Ezt az áldást akkor írtam a fiamnak, amikor még meg sem született. Az volt a szándékomban, hogy születése után felolvasom neki, de valahogyan elvesztettem a szövegét, csak most akadt a kezembe – no nem baj, majd most karácsonykor fogom felolvasni neki. Gondoltam megosztom másokkal is, hátha más is szépnek, esetleg értékesnek találja. Megáldalak gyermekem! Azt
Szóval úgy van, hogy ez egy nem tervezett bejegyzés. Két aspektusa van a megszületésének: 1. Újra van (ideiglenesen) Netflixünk. A feleségemmel családi hagyomány nálunk, hogy decemberben és januárban egy-két-három fizetős műsorcsomagra előfizetünk. Netflixünk ma éppen két hete van. 2. Megnéztem délután a sorozatot és éppen aludni indultam, amikor nem jött álom a szememre. Tapasztalt mocsári
Manapság egyre-másra gondolkodom el azon, hogy mi a szeretet és mi annak az abszolút jellemzője, ha úgy tetszik, az értelme? Modernségünkben, amikor gombnyomásra gyártják nekünk az érzelmeket, s azokat gyakorlatilag a Netflix akaratának megfelelően éljük meg, mit jelent nekünk a szeretet? Van-e még ilyesmi? Trendi ez még, vagy pedig csak az létezik, amiről e-mailes visszaigazolást
Valaha jól tudtam aludni, manapság viszont hajnali (fél) egyig csúszkálok a YouTube teljesen random videóin. Igyekszem a lehető legjobban elszeparálódni a politikai témájú videóktól, de tegnap – vissza-visszaeső bűnösként – mégis megnéztem párat – már bánom, hogy nem inkább pornót választottam. Nem tartom magam apolitikus alkatnak, igenis érdekelnek a polisz dolgai, vagyis érdekelnének, ha a
Tudom, hogy valószerűtlennek tűnik, Nyájas Olvasó, hogy ismételten különvéleményt írok – ráadásul annak másnapján, mikor már egy ugyanolyan típusú bejegyzést publikáltam, de a hétvégén a feleségem és a gyerek az anyósoméknál vannak, így mindenre, amire eddig nem volt időm, igyekszem bepótolni: előretanultam a tanfolyamon, spamcsapdát építettem a feleségem honlapjába, kitakarítottam az erkélyünket a felesleges dobozoktól
Disclamer: Mélyen megértem a szülők és a család gyászát Karesz miatt. Természetesen ezzel a bejegyzéssel nem kívánom a lassan negyed évszázada gyógyuló sebeket feltépni, mindössze csak azt a hatást és szellemi muníciót szeretném prezentálni ebben a bejegyzésben, amit nekem évek alatt ez a film adni tudott. Írásomban igyekeztem a legnagyobb tapintattal érinteni Karesz személyét, de
Mára éppen berendelte a MÁK feleségemet, hogy valami rettenetfontos papírt autografáljon és én persze itthon maradtam a gyerekkel, mert hát ki más? Pont úgy alakult a dolog, hogy hallomásból és látásból már ismerem a gyerek kedvenceit, de persze teljesen már kajálás közben, kikapcsolt aggyal bámulni egy rózsaszín cickányt, míg teljesen más másfél óráig figyelni a
Tehát, hölgyeim és uraim, valamint marsiak, moszatok, mókusok, mokkáskanalak és egyéb, nem földi életformák – visszatértem, mint a videodiszkó a divatba. Igaz, hogy több ideig voltam távol, mint szerettem volna, de mentségül írom: rengeteg minden történt velem az elmúlt több, mint két (és fél) hónapban. Egyvalami sajnos nem változott – állásom még nincsen, azonban a
És a remek, kimagasló eredeti, a Kansas zenekartól: Elnézésedet kell kérnem, Nyájas Olvasó a ritkás publikálásért. Nem ígérem, hogy megváltozik minden egyszerre, sőt, néhány hétre búcsúzni kényszerülök Tőled és a blogtól. Most – kissé hosszabb bejegyzésben – igyekszem az ideiglenes visszavonulásomat, kényszerpihenőmet megindokolni, előkészíteni. A blog látogatottságából látszik, hogy a blogbejegyzéseket értő közönség (=magyar olvasók)
A mostani bejegyzéshez két zenét is hoztam. Az egyik zenekar tagjait jól ismerem, a másikat egy véletlen dobta fel a YouTube-on, de annyira a mostani hangulatomba karcoltak, hogy nem tudtam választani közülük. Jó régen nem írtam, de egyszerűen meglódultak a dolgaim. Sajnos munkát nem találtam, sőt, ideiglenesen fel is hagytam a munkakereséssel. De ez egy