ha most nem lépek be, többé nem lett volna lehetőségem. Körülbelül 40-45 emberből végül 20 ment tovább haladóra, a többiek (nyugdíj előttiek, kismamák, GYES-en lévők, nulláról kezdők) inkább feladták. Jól tették, szívem szerint én sem mentem volna tovább, éppen elég a megmentendő házasságom, az új munkám és a fizetendő hitelek súlya, de nem hagyhattam elúszni egy 6-700 ezer forintos tanfolyamot – ingyen.

Elvileg június legvégééig tart a tanfolyam, utána lesz a képesítő vizsga. Node.JS,Docker és egyéb finomságok lesznek benne: itt már sokkal kevesebb, de részletesebb anyagválaszték jellemzi a kínálatot. Nem tudom, hogy hogyan fogom bírni, de remélem, hogy minden rendben lesz.

Most egy ideig megint el kell tűnnöm a radar alá, de ígérem, hogy legközelebb igyekszem valami érdekességgel, esszészerűséggel jelentkezni.